DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A legjobb mondatokat hallottam most, amire a hozzászólásomat megkezdhetem.
Amikor meghozta az előző parlament az utóbb nem éppen jogszerűnek minősített döntéseit, akkor azt hittük, hogy húha, milyen jó lesz az önkormányzatoknak, bár mindannyian tudtuk - köztük a IV. kerület polgármestere is -, hogy alkotmányos aggályok merülnek fel.
Most én úgy érzem, A Belügyminisztériumnak arra kellett törekednie, hogy olyan javaslatot terjesszen a tisztelt Ház elé, amely első ránézésre sem alkotmányellenes, amely első ránézésre is törvényes és végrehajtható.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Dercze Tamás szavai csengnek a fülembe. Ő ott volt azon az egyeztetésen, ahol én az egyik érdek-képviseleti szervezet egyik lemondó tagjaként vettem részt, és azt mondta, ha a Belügyminisztérium beterjeszti a többség egyetértési jogára vonatkozó javaslatát, abban a pillanatban az Alkotmánybírósághoz fordul, mert a kisebbség véleményének a sárba tiprását fogja ez a javaslat jelenteni.
Én teljes mértékben meggyőződtem arról, hogy neki igaza van, és én is támogattam a Belügyminisztérium vezetésének azt az elképzelését, hogy az egyetértési jog gyakorlásának ezt a fajta módozatát ne alkalmazzuk. Tehát nagyon köszönöm innen, a parlament soraiból Dercze Tamás polgármester úrnak, hogy világosságot gyújtott az agyamban, mert korábban úgy gondoltam én is, hogy legalább a többség egyetértését be kellene szerezni. Ugye, akkor a következő lépés az, ha nem a többség egyetértő véleménye - mert így lesz egy kisebbség, amelynek az önkormányzati alapjogait sértjük -, akkor szerezzük be az összes kerületi önkormányzatnak az egyetértő véleményét. Mivel huszonhárom kerülete van a fővárosnak, és nagyon jól elmondta képviselő asszony, de Bőhm András is jelezte, hogy milyen különbségek vannak a kerületek között, ez egy olyan álom és egy olyan illúzió, amelyet soha meg nem lehet valósítani.
Akkor mi a megoldás? És most van itt az a pont, hogy miért támogatom a Belügyminisztérium előterjesztését, javaslatát - az MSZP frakciót is képviselve most, ahogy itt körülnézek. Azért támogatom, mert megkeresi azt a lehetőséget, hogy ne a huszonhárom egyenrangú önkormányzat szavazása mondja meg, hogy elfogadják-e a forrásmegosztást, amelyet egy ugyancsak egyenrangú huszonnegyedik, a Fővárosi Önkormányzat fog rendeletével szabályozni, hanem alkossunk egy olyan normatívarendszert, egy olyan szabályozási mechanizmust, amelynél nincs vita arról, hogy melyik önkormányzat mennyit kap és milyen feladata ellátására kapja ezt. No, persze nekem sincsenek ezzel kapcsolatban sem illúzióim, tekintettel arra, hogy nemcsak azok a különbségek vannak meg az önkormányzatoknál, amelyeket önök már jeleztek, hanem például startvonaltól hátrányos helyzetben van néhány kerület.
Hadd említsek csak két olyan kerületet, amelyet mindig külső kerületként említenek, és ha már sokat citáltam a IV. kerületet, miért ne mondjam most is: egy korábbi városi ranggal rendelkező, egy komoly infrastrukturális rendszerben működő település lett kisebb-nagyobb módosításokkal a főváros IV. kerülete.
(14.20)
Mondjuk a XVII. kerületet, egyik sem volt város, két régi egyszerű falu - és elnézést kérek a választóimtól - földszintes kis parasztházakkal, és két XIX. század végén fejlődni kezdő, kicsit polgáriasodó, majd esetleg a polgári rangot is elérni kívánó önállósult településből, és egy, még csak települési rangot nem is szerzett településrészből állt össze 1950-ben a XVII. kerület.
Tessék nekem megmondani: össze lehet-e mérni a feladatot a IV. és a XVII. kerület között? És most nem mondtam belvárost, nem mondtam Bel-Budát és Külső-Budát, csak két külső kerületet említettem. Tehát ez nagyon nehéz feladat. De én azért emlékeztetem tisztelt budapesti képviselőtársaimat arra, hogy akármennyire is sokat szidtuk közösen a kerületek szempontjából a fővárosi előkészítő munkát, de készültek elemző anyagok. Ezek rendelkezésre állnak, végig kell őket olvasni, és ennek lehet a vége az, hogy egy olyan normatív szabályozást tartalmazó törvényjavaslat kerüljön ide a tisztelt Ház elé, amely valójában választ ad arra a kérdésre, hogy kinek mennyi jár a fővárosi forrásmegosztáson belül.
Minden évben a fővárosi forrásmegosztásról szólnak a híradók. Lehet, hogy el akarjuk érni azt, hogy két év múlva már ne erről szóljon minden januári, februári regionális műsor Budapest és Pest megye vonatkozásában? Lehet, hogy azt szeretnénk elérni, hogy ne egy-egy személy adott pszichés állapotán múljon az, hogy mi történik a holnapi közgyűlésen? Lehet, hogy ezt szeretnénk elérni. Lehet, hogy azt szeretnénk elérni, hogy ne kelljen lobbicsapatokat kitermelni a kerületi önkormányzatok emberei közül, hogy ne kelljen polgármestereknek baráti társaságból érdekszövetséggé alakulni annak érdekében, hogy a saját önkormányzatuk megfelelő finanszírozást kapjon.
És hadd mondjak még egy dolgot, kedves képviselőtársaim: ennek az egész ügynek a legfontosabb vonása az, hogy előbb - és nagyon gyorsan - és nem utóbb neki kell látni az önkormányzati hatáskör- és feladatjegyzék újragondolásának, mert ma már szinte alkalmatlan, és lehet, hogy jó volt a kilencvenes évek elején, de ma már, 2002 végén teljesen alkalmatlan, és nem mutat előre. És nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ezt a fajta fővárosi forrásmegosztást, mely feladatarányos és bevételarányos és korrigált bevételarányos és egyébként is forrásarányos kell hogy legyen, hasonlóan meg kell oldani, mint az egész országban működő önkormányzati rendszer hatás- és feladatkörét. És akkor elérhetjük azt, hogy az önkormányzatok azokat a feladatokat látják el, amelyek valóban az ő feladatuk, ehhez a feladathoz kellő finanszírozást kapnak, és a fővárosban végre egyszer nem azt fogja érezni egyetlen kerületi polgármester sem, hogy alárendeltje a főpolgármester úrnak, akit egyébként nagyon tisztel és becsül, de egy biztos: 24 egyenlő önkormányzatból áll a főváros. Ha ezt vesszük figyelembe, a módosító indítványokat is javasolom, hogy e vonatkozásban nyújtsuk be.
Tisztelettel köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
