DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a korábbi fővárosi törvénynek ez a rendelkezése, amely ma már csak az önkormányzati törvénynek egy része, egy politikai gyúanyag hosszú-hosszú évek óta, ami elsősorban abból táplálkozik, hogy amikor az önkormányzati törvény megszületett, az akkori törvényalkotók nem gondolhattak mindenre. Később pedig a politikai viszonyok megakadályozták, és teszik ezt a mai napig, hogy egy kiegyensúlyozott, ésszerű átalakítás történjen meg a budapesti önkormányzati rendszerben.
Igyekszem a mai felszólalásomban - persze vagy elhiszik, vagy nem, mert azért a helyzet meghatározó - elsősorban nem fővárosi képviselőként foglalkozni a dologgal, hanem magával azzal a problémakörrel, amit ez a politikai életben, és nemcsak Budapesten, hanem az országos politikában is jelent.
Hadd mondjam el, engem a forrásmegosztás mögöttese, ez a vita a mindannyiunk által ismert Matrjoska baba-problémára emlékeztet. Miről is van szó? Az első problémát természetesen az jelenti, hogy az önkormányzatok összessége miként részesül a központi költségvetésből, tehát az önkormányzatok feladatára mit ismer el a központi költségvetés. Az első baba kinyitása után nyilvánvaló a mindenkori költségvetési helyzet miatt, hogy az önkormányzatok soha nem rendelkeznek olyan központi ellátással, ami valamennyi feladat maradéktalan kielégítésére elég lenne - ez az első feszültséggóc.
A következő probléma ezen belül: Budapest és az önkormányzati ellátás viszonyrendszere. Sehol másutt az önkormányzatok között nincs olyan tünet, mint Budapesten a további huszonhárom kerületi önkormányzat; semelyik más önkormányzatnál nem merül az fel, hogy olyan parlamenti döntés szülessen, hogy a központi költségvetésből járó ellátmányt bizonyos szempontok szerint csökkentik. Én nem kívánom részletezni, hogy mi történt az utolsó két költségvetés elfogadása folyamán - ami lényegében egy kétéves volt -, de abban talán egyetértünk, hogy ebből az önkormányzati tortából Budapesten tovább fogyott az elosztható keret.
A következő, és ez talán már a leglényegesebb felé halad, a főváros és a kerületek viszonya. Ez elsősorban nem politikailag tagolt, mert én szeretnék emlékeztetni arra - néhányan ismerték a helyzetet akkor is -, hogy 1990-ben, az önkormányzati választások után egy olyan politikai szituáció alakult ki, hogy a budapesti kerületekben tizenhét vagy tizennyolc szabad demokrata polgármester ült - ilyen többséggel semmivel sem voltak könnyebbek a viták. Miért? Mert a kerületek és a főváros között más problémák exponálódnak, és egyik mellett sem lehet érvelni eredményesen.
Budapest főváros törődni köteles a tömegközlekedéssel, a kórházakkal, a színházakkal, a köztisztasággal és számos olyan üggyel, ami a kerületekben nem jelentkezik problémaként. A kerületekben lényegesen több az utakkal való törődés, természetszerűleg a lakásokkal való törődés, és egy csomó olyan kérdés, ami viszont a főváros problémái között nincs a legelsők közé emelve. Ez egy olyan természetes érdek-összeütközés, hogy az érintett felek nem tudnak egymás érdekeire is maximálisan figyelemmel lenni. Ismét emlékeztetek a következő Matrjoska babára: kicsi az a keret, amin egymás mellett osztozni tudnak, rendkívül pici szelet jut a méltányosság gyakorlására.
És van még egy baba, ez a baba pedig a kerületek egymás közti érdekrendszere. Ne felejtsük el, hogy Budapesten nagyon sok típusú kerület van. Egészen más feladatai és igényei vannak a budai kerületeknek, mások a külső kerületeknek, amelyeknél alapvető kérdés a földutak megszüntetése, a csatornázottság; egész más a belső pesti kerületek igénye, amelyeknél a városrehabilitáció, a lakások karbantartása a fontos; más a lakótelepekkel rendelkező kerületek igénye, és más ott, ahol meghatározóan kertvárosi környezet van, családi házakkal.
Ez mind-mind olyan feszültségeket jelent, amit csak alkalmi érdekszövetségek oldanak fel, jól vagy rosszul. S a problémát ez okozza tulajdonképpen ebben a vitában, hogy a kerületek vagy felsorakoznak valamilyen közös érdek mellé szigetenként, különböző csoportokban, vagy ami még rosszabb: a politikát, a politikai választóvonalat választják az egymás közti vitáik rendezésére, illetve a Budapest fővárossal kapcsolatos vita rendezésére.
Ez az a helyzet, amibe nem lehet belenyugodni, hogy ez így legyen, elsősorban azért nem lehet, mert a politikai szerencse forgandó. Ne felejtsük el, hogy az elmúlt ciklusban közel azonos arányban volt az úgynevezett baloldali és az úgynevezett fideszes testületek és polgármesterek aránya a fővárosban. Észleltük nemegyszer - és nem akarok kölcsönös vádakat mondani meg hallgatni sem -, a politikai válaszok arról szóltak, hogy bizonyos kérdésekről, bizonyos ügyekről politikailag egészen másként gondolkodik a főváros vezetése, mint az akkori jobboldali vezetés.
