DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Azzal a megállapítással kell kezdenem, hogy Budapesten Demszky Gábor főpolgármester úr politikai hazardírozása a kerületek kárára folytatódik. És hogy ezt bizonyítsam önnek, különösen Pál Tibor úrnak, kicsit vissza kell hogy menjünk az előzményekhez, és nem tekinthetünk el attól, hogy megbeszéljük, milyen egyeztetést szeretnénk kerületi és budapesti oldalról.
1999. december 2-án kétoldalas levelet kaptam Demszky Gábor főpolgármester úrtól, amikor is december 10-ére, péntekre a Főpolgármesteri Hivatalba egy egyeztetésre hívta az egyéni választókerületekben, illetve a területi listán mandátumhoz jutott országgyűlési képviselőket. A levélben feltárta a válsághelyzetet, azt is megírta, hogy szeretné hangsúlyozni, hogy a helyzet nincs túldramatizálva, és e levél tartalma gyakorlatilag a saját tevékenységéről szólt, és annak a bemutatását taglalta.
Azt kérte Demszky Gábor főpolgármester úr: "Bízom benne, hogy Budapest és ezen keresztül az ország nem válik politikai presztízs áldozatává. Ehhez szükség van az ön segítségére is." Akkor ott voltam az egyeztetésen, a segítséget akkor is megpróbáltam megadni, de most is megadom, mert azt hiszem, hogy ez a presztízscsata, ami most folyt az elmúlt hónapokban Budapest Főváros Önkormányzatában, bizonyítja azt, hogy sajnálatos módon további presztízsveszteségek érhetik a fővárost.
Az SZDSZ-MSZP-kormány hatalomra kerülése után az önkormányzati bizottságban két ízben hallgattuk meg dr. Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyt. Egyszer az alkalmasság vizsgálatakor, másodszor pedig a kormányprogrammal kapcsolatosan. Az önkormányzati bizottság tagjai igazolhatnak engem abban, hogy körülbelül tizenöt kérdést tettünk fel Budapesttel kapcsolatban, a forrásmegosztástól a 4-es metrón keresztül a tarifaközösség bevezetésének lehetőségéig; megkérdeztük a miniszter asszonyt, hogyan alakítja miniszterként a kormány és a főváros, valamint a főváros és a kerületek viszonyát, támogatja-e a Fidesz mindenkori törekvéseit a kerületi egyenjogúság és egyenrangúság visszaállítására. A válasz, államtitkár úr, az ön miniszter asszonya a következőt válaszolta: a budapesti problémák nem rá, hanem a fővárosra és a kerületekre tartoznak. Ennyi volt és függöny. Demszky úr azt a bárdolatlanságot is elkövette, hogy nem jelent meg ezen a bizottsági ülésen.
Most sincs itt a belügyminiszter asszony, úgyhogy betartotta a szavát; bízunk benne, hogy távol tartja magát a budapesti ügyektől. Bár nem vagyunk itt most Budapest-politikusok sokan, de ide kell hogy soroljam - és kellő tisztelettel említem -, hogy a Ház alelnöke is, aki az ülést vezeti, ebbe a körbe tartozó Budapest-politikusnak számít.
Tehát nem volt egyeztetés ezekben az ügyekben, sőt a törvényjavaslat az egyeztetéssel kapcsolatosan tesz egy jogosan kifogásolható megjegyzést. A részletes indoklás 1. §-ához azt illesztették hozzá, hogy lényeges eleme a módosításnak, hogy a kerületi önkormányzatok számára a jelenleginél lényegesen hosszabb idő, 30 nap áll rendelkezésre véleményük, álláspontjuk kialakítására. Remek, óriási eredmény ahhoz képest, hogy a főpolgármester úr egyik hétről a másikra, tíz napon belül döntötte el a forrásmegosztást a korábbi évekre.
Ezekről az ügyekről szívesen tárgyaltunk volna a főváros autentikus képviselőivel is. Jómagam is szerettem volna többek között Gy. Németh Erzsébet frakcióvezető asszonyt megkérdezni az önkormányzati bizottságban, de jó lett volna, ha Csabai Lászlóné is részt vesz az önkormányzati bizottság munkájában. Kérem, tájékoztatom a Házat és a közvéleményt, hogy Gy. Németh Erzsébet budapesti főpolgármester-jelölt a költségvetési vitában sem és a forrásmegosztási vitában sem vett részt a bizottság ülésén, sőt a szocialista képviselők sem vettek részt.
Továbbá, a mai kisebbségi, illetve önkormányzati bizottsági véleményt nem Jauernik képviselőtársamnak kellett volna elmondania, mert a bizottságban felkértük Hajdu képviselőtársat, hogy tájékoztassa a tisztelt Házat a bizottság véleményéről. Akkor mást hallottak volna, kicsit másképp festett volna a felszólalás, mint ahogy Jauernik úr azt előadta. Jauernik úr pontosan elmondta, hogy mi történt a bizottságban, csak azt nem mondta el, hogy többek között Kosztolányi Dénes és Hajdu úr tökéletesen egyetértettek abban, hogy a főváros az elmúlt hat-hét évben a forrásmegosztás folyamán bünteti a kerületeket.
