DR. JUHOS KATALIN
DR. JUHOS KATALIN
DR. JUHOS KATALIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem egy, talán lényegtelen félmondattal a hozzászólásomat, amely a törvényjavaslat általános indoklásában található, és amely elsőként szemet szúrt, amikor ez a törvényjavaslat a kezembe került. Ez a félmondat így szól, hogy "a kormány az érintettekkel történt többszöri egyeztetést követően".
Nem tudom, hogy ez a félmondat mit jelent a kormány, illetve az előterjesztő Belügyminisztérium számára, hiszen érintetteknek ennél a törvényjavaslatnál az önkormányzatok polgármestereit és a törvényjavaslat fontosabb részénél a kerületek polgármestereit érteném én. Tehát szeretném, ha itt, a tisztelt Házban is elhangozna, hogy az a fajta egyeztetés, amely egy ilyen törvényjavaslat benyújtásához valóban elengedhetetlen lenne, nem történt meg, sem a kerületi önkormányzati vezetőkkel, sem pedig a politikai pártok között, azon politikai pártok között, amelyek itt, a parlamentben helyet foglalnak. Néhány párperces, rövidke szakértői egyeztetésről tudok, de szakmai, politikai egyeztetésről nem, tehát ez az első sérelem, az első észrevétel, amelyet ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban szeretnék tenni. Ha sor került volna egy ilyen politikai egyeztetésre például, akkor valószínűleg ott el tudtam volna mondani azt az önök által talán ismert mesét, hogy mi is az elvárásunk egy ilyen törvényjavaslattal kapcsolatban.
A mese úgy szól, hogy állt egy szilvafa egy tó partján, a tóban éppen fuldoklott egy szúnyog, illetve egy kis virág nőtt a tó partján, amely éppen kiszáradni készült. A fáról lehullott egy szilva, hullámokat gerjesztett, ennek kapcsán a szúnyog fel tudott szállni, a kis virág pedig vizet kapott, és tovább élhetett. Vagyis egy lehulló szilvától mindenki jól járt. Ezt vártuk volna el egy valóban nagyon régóta húzódó vita kapcsán, a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás kapcsán a kormánytól és az Országgyűléstől, hogy találjon egy olyan megoldást, amely mindenki számára, valamennyi, mind a 24 érintett önkormányzat számára megfelelő. Hiszen egyenrangú településekről, egyenrangú önkormányzatokról beszélgetünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy Fővárosi Önkormányzat vagy I., XVII., XIX. kerületi önkormányzat. Egyenrangú önkormányzatokról beszélünk, és az az elvárásunk, azt hiszem, mindannyiunknak, akik ebben a témában érintettek vagyunk, hogy egyenrangú félként is kezelje a politika minden résztvevője ezeket az önkormányzatokat. Éppen ezért ehhez a törvényjavaslathoz több módosító indítványt is benyújtottunk.
Az egyik része ezeknek a módosító indítványoknak eljárásjogi, és itt máris vitába kell szállnom Bőhm András képviselőtársammal is, illetve a Belügyminisztérium tisztelt képviselőjével is, hiszen valóban nagyon régóta vita, gyakorlatilag a fővárosi törvény megalkotása óta vita a forrásmegosztás kérdése. Azonban hadd emlékeztessem önöket arra, hogy mindaddig, amíg a kerületeknek egyetértési joguk volt, ez a vita elhúzódó eljárásjogi, napi gondokkal terhelt vita volt, de legalább egyetértési joguk volt a kerületi önkormányzatoknak. Akkor, amikor ezt a szabályozást a fővárosi főpolgármester kérésére, az akkori - mai - kormánypárti képviselők, polgármesterek kérése ellenére kivették a törvényből, és a továbbiakban nem volt a kerületeknek egyetértési joga, ezt mindenki sérelmezte. Hiszen pártpolitikai hovatartozástól függetlenül pontosan tisztában volt valamennyi kerületi vezető azzal, hogy ennek a passzusnak a megszűnése még nagyobb egyeduralmat tesz lehetővé a források fölött a Fővárosi Önkormányzat számára. Nem értek egyet azzal, hogy kisebbség és többség, hiszen azt gondolom, hogy a demokrácia alapja a szavazás, a demokrácia alapja a többségi vélemény elfogadása. Tehát az egyik módosító indítványunk és javaslatunk - és kérem, hogy a kormánypárti polgármesterek és a többség is támogassa -, hogy a kerületi önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat, tehát együtt a 24 önkormányzat többségének javaslatával, egyetértésével lehessen majd a forrásmegosztási szabályokat elfogadni.
