PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként, Újpest polgárainak az érdekeit szem előtt tartva, a forrásmegosztás rengetegében bolyongva többször felmerült bennem a kérdés, hogy a rendszerváltás - mely megjegyzem, az akkori gazdasági életben mutatkozó mélypont egyenes következménye volt - következtében kialakult önkormányzati rendszer miért nem tudta kezelni a helyi szükségleteket kielégítő, a szubszidiaritás elvét megkövetelő közigazgatási és lakossági szolgáltatást ellátó feladatok gazdasági következményeit.
A fővárosi és a kerületi önkormányzatok kétszintűsége a feladatok és a hatáskörök szétválasztásának rendszere az eltelt 12 évi gazdálkodás távlatából úgy ítélhető meg, hogy a kerületi önkormányzatok számára a költségvetés, a gazdálkodás törvényi szabályozása nem biztosított kellő garanciákat. A többségi elv alapján ugyan, a köz érdekét szolgálva, de a helyi alapjogok védelmének csorbításával - mondom mindezt azzal a lokálpatriotizmussal, mely minden, Újpestért dolgozó, küzdő ember lelkületében benne van.
A forrásmegosztás törvényi szabályozásának két felvonásáról kell beszélnünk, melyet az 1992-94. évekre a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény szabályozott, a 17. §-tól a 20. §-ig, és 1995-től kezdődően a helyi önkormányzatokról szóló, többször módosított 1990. évi LXV. törvény szabályoz. Az 1992-94. évekre érvényes törvényi szabályozás szerint a megosztott bevételek köre: a magánszemélyek jövedelemadójából - az állami költségvetésről szóló törvény alapján - a települési önkormányzatokat megillető rész; az egyéb központi adók; az állandó népesség egészéhez kapcsolt normatív állami támogatás; a helyi adókból származó bevételek. Ezt az időszakot sokkal kiszámíthatóbb, tervezhetőbb és nem utolsósorban a többség akaratát tükröző gazdálkodás jellemezte.
Az 1995-től érvényes szabályozás lényegében 1992-től változatlanul hagyta a megosztandó bevételek körét, csupán tartalmi változást jelentett, Ennek egyik oka, hogy 1995-től az állandó népesség bizonyos korcsoportjaihoz kapcsolódó normatív állami hozzájárulások kerültek a megosztandó bevételek körébe, a másik a fővárosi igazgatási és közművelődési feladatokhoz kapcsolódó, az állandó népesség után járó normatív állami hozzájárulásnak a megosztandó bevételek köréből történő kikerülése.
Az 1994. évi LXIII. törvény intézkedése alapján a fővárosi gazdálkodásra a két szintből adódó sajátosságok miatt külön szabályokat is meg kell állapítani a törvényalkotóknak. Ezeket találjuk meg az Ötv. 64. és 64/C. §-aiban. Fontos rendezőelvet állapít meg a törvény az önkormányzati gazdálkodás alapját képező bevételeket illetően. Deklarálja, hogy a bevételek a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. A törvény rendelkezése alapján a fővárosi önkormányzatok differenciáltan részesülnek az önkormányzati bevételekből.
A bevételek négy csoportját alakítja ki a törvény attól függően, hogy ki jogosult a bevételre. A bevételek első csoportját alkotják azok a bevételek, amelyek a Fővárosi Önkormányzatot és valamennyi kerületi önkormányzatot is önállóan és közvetlenül megilletnek. A bevételek másik csoportját az osztott bevételek képezik. Ezek részben a Fővárosi Önkormányzatot, részben pedig a kerületi önkormányzatot illetik meg. A megosztás a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartozik. A döntés előtt köteles a közgyűlés a kerületi képviselőtestület véleményét kikérni. Kötelezi a törvény a Fővárosi Önkormányzatot, hogy a véleményadásra legalább tíz napot biztosítson.
Tulajdonképpen ez volt az a negatív törvényalkotás, melyben a kerületi önkormányzatok részéről úgymond tiltottá vált az egyetértési jog, hiszen a véleménynyilvánítással a Fővárosi Önkormányzat azt csinál, amit akar, hiszen csak egy pipa, hogy ezt a feladatot is elvégezte. Semmi jogi következménnyel nem jár a döntése, hiszen nincsenek olyan garanciális kötelezettségei, amelyeket számon is kérhetnek tőle.
Az 1994. évi Ötv.-re vonatkozó módosítás ezt teljes egészében legalizálta számukra. Változtak ezzel a kerületeket képviselő delegáltak küldésének sarokpontjai is, hiszen ettől kezdve nem küldhettek a Fővárosi Közgyűlésbe kerületi érdekeket képviselő embereket.
