LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Kedves Orosz Sándor Képviselő Úr! Arra kérem, hogy ne tartóztassa meg magát, mert meggyőződésem, hogy az elmúlt fél esztendő egyik ritka kivételes kegyelmi állapotát éljük meg azzal, hogy három ilyen vezérszónoki felszólalást hallhattunk, mint Orosz Sándorét, Kis Zoltánét, illetve Pap Jánosét. Valóban mind a három a közös felelősségünkről szólt.
A bevezetőmben rögzítem, hogy a Magyar Demokrata Fórum kisebb fenntartásokkal, korrekciókkal ugyan, de elfogadja a törvénytervezetet, teszi ezt a Hegyi Gyula által megfogalmazott érvek felismerésével együtt. Az elmúlt öt esztendőben sokszor eszembe jutott az a vita, amit együtt éltünk meg itt, a Házban, laikusként magam is nagyon sokat tanultam ebből, és bizony nagyon sok olyan hatás, sok olyan élmény ért engem is, másokat is, amelyek alapján bizony az emberben, amikor a kezébe vette ezt a törvénytervezetet, volt feszültség.
Legutóbb épp Fülöpjakabon, egy kis, Kecskemét környéki településen biogazdálkodók fórumán, biotermékek bemutatóján jártunk, és ott találkoztam egy könyvbemutató kapcsán a fordítóval. "A leves hazudik" címmel jelent meg ez a könyv. Szívesen ajánlom a figyelmükbe: ezt követően, bizony, már tudom, ha levesport látok, hogy mi a nedves tyúk és a száraz tyúk közötti különbség. (Derültség.) Legyen ez rejtély, nézzenek utána a könyvben, valóban ajánlom a figyelmükbe: "A leves hazudik" - ez a címe.
Bizony elég sokszor feltettük azt a kérdést is, hogy áldás vagy átok a géntechnológia az emberiségre nézve. Nagyon nehéz gyors választ adni erre. Itt is elhangzott, hogy vannak, akik az éhező világ táplálékgondjait vélik megoldani a betegségeknek, gyomnövényeknek és bizonyos időjárási jelenségeknek ellenálló növényfajták géntechnológia révén történő előállításával, de nem kis számban vannak olyan orvosok, biológusok, környezetvédők, akik szerint a nem természetes kiválasztódás révén keletkezett növények manipulált génjei a táplálékláncon keresztül bennünk, a fogyasztókban is maradandó elváltozásokat okozhatnak.
Nyilván idő kell annak az eldöntéséhez, és sok-sok kísérlet, elemzés, míg bebizonyosodik akár a kockázatok nélküli hasznosság, akár a károsság lehetősége, de bizony, addig is rendkívül óvatosak leszünk, és ez is benne volt az eddigi vitában. Tehát ismétlem: nem a génkezelés elutasítása miatt, hanem a génkezelt élelmiszerek fogyasztásának a következményeit kutató biológusok mindeddig kevés visszatekintő időhorizontja miatt kell rendkívül óvatosnak lennünk. Magam arra gondoltam, hogy mintegy 250 évig úgy dohányoztak az emberek, hogy csak sejtették a dohányzás egészségre káros voltát, mert nem figyelhették meg évtizedeken keresztül ugyanazt a dohányzó személyt, és nem döbbenhettek rá időben a dohányzás káros hatásaira. A drog gyorsabban rombolja az egészséget, ezért hamarabb fel lehet ismerni a drogfogyasztás ártalmait.
Ez az orvostudományi vizsgálati időtáv hiányzik a génkezelt élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatosan, és ezért ezt mindenképpen szigorítanunk kell ebben a törvényben, az uniós gyakorlat irányába közelítve, az eddigi jogszabályokat.
Aki e témakörben az interneten kalandozik, hamarosan észlelheti, hogy világszerte megdöbbentően kevés független kockázatbecslést készítettek. Engem ez rendkívül érdekelt, hiszen ez az, amit nem a tudós, hanem a közéleti ember, a parlamenti képviselő talán jobban tud értelmezni. Egy ilyen kockázatbecslés volt négy évvel ezelőtt az a kísérletsorozat, amit Pusztai Árpád biokémikus professzor végzett. A magyar származású tudós bebizonyította, hogy egy génmanipulált krumplifajta tápanyag-összetétele eltért a normálistól, és kóros elváltozásokat figyelt meg az ezzel etetett patkányokon. Ennek kapcsán figyelmeztette a közvéleményt arra, hogy a géntechnológiai cégek hasonlóképpen kísérleteznek rajtunk, embereken, a génmanipulált élelmiszerekkel. Az addig maximálisan elismert kutatót ezt követően, valószínűleg a géntechnológiai ipar nyomására - ezt csak feltételezzük - eltávolították az állásából. Természetesen ez az egyetlen eset nem lehet perdöntő, de nagyon tanulságos. Ez nem adhat okot általánosításra, bár hasonló példázatokat, nyilván alaposabb előkészületek után, lehetne sorjázni.