Természetesen vannak tartalmi módosító javaslatok is, ezeket is tulajdonképpen kétfelé bontanám. Nagyon érdekes és meglepő fordulatok, szóhasználatok vannak ebben a törvényjavaslatban akkor, amikor a feladatarányos megosztás alapelveit szabályozó passzusokat, paragrafusokat olvassuk. Meglepett igazából, hogy egy olyan megfogalmazás, egy olyan alapelvrendszer bontakozott ki, amely ellen oly vehemensen, élethalálharcot folytatva küzdöttek az MSZP-s budapesti képviselők akkor, amikor a szabad demokraták főpolgármester-helyettesét próbálták sarokba szorítani, hiszen ezek a megfogalmazások és ezek az úgymond normatív előírások, ha szabad nevén neveznem, Atkári János tollából valónak tűnnek. Meglepett, hogy ilyen, gyakorlatilag átláthatatlan, a költségvetési bizottság kisebbségi véleményében megfogalmazott "hogy is lesz ez? most jó lesz ez?" kérdésre sem választ adó alapelvek kerültek beépítésre ebbe a törvényjavaslatba. Természetesen arról nem is beszélve, hogy mindannyian tudjuk, nehéz alapelveket, normatív rendszereket felépíteni akkor - és itt megint csak vitában vagyok a Belügyminisztérium képviselőjével -, amikor nem azonosak a feladatok. Bőhm András is kifejtette, hogy nem azonosak az ellátandó feladatok, sem főváros és a kerületek szintjén, sem kerületek közötti szinten, tehát valóban nehéz normatív rendszert felépíteni, de nem lehetetlen egy olyan normatív rendszer és alapelvek kimondása, amellyel valamennyi érintett önkormányzat egyetértene.
Még egy probléma van, ezt is már többen feszegették itt a tisztelt Házban, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, ez pedig az, hogy ugyan a magyar nyelvnek vannak ilyen fordulatai és érdekes gondolatai, hogy jaj, hideg van kint, csukjuk be az ablakot - na de kérem, attól még kint hideg marad! Tehát ez a törvényjavaslat tulajdonképpen ennek a szófordulatnak a jegyében született, hiszen azt mondjuk, hogy ez a törvényjavaslat majd egy külön törvényen keresztül 2004-től érvényes lesz. Tegnap éjszaka itt együtt ültünk, szavaztunk egy költségvetési törvényről, amely, mindannyian pontosan tudjuk, éppen azért, mert nem a normatívákra helyezte a hangsúlyt, még súlyosabban fogja érinteni a fővárosi kerületeket, mint bármelyik másik önkormányzatot az országban.
(Németh Zsoltot a jegyzői székben dr. Lázár János váltja fel.)
Hiszen mindazokból az indokokból, amelyek a kormánypárti többségtől elhangzottak - igaz ugyan, hogy az iskolai, kulturális, egyéb normatívák nem nőnek olyan mértékben, mint kellene, ámde a személyi jövedelemadó, ámde az iparűzési adó, ámde a gépjárműadó majd az önkormányzatoknál lesz -. nagyon pontosan látszik, hogy ezek a fővárosnál lesznek, és a kerületek számára megint csak egy nagyon rossz és hátrányos elosztási rendszer lesz 2003-ban, akkor, amikor amúgy is súlyos és nehéz pénzügyi gondokkal kell majd az önkormányzatoknak szembenézniük.
(14.00)
Természetesen azért, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, amit az elején mondtam - hogy szeretnénk erre a problémára mi is megoldást találni, szeretnék egy olyan közös nevezőt elérni, hogy - akár 2003. január 1-jétől, hiszen nem látom ennek egyébként időbeli akadályát -, találjunk egy megoldást, nem külön jogszabályban, hanem akár ebben a törvényben, illetve törvényjavaslatban. A normatív szabályozáshoz is nyújtottunk be módosító javaslatokat, éppen arra figyelemmel, hogy a kerületek feladatarányosan, az ő feladatuknak megfelelő arányban is részesüljenek.
Azt kérem önöktől - most ugyan nem minden szocialista kerületi polgármester van jelen a teremben, ha jól látom, nincs is senki -, hogy támogassák az általunk benyújtott módosító javaslatokat.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
