DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Kedves Tévénézők! Sorba megyek a válaszokon.
Göndör úrnak meg kell jegyeznem, hogy ő minden hozzászólásban vagy minden tájékoztatásban támadást lát. Az országgyűlési képviselőknek igenis kötelességük arról számot adni itt a Házban, a nagy nyilvánosság előtt, hogy milyen munka folyik a különböző bizottságokban. Sokszor ugyanis azért nem látnak minket itt, mert bizottságokban dolgozunk. Éppen ezért szóvá kell tennem, hogy a budapesti MSZP-s képviselők nem vettek részt a költségvetési vitában, és nem vettek részt ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságáról döntő bizottsági ülésen. Kérem, ez tény.
Tovább kell hogy menjek, és államtitkár úrnak szeretnék egy-két dolgot a figyelmébe ajánlani. Nem kívánom önt cáfolni, mert akkor azt mondják, hogy konfrontálódik az ember, de kedves Pál úr, nem mond igazat. Éppen ezért föl kell olvasnom önnek egy állásfoglalást, amelynek 7. oldala így szól: "Az érdekszövetségek véleményét nem a kormánydöntést követően kellett volna kikérni. Kérjük a kormánytól az egyeztetés rendjének általános jellegű felülvizsgálatát. Emellett szükségesnek tartjuk, hogy a 2003. év elején a kormány és az önkormányzati szövetségek tekintsék át az önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi feszültségeit, azok kezelésének lehetőségét az önkormányzatok 2003. évi költségvetési helyzetének konkrét ismeretében." Budapest, 2002. november 12-e - Pál úr! Aláírók: Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége, Magyar Önkormányzatok Szövetsége, Magyar Faluszövetség, Községi Önkormányzatok Szövetsége.
Államtitkár Úr! Zárjuk le ezt a vitát az egyeztetés elmaradásáról vagy el nem maradásáról! Nem egyeztettek. És a fővárosban nem ilyen egyeztetést kérünk, hanem ettől sokkalta konkrétabbat.
Visszatérnék arra is, hogy ön azt mondta az expozéjában Pál úr, hogy véget ért a vita, véget ért a forrásmegosztással kapcsolatos vita. Államtitkár úr, el kell keserítenem: most fog kezdődni. Ha önök külön törvényre bízzák ennek az egész rendszernek a megreformálását - és a reform szót Lamperth Mónika belügyminiszter asszonytól veszem, az önök oldalán használják ezt a kifejezést most már egyre gyakrabban -, ha tiszta vizet akarnak önteni a pohárba, azt tényleg meg lehet egy nap alatt csinálni, Bőhm képviselőtársam. Annyi ismeretanyag gyűlt össze mindegyik budapesti kerületben, mindegyik budapesti városrészben, mindegyik budapesti pártban, civil szervezetekben, tudományos kutatóknál, hogy ha ezeket a szervezeteket egyszer összehívják, akkor oda mindenki összehangolható, kész anyaggal fog megérkezni. És nem lesz olyan nehéz összeállítani ezt a forrásmegosztást.
Ugyanakkor a módosító javaslatomban én is két hónapot adtam arra, hogy ezt a törvényt készítse elő a kormány. Tehát igenis, a forrásmegosztást már ne csak 2004-ben, hanem 2003-ban is alkalmazni legyen kénytelen a főváros és a kerületek. A módosító javaslat lényege az, hogy nem 2004-ben kell először alkalmazni, hanem 2003-ban. Ennek az ideje megvan. Hetenkénti ülésezés mellett január-februárban végig lehet tárgyalni azt a külön törvényt, március 1-jén életbe lehet léptetni - a kerületek márciusban hagyják jóvá a költségvetéseiket. Remélem, hogy ez az út végigjárható, és eredményre fog vezetni.
Ugyanakkor valóban nem vezet az majd eredményre, ha csak 30 nap áll rendelkezésre a vélemény kialakításához. Visszatérek arra, hogy a bizottsági munka az önkormányzatokban igen intenzív. Sőt, a legtöbb kerületben, de azt hiszem, szinte mindenütt, a pénzügyi bizottság az úgynevezett ellenzéki bizottság. Tehát ahol MSZP-s a többség, ott a Fideszé vagy más polgári párté a pénzügyi bizottság elnöki posztja. Ugyanígy van fordítva is. A XII. kerületben például MSZP-s vezetője van a pénzügyi bizottságnak. Éppen az ellenzéki garanciális jogok megadása diktálja azt, hogy legyen ideje ne csak egyszer tárgyalni ennek a bizottságnak a forrásmegosztás kérdéseit, hanem amikor a bizottságok rendszerint a kt. előtt üléseznek, akkor akár többször össze lehessen hívni a bizottságokat, hogy alaposan ki lehessen érlelni a forrásmegosztási javaslatot. Ezt mi szeretnénk biztosítani. A kerületekben demokrácia van, a fővárosban kevésbé. A parlamentben szinte már nyomát sem vélem felfedezni, viszont a jótékonyságnak, ennek a gondoskodó szocialista hozzáállásnak a nyomai szó szerint megtalálhatók az előterjesztésben. Az előterjesztés azt írja: a normatív típusú forrásmegosztáshoz az Ötv. felhatalmazása alapján az Országgyűlés a későbbiek során egy külön törvény megalkotásával is segítséget nyújt a Fővárosi Önkormányzatnak és a 23 kerületi önkormányzatnak.