Ez mindenképpen figyelmeztető jel arra, hogy óriási érdekek, igenis anyagi érdekek, üzleti érdekek ütköző területe a géntechnológia. Annyi már bizonyosnak tekinthető, hogy egyes génkezelt élelmiszerek kellő kipróbálási idő nélkül közvetlenül is okozhatnak egészségkárosodást vagy allergiát, és gyakran vezethetnek az antibiotikumok korábbi hatékonyságának a csökkenéséhez. Csak egy példa: az élelmiszerekben lévő antitestek a három év alatti amerikai gyerekek 5-8 százalékában, a felnőttek 1-2 százalékában okoznak túlérzékenységi reakciót - ezekhez az adatokhoz is bárki hozzájuthat. A legnagyobb probléma az, hogy a genetikailag manipulált élelmiszerek fogyasztását követően nem tudjuk, hogy a bevitt idegen gén a mi génjeink mely részébe épül be. A pontosan mérhető következményekkel csak egy-két nemzedék múlva szembesülhet az emberiség.
Tisztelt Ház! Országunkban az elmúlt évtizedek környezetvédelmet mellőző, vagy azt nem a kellő szinten értékelő politikai felfogása miatt az állampolgárok környezetvédelmi tudatossága nem olyan mérvű, mint a kontinens nyugati felén. A fiatal demokráciák a piacgazdaságra való áttérés gazdasági nehézségeivel küszködnek, emiatt is keresik az olcsó, rövid távon megtérülő megoldásokat a hosszú távúakkal szemben - erre utalt Kis Zoltán államtitkár úr egy fél mondatában az előbb.
(16.50)
Ezek a kényszerek szinte vonzzák a génmanipulált élelmiszereket előállító és szabadalmaztató, nemzetek feletti multinacionális cégeket, vállalatokat a közép-kelet-európai térségbe. Az egyelőre gyengébb fogyasztói ellenállás ígéretes piacot jelent a génmanipulált élelmiszerek számára ebben a térségben. Ma még egyetlen kelet-európai országban sincs olyan elfogadott törvény, amely a génmanipulált termékek megjelölésére kötelezné a termelőket. Az emberek jóval kevésbé tudják, hogy milyen kockázatokat rejthet magában a génmanipulált élelmiszerek fogyasztása, mint Nyugat-Európában. Ezért is rendkívül nagy előrelépésnek tekinthető, hogy a törvénytervezet előírja a génkezelés kötelező jelölését.
Magyarországon a hivatalos adatok szerint öt növényfajtával - burgonyával, dohánnyal, kukoricával, lucernával és repcével - kísérleteztek eddig, de csak laboratóriumi körülmények között, tehát tudomásom szerint szabadföldön nem. Ismereteink szerint génmanipulált paradicsommal is végeztek eddig több szántóföldi kísérletet. Gödöllőn - erre utalt képviselőtársam - génmanipulált pontyokat is előállítottak. Oroszországban megközelítőleg háromszáz kutatócsoport végez géntechnológiai kísérleteket. Bulgáriában vírussal és baktériummal szemben ellenálló dohánnyal és génmanipulált lucernával folytatott szántóföldi kísérleteket végeznek. Lengyelországban kecske-juh keresztezett állatot és növekedésihormon-génekkel manipulált pontyokat állítottak elő laboratóriumi kísérletekben.
A megkérdezett kutatók közül többen elismerték, hogy hasonló kísérleteket nem engedélyeznének számos nyugat-európai országban. Megnyugtatónak tartom, hogy Magyarországon a jövőben csak a géntechnológiai bizottság engedélye alapján folytathatók kutatások az előterjesztés szerint.
Tavaly január és március között Lengyelországba csaknem harmincháromezer tonna olyan szója érkezett, amelyben a génmanipulált nem volt szétválasztva a manipulálatlantól. Folytathatnám tovább az adatsort, de rövid az idő. Fontos tehát a törvényalkotásban az európai uniós szabályozással összhangban álló törvénytervezet elfogadása.
Mindenképpen szerettem volna még szólni a génbankokról és a hungarikumokról, azok védelméről, de nyilván ez még a vitában majd elő fog kerülni.
Szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét a Csáki András képviselőtársam nevével jelzett két módosító indítványra, amelynek elfogadása talán nem jelenthet akadályt.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
