DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem ismétlem meg a korábban elhangzott indítását a felszólalásomnak, hanem azonnal rátérnék én is a módosító részére, ami a második vitaszakaszhoz tartozott volna, és az átvilágítandók, a tényfeltárandók személyi körét érinti.
Itt jómagam javaslatot tettem az ügyvédi kamarák elnökeinek és elnökhelyetteseinek az átvilágítására, ebbe a körbe bevonására, sőt még az ügyvédi munkaközösség vezetőjére is. A bizottságokban természetesen nem támogatták ezt a javaslatot, talán arra hivatkoztak, hogy ügyvédi munkaközösségek vezetői már nincsenek. Bizony, egy politikai természetű törvényalkotásnál a módosító javaslatok is lehetnek politikai természetűek, amelyek jeleznek valamit, amivel az ember üzenni kíván, hogy mi a véleménye azokról az ügyvédi munkaközösség-vezetőkről, akik abban a bizonyos nem jogállamban kézben tartották vagy irányították és vezették az egyébként pártállami eszközökkel irányított és a titkosrendőrség által állandóan ellenőrzött ügyvédséget.
Nem értem azt, hogy miért nem javasolják ennek a módosító javaslatnak az elfogadását egyetlen bizottságban sem. Nekem sovány vigasz az, Wiener képviselő úr, hogy ön Tóth Andrással együtt ugyanolyan elutasítást kapott az összes javaslatára, mint én az enyémre, ugyanis nem fogadom el azt, hogy az ügyvédségnek Magyarországon vagy a történelem során ilyen hihetetlen felelőtlen érdekérvényesítő képessége legyen. Lehet, hogy már a reformkorban is nagyon sok országgyűlési képviselő volt ügyvéd, és azóta csak azt látjuk végesetlen végig, hogy az ügyvédek igen szép számban szerepelnek az országgyűlési képviselők között, de ez nem jelenti azt, hogy ők valami különleges elbánást érdemelnének akkor, amikor mondjuk, az alatt a 44 év alatt ugyanúgy kollaboráltak a fennálló diktatúrával, mint bárki más. Sőt, az ügyvédség tisztességének, az ügyvédségbe vetett bizalomnak a helyreállítására óriási nagy szükség van.
Megkönnyítettem az elutasítók dolgát azzal, hogy egy kapcsolódó módosító indítvánnyal az ügyvédi munkaközösségeket kivettem a javaslatok közül. Tettem ezt azért, mert a rendszerváltás után lehetősége nyílt mindenkinek arra, hogy az egyébként rabszolgaként munkaközösségben dolgozó ügyvédi körből kiszállva ügyvédi irodát alapítson, sőt egyéni ügyvéd legyen, tehát saját maga mondja ki a korábbi munkaközösségéről, hogy köszönöm szépen, nem kérem, erre már nincs szükség, vagyis egy öntisztulással álltunk szemben. De kérem szeretettel, az ügyvédi kamarák elnökei és elnökhelyettesei miért nem esnek ebbe a körbe? Ez hihetetlen! Akkor, amikor olyan közszereplők vannak közöttük, akik az Igazságszolgáltatási Tanács tagjai, akik országgyűlési képviselők voltak!
Két nappal ezelőtt kaptam a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökétől egy levelet, felajánlja a tudását, ismeretanyagát, szolgálatait az úgynevezett lakásmaffiaügyeket vizsgáló albizottsági alelnökségemet segítendő a bizottsági munkában. Ezek után nyilvánvalóan szeretném tudni, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara alelnöke átesik-e egy ilyen C típusú átvilágosításon, átugorja-e a lécet, mert onnantól kezdve gyönyörűen tudunk együtt dolgozni.
Akkor, amikor a tavalyi év legnagyobb politikai skandaluma az volt, amikor az ügyvédi kamarák elnöke egy ügyésszel együtt leírta azt, hogy a politika elérte az igazságszolgáltatást, és erről szólt a politika jó háromnegyed éven keresztül - igaz, hogy az egyik aláíró most éppen az önök kormányának az egyik minisztere -, ezek után azt gondoltam, hogy nem nekem, ellenzéki oldalon kell kitalálni azt, hogy igenis át kell világítani az ügyvédi kamarák elnökeit és elnökhelyetteseit. Az általános vitában hoztam is egy indokot arra, hogy ezt egy bizonyos, igen magas polcon lévő, ide sorolható úr megtette, lévén perben áll velem, már egy éve igyekszik bizonyítani a saját igazát.
Azt meg pláne nem tudom elfogadni, hogy amikor a 13. pontban Demeter Ervin és dr. Kovács Zoltán azt ajánlja, hogy legalább lehetőségük legyen az ügyvédeknek, a közjegyzőknek s a többi, hogy ha akarják, saját maguk igazolására ezt megkérjék, ezt az alkotmányügyi bizottság egyharmada sem támogatja. Miért nem? Mitől félnek az ügyvédek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ha ez így megy tovább, akkor én az állampolgárokat féltem az ügyvédségtől. Gondolják meg, és szíveskedjenek támogatni ezt az igen ésszerű, jogos javaslatot!
Köszönöm szépen.