Hajdu úrnak a hozzászólását majd a részletes vitában kénytelen leszek felolvasni, amiből mindenki számára kiderül, hogy tökéletes az egyetértés a szocialista vezetésű, a független vezetésű, a fideszes vezetésű kerületi polgármesterek és kerületek között, a külső és a belső kerületek között abban, hogy ami a fővárosban Demszky úr vezetésével folyik, és Atkári úr helyzetben tartása mellett folytatódhat, az természetesen a kerületek kárát fogja szolgálni.
Nem akármennyi összegről van szó, Jauernik úr, elhangzott az önkormányzati bizottsági ülésen; pontosan megjelöltük, hogy tavaly 195 milliárd forintról volt szó, és most úgy prognosztizáljuk, hogy körülbelül 200-205 milliárd forint elosztásáról lesz szó, amennyiben egyáltalán szó lesz.
Egyetlen igazság volt abban, hogy általános vitára azért tartottuk alkalmasnak az előterjesztést, mert tiszteletben tartjuk az Alkotmánybíróság törvényesség helyreállítására történő felhívását. Csak ezért alkalmas most, csak ezért van most itt vita. Ha rajtunk múlt volna, mert az Alkotmánybíróság tavaly októberben... - azt ne firtassuk, hogy miért csak három-négy év után; a Fidesz kormányoldalról is és még korábban ellenzékből is nagyon sokszor kérte a fővárosi törvény kapcsán és a forrásmegosztás kapcsán az alkotmányosság megvizsgálását, de ennek a folyamata tavaly zárult le. Egy évet kapott a parlament arra, hogy az Alkotmánybíróság felhívásának eleget tegyen, de ennek, kérem szépen, úgy tett eleget, hogy egy nagyot bokszolt a levegőbe. Az, hogy önök, a belügyminiszter asszony egy külön törvényre bízza a forrásmegosztás meghatározását, hát ez a simli, kérem szépen, ez a nesze semmi, fogd meg jól!
Én el tudom azt fogadni, Bőhm úr, és el tudom, alelnök úr, igen nagy tisztelettel, fogadni, hogy önök nem merik lejátszani azokat a politikai csatákat itt, a parlamentben, amiket lejátszanak a fővárosban. Az SZDSZ nem akarja összerúgni a port az MSZP-vel fővárosi ügyekben, és fordítva. De hogy ennek a kerületek fogják meginni a levét, ez tarthatatlan!
Önök el akarják tenni ezt az egész problémát későbbre, majd későbbre! Kérem szépen, ez az előterjesztés akkor lett volna a miniszter asszonytól tisztességes, ha az a külön törvény ott van mellette, mert ott lehetett volna mellette, kérem szépen. Hat-hét év óta összejött az az ismeret és az a tudás, minden oldalról, a Hajdu képviselőtársam oldaláról, a mi oldalunkról, Juhos Katalin oldaláról, a polgármestermesterek oldaláról, kérem szépen, egy nap alatt meg lehet szövegezni azt a forrásmegosztási törvénytervezetet, amiről aztán érdemben tárgyalhatnánk.
Miért nem tesszük meg? Azért nem tesszük meg, mert ez a belső fővárosi presztízscsatákban kimerült, lemerült és sebeiket nyalogató MSZP-SZDSZ-es frakcióknak nincs ínyére. Tehát inkább azt tűrik el, hogy jövő tavasszal ugyanolyan háború törjön ki a főváros és a kerületek között, hogy Demszky úrnak megint sikerüljön különböző eszközökkel egymásnak ugrasztania különböző feladatnagyságú és tehetségű kerületeket, amiről a képviselő asszony is beszélt, hogy nem egyformák a kerületek. Szinte egyedül ebben értünk egyet.
(A jegyzői székben Nagy Nórát dr. Füle István váltja fel.)
Ugyanakkor ez a törvényjavaslat nagyon sokat árul el a szelleméről, amikor azt mondja, hogy kérem szeretettel, szó szerint idézem: a fővárosban és valamennyi kerületben az azonos költségek elismerésére akkor kerülhet sor, olyan összegű támogatásban részesülhetnek az önkormányzatok, hogy a feladatokat mindenütt egységes színvonalon tudják ellátni. Ismerős mondatok ezek, kérem szépen, a tanácsi rendszerből! Mindenütt egyformán legyen kátyú, egyformán legyen száraz a kenyér a gyerekeknek az óvodában, és ha a XVII. kerületben avas a vajas kenyér az iskolában, akkor az legyen a XII. kerületben is avas. No, ilyen szellemű előterjesztést kell most érdemben megvitassunk!
Azt hiszem, hogy egy percem van annak taglalására még, hogy ez a 30 nap milyen álságos javaslat. Általában 30 nap az egy önkormányzati testületi idő. Minden önkormányzat, jellemzően a fővárosban, havonta egy testületi ülést tart, 30 naponta kerül sor testületi ülésre. Éppen ezért ez a javaslat csak azt sugallja, olyan lehetőséget biztosít, hogy csak egyszeri olvasatban, különösebb előkészület nélkül, egyszer tudjon tárgyalni egy testület a forrásmegosztásról.
Kérem szépen, az önkormányzatokban a szakmai munka, a műhelymunka bizottságokban folyik. Remélem, hogy a fővárosban is így van, bár ebben nem vagyok ennyire biztos. Lényeg az, hogy legkevesebb két hónapot, de 45 napot mindenképpen adni kellene erre az időre, és hogy miért, azt a legközelebbi hozzászólásomban elmondom.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