Kérem szépen, ne tessenek lenézni a kerületeket és a Fővárosi Önkormányzatot sem. Köszönjük szépen, nincs ilyen segítségre szükségünk. Nem segítségre van szükségünk: törvényalkotásra, korrekt forrásmegosztási törvényjavaslatra. Tapasztaltak az önkormányzatok, ismereteik vannak, tudják, hogy mit szeretnének, ismerik a feladataikat, és most már a jövő évi költségvetés végleges formájának ismeretében fognak tudni dönteni.
Nem kell segíteni. Nem kell babusgatni, nem kell támogatni, nem kell szegény önkormányzatokat olyan lenézően kezelni, hogy na, hát várjátok föntről a csodát: majd valamikor megalkotjuk 2003-ban, és valamikor majd 2004-ben kell először elővenni. Ez egy olyan jövőbeni időpont, ami attól függ, hogy lesz-e egyáltalán törvény addig.
Én hiszek Bőhm képviselőtársamnak, mert ismerem a politikai pályafutását, és szavatartó politikusnak, szavatartó önkormányzati vezetőnek is ismerem. Csak kevés az ígéret, Bőhm úr. Az MSZP nélkül nem fog menni. Én nem éket akarok verni az önök koalíciója közé: benne van abban a tüske, meg az ék, meg a rés, meg a szakadék, eléggé beágyazva. Ön nem tudja egyedül megígérni! Azt ki tudta erőszakolni, hogy Atkári úr a helyén maradhasson, de én nem hiszem, hogy ennél többet el fognak tudni érni. Ha az MSZP nem partner ahhoz, hogy a forrásmegosztás így vagy úgy alakuljon, akkor ön hiába teszi ezt az ígéretet, amit szívesen nyugtázok, és majd meg is beszéljük itt, a parlamenti patkóban.
(15.00)
Nagyon kevés SZDSZ-es polgármester van, és nagyon sok MSZP-s. Ezt értem, hogy ön fájlalja, valóban ez a forrásmegosztási megegyezés újabb nehézséget fog okozni. Ezért mondtam az első felszólalásomban, hogy itt komoly aggályok vannak az irányban, hogy itt politikai alku miatt önök ezt az egész problémakört el szeretnék tolni 2004-re, lehetőleg az EU-csatlakozás után, ami egész más helyzetet fog teremteni, hiszen Budapest egy régiónak lesz a része, és akkor ilyen forrásmegosztási mókákat nem is kell a Demszky-Atkári párosnak végrehajtania.
Még annyit szeretnék mondani önöknek a forrásmegosztási javaslattal kapcsolatosan, hogy az a módosító indítvány, hogy 2003-ban kerüljön már alkalmazásra, én azt hiszem, szolgálná a kerületek érdekeit. Önök most azt mondják, hogy legyen feladatarányos a forrásmegosztás. Próbáljuk ki, hogy legyen, bár nem értünk vele egyet! Nézzük meg 2003-ban, és akkor 2004-ben esetleg egy más módszerrel javítani lehet a dolgon! De ha 2004-ben fog kiderülni, hogy a feladatarányos megosztás nem működik a fővárosban, akkor ne vesztegessünk el másfél évet a főváros életéből! Így is 12 év már elvesztegetődött a főpolgármester úr miatt.
Én azt szeretném kérni, hogy gondolják át az előterjesztők az ellenzék módosító indítványait, és az ügy súlyára, Budapest érdekére, a kerületek érdekére és az országos érdekre való hivatkozással ne presztízsharcot folytassunk egymással, ne sértődjenek meg, ha valamit szóvá teszünk, ne sértődjenek meg azon, hogy őszintén tájékoztatjuk a közvéleményt, hogy mi folyik a bizottságokban! Tehát ne legyen igaza annak a Demszky Gábor-i jóslatnak, amit ő '99. december 2-án vetett papírra, miszerint az ország ne váljon politikai presztízs áldozatává.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