Ha a mostani választások utáni politikai viszony mellett történne a rendezés, az katasztrófát okozna. Olyan választási eredmény született, hogy alig néhány kerületben van úgynevezett jobboldali vezetés és polgármester. Meg szabad-e azt tenni, hogy ez az érdekrendszer úgy legyen megoldva, hogy elsöprő politikai többséggel legyenek bizonyos budai kerületi igények háttérbe szorítva, más igényekkel szemben? Semmi garancia nincs arra, hogy a következő választásnál nem fordított eredmény születik, és ehhez most egy rossz gyakorlat alapozná meg a következő évek eljárását.
Mindez arra mutat, hogy meg kell próbálni olyan objektív módszert választani, ahol a módszer kiválasztása kapcsán helye van a vitának, tehát hogy milyen szempontok szerint történjék meg a rendelkezésre álló források felosztása, és a minimumra vagy annál is szűkebb területre szorítsuk a szubjektív, az érdek-, a politikai szempontok alapján történő elkülönítést.
Hadd mondjam el, hogy nem végleges és vitatott módszer szerint, de évek óta törekszik a főváros arra, hogy megkeresse azokat az ismérveket, amelyek a leginkább jellemzőek a különböző kerületi és fővárosi igények rendszerezésére. Csak a legfontosabbakat említem: természetesen a lakosság, a lakosság korösszetétele, a lakásviszonyok, az útviszonyok azok a kérdések, amelyek forrásai egy rendelkezésre álló torta vagy forrás elosztásánál meghatározható, objektív szempontok szerint szétoszthatók.
Most a törvényalkotást arra kényszeríti az Alkotmánybíróság döntése, hogy az üggyel foglalkozzon. Tekintve, hogy itt vannak népszerű tévedések, ezért szeretném röviden összefoglalni, hogy miről is szól ez az alkotmánybírósági döntés.
Az apropóját az adta meg, és ez az, ami alkotmánysértő, hogy azt nem lehet tenni, mint amit tett a parlament legutóbb, hogy egy úgynevezett minimálértéket szabott meg, hogy a kerületeket legalább ennyi megilleti az összes rendelkezésre álló forrásból, és ezt azért nem teheti meg, mert ezzel elvonásra kerül a főváros rendeletalkotási jogköre, ami az alkotmányban, illetve az önkormányzati törvényben biztosított jog.
Természetesen az alkotmánybírósági ítélet az indokolásában továbbmegy, amikor elmagyarázza azt, hogy ezt a jogot nem lehet elvonni, ugyanakkor biztosítani kell azt a garanciarendszert is, ami megakadályozza, hogy adott esetben a Fővárosi Közgyűlés ne törődjön velük, ne vegye figyelembe a kerületek jogosítványait. És kiolvasható az alkotmánybírósági döntésből az is, és ez egy népszerű ellenérv, hogy az úgynevezett egyetértési jog ugyanolyan kockázatot jelent a szavazásos rendszer miatt, hogy a kisebbség jogai vagy akár Budapest főváros jogai pusztán egy szavazás eredménye miatt sérülnek.
Az Alkotmánybíróság által megkívánt helyzet orvoslására a most benyújtott törvényjavaslat a jelenlegi ismereteink szerint megfelelő. Ezt a törvényjavaslatot az általam példaszerűen említett modell teszi kötelezően alkalmazandóvá, ennek a feltételrendszerét külön törvény fogja szabályozni. Az természetesen vitatható, hogy a modell szabályait betartotta-e a Fővárosi Közgyűlés vagy sem - ez vitatható kérdés marad a továbbiakban is, de objektív módon, és nem politikai vagy érdekviszonyok alapján -; ha pedig a modellt betartották, akkor az érintett felek között további vitának nincs helye. A modell betartása meghatározó kérdés ennek az ügynek a rendezésében.
(13.50)
Én azt remélem, a hátralévő egy év alkalmas lesz arra, hogy ennek a modellnek a kitöltése egy külön jogszabályban megfelelően megtörténjék. Miért nem lehet alkalmazni már most január 1-jétől? Egyrészt azért nem lehet, mert ez a külön jogszabály nem áll rendelkezésre, ugyanakkor törvény kötelezi a budapesti önkormányzatokat a forrásmegosztás megalkotására záros határidőn belül a költségvetési törvény elfogadását követően. Másrészt - és ezt nagyon kérem, hogy gondolják végig, akik azzal érvelnek, hogy miért nem történik meg jövőre a bevezetés, és mi a garancia - ez egy példaértékű kísérlet tud lenni, tehát azért kérem a mosoly mellé, hogy tessék végiggondolni. A főváros ennek a modellkísérletnek az alapján... Nem akarom, hogy csöngessen az elnök úr, úgyhogy akkor folytatni fogom a továbbiakban.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
