DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház, és azok a néhányak, szintén tiszteltek, akik esetleg nézik a televízió képernyőjén, ami itt folyik szokás szerint ebben a témában - különböző helyszíneken ez így szokott folyni. Külön szeretném megköszönni Kosztolányi úr felszólalását. Kosztolányi képviselő úr a prezentációja annak, hogy Budapesten mit jelent a forrásmegosztás, és mit lehet remélni attól, hogyha szubjektív okokkal, politikai indulatokkal ülnek le a felek tárgyalni. Ilyeneket jelent.
Azt gondolom, hogy a választási kampány véget ért, a választás befejeződött. Én a magam részéről ezzel a választási eredménnyel elégedett vagyok. Azt gondolom, a főpolgármester személyét illetően is olyan választási eredmény született, amellyel én elégedett vagyok. Korainak tartom Kosztolányi képviselő úrnak ilyen röviddel a választások után elkezdeni úgy Demszky Gábor támadását, mint azt a kísérletet - mivel nem áll egyedül, természetesen -, hogy megpróbálja az MSZP-t és az SZDSZ-t akkor is összeugratni, amikor nem akarnak egymással összeugrani. Szeretném önt megnyugtatni, hogy ez most nem időszerű. Az MSZP és az SZDSZ fővárosi vezetése nem látja időszerűnek, hogy most egymással foglalkozzanak, éppen ezért ez a felhívás nem fog eredményre vezetni. Erről szeretném önt biztosítani.
Azt is el szeretném mondani, hogy a Szocialista Párt számos polgármesteri helyet nyert el Budapesten. Ennek nem örülök annyira, de a működés szempontjából ezt elfogadom. Biztos vagyok benne, hogy a szocialista polgármesterek ugyanolyan felelősséggel fogják a kerületeik gondjait ellátni, és a fővárossal folytatott egyeztetési tárgyalásokon képviselni, mint ahogy Demszky Gábor és a szabad demokraták is eszerint gondolják a fővárost működtetni.
Még egyszer meg kell köszönnöm ezt a felszólalást, mert még egyszer mondom, ez demonstrálása annak, hogy mit nem szabad csinálni, és mit nem szabad várni attól, hogy a különböző érdekeltségek le fognak ülni, és megoldják azt, pláne egy nap alatt megkészítik azt a szöveget, amelyen különböző kutatóintézetek dolgoznak másfél-két éve. De én nem akarom kiszolgáltatni Juhos Katalint, aki derűs mosollyal hallgatta ezt az észrevételt: ha valaki, akkor ő, mint korábbi polgármester, tudja, hogy milyen képtelenségeket tetszett itt állítani.
(14.50)
De ez nem baj, ez belefér egy parlamenti vitába. Azt kérem, hogy próbáljuk meg megérteni egymást, próbáljunk tudomásul venni egy politikai helyzetet. Ez a politikai helyzet most arról szól, hogy az e választáson többségbe került politikai erők egyezséggel, mindenki érdekét figyelembe véve meg fognak egyezni Budapest működtetéséről, úgy a fővárost, mint a kerületeket érintően.
Juhos Katit természetesen nemcsak a régi ismeretség okán nem akarom bántani, tehát nem Juhos Katinak szól, csak ő vetette föl, hogy a Fidesz megtehetné azt, hogy ebben a helyzetben kényelmesen hátradől, és nézi a marakodást, de a Fidesz nem ezt teszi, hanem megmondja, hogy mit kell csinálni. Nekem ez azért tetszik, mert emlékeztet engem a klasszikus Fideszre, még a hatalomátvétel előtt, amikor a Fidesz mindig hátradőlt és megmondta, hogy mit kellene csinálni a többieknek. Tehát nekem ez tetszik, ezt én várom. (Derültség.) A segítségnek is előre örülni fogok, de azt kell mondjam, hogy ebből a szerepből is könnyű beletalálni abba, hogy az egymással vetélkedő, veszekedő MSZP és SZDSZ... Megismétlem, hogy ez most nem időszerű. Lehet, hogy az lesz, de pillanatnyilag a felek arra törekszenek, hogy Budapestet megfelelően működtessék.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