(14.10)
Ez a törvényi szabályozás volt az az önkormányzati autonómiát sárba tipró intézkedés, amely egy demokratikus jogállamban nem elfogadható. Az Alkotmánybíróság 47/2001. november 22-ei határozatában megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy az Országgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvényben nem állapította meg a törvény 64. § (4) bekezdésében, a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 64. § (5) bekezdése szerinti megosztásának, a kerületi önkormányzatok számára az alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított önkormányzati alapjog védelmének garanciális szabályait. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést arra, hogy jogalkotási kötelezettségének 2002. december 31-éig tegyen eleget.
Azért nem tudok egyetérteni a Bőhm András képviselőtársam által elmondottakkal, hiszen ha az előttünk lévő törvényt fogadjuk el, akkor az Alkotmánybíróság ezen döntése nem fog érvényesülni a 2003. évben.
Az Ötv. 64. § (5) bekezdése úgy ad felhatalmazást a fővárosnak, hogy az jogi kötöttségek nélkül, széles mérlegelési jogkörben rendelkezhet az Ötv. 64. § (4) bekezdésében meghatározott bevételi források felett. Döntési szabadságának egyetlen eljárási feltétele van, nevezetesen az, hogy ki kell kérnie a képviselő-testületek előzetes véleményét. A vélemény azonban a közgyűlést nem köti, szabad belátásától függ, hogy döntése során figyelembe veszi-e vagy sem, illetőleg milyen mértékig veszi figyelembe. A Fővárosi Önkormányzat maga is gazdasági érdekeltséggel rendelkezik ezeknek a forrásoknak az elosztásában. A Fővárosi Önkormányzatnak ez a forrásmegosztást befolyásoló érdekeltsége magában hordozza a centralizációs törekvések érvényesülésének, a kerületi önkormányzatok önállósága csorbításának lehetőségét. Lehetőséget ad arra, hogy a kerületi önkormányzatokat az alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján megillető autonómia sérüljön. Ezért az önkormányzati rendeletalkotás körébe utalt forrásmegosztás tekintetében törvényi szabályoknak kell megteremteni azokat a garanciákat, amelyek a főváros érdekeivel szemben a kerületi önkormányzatok alkotmányban szabályozott alapjogait védelemben részesítik, biztonságot nyújtanak arra, hogy az anyagi források hiánya a kerületi önkormányzatok feladatellátását ne veszélyeztethesse.
Ezért az Alkotmánybíróság megállapította: alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy az Országgyűlés az Ötv.-ben nem szabályozta a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek megosztásának elveit és részletes szabályait.
A kormány által a jogalkotási kötelezettség teljesítésének szándékával benyújtott törvénytervezettel kapcsolatban a fentiekben leírt kötelezettségek ismeretében az alábbi véleményem fogalmazódott meg a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként:
A törvénytervezet nem tesz eleget az Alkotmánybírósági határozatban előírt jogalkotási kötelezettségnek, hiszen konzerválja és ezzel továbbra is fenntartja a mulasztásos alkotmánysértés állapotát, hiszen semmit nem szabályoz, csak időhúzási színezete van.
Nincs meg a forrásmegosztás elosztásának garanciális szabályozása, mert a tervezetben említett külön törvény még nem került napirendre, s ennek esetleges elkészülte esetén is csak 2004. évi forrásmegosztás időszakát jelöli meg, tehát az elosztás elveit továbbra is a Fővárosi Önkormányzat saját hatáskörben végezheti a 2003. évi költségvetést illetően, a kerületek beleegyezése nélkül.
Bizonyára elkerülte a figyelmét az előterjesztőnek, de továbbra is csak véleményezési jogot ad lehetőségként, holott a kerületek egyetértési jogának visszaállítása már régóta szükségszerű. Ennek hiánya nagyban csorbítja a kerületek önálló döntési lehetőségét.
Az Alkotmánybíróság határozata már több mint egy éve előírta a jogalkotási kötelezettséget. Ez ismert volt a jelenlegi kormány előtt is, ennek ellenére a beterjesztett törvénytervezet fércmunka, nem kidolgozott, nem biztosítja a kerületi önkormányzatok védelmét, garanciális tételek hiányában, nem felel meg az előírt kötelezettségeknek. Így a 2003. évi forrásmegosztás továbbra is a régi elvek mentén kerülhet végrehajtásra, sárba tiporva az önkormányzatiság elvét. Hol itt a törvényesség, a helyi önkormányzati szint védelme? Hol van a jogalkotási kötelezettség végrehajtása? A törvényhozói hatalommal élni lehet, de visszaélni nem, hiszen az elszámoltatás a választópolgárok kezében van.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja által benyújtott módosító indítványokat.
A kerületek is többet érdemelnek.
