TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a részletes vitában öt perc áll rendelkezésre általános felszólalásra, normál felszólalásra, egy darab módosító indítvánnyal tudok foglalkozni, ez pedig a 47. sorszám alatti módosító indítvány, amit Demeter Ervin és Kovács Zoltán fideszes képviselő urak jegyeznek.
(20.30)
A 47. sorszám alatt lévő módosító indítvány hét törvény módosítását javasolja, s ezen belül olyan összeférhetetlenségi szabály kimondását jelenti, amelynek következtében sem országgyűlési képviselők, sem kormánytagok, sem államtitkárok, sem állami számvevők, sem országgyűlési biztosok, sem alkotmánybírósági tagok - és nem folytatom a sort, polgármesterekig terjed a dolog - nem lehetnek azok, akik e törvény alapján érintettek, és a javaslat alapján kimondatik róluk, hogy az elmúlt rendszerben együttműködők voltak.
Önök azt mondják, hogy ez egy szakmai javaslat, ennek semmi köze a politikához. Csak hát, nekem egyetlenegy kérdésem van. Ezzel a törvénnyel, legalább is ennek az elődjével, az 1994. évi XXIII. törvénnyel az Országgyűlés az előző négyéves ciklusban is foglalkozott. Itt volt, módosította az Országgyűlés. Ha az elmúlt időszakban ez a kérdés ilyen súllyal nem vetődött föl - mert tudjuk, hogy nem vetődött föl, hiszen nem terjesztették elő -, akkor mi az az általános, politikamentes, szakmai igény, amitől ez most fölmerült 2002 őszén? Nyilvánvaló, ha igaz az az állítás, amit önök próbálnak itt velünk elhitetni, hogy semmi másról nincs szó, mint egyfajta erkölcsi követelés támasztásáról, ennek az erkölcsi követelés támasztásának miért nem volt aktualitása 1998 és 2002 között, amikor önök gyakorolták a hatalmat, és ismétlem, ezt a törvényt módosították. Akkor ennek nem volt aktualitása. Nyilvánvaló, egyetlenegy aktuális következett be, az az aktualitás, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökéről egy megszellőztetett irat eljutott a Magyar Nemzethez, és ennek az iratnak a nyomán lehetett egy politikai hisztériát kelteni. Annak az esélyét látták néhányan maguk előtt, hogy esetleg ennek következtében egy kormányváltásra sor kerül. Ma már tudjuk, ennek nincs esélye, ezen túl vagyunk. De, kérem szépen, az akkori szándékból táplálkozó módosító indítványt miért kell még mindig fönntartani? Okafogyottá vált, ezt be lehetne látni tisztességgel, nincs ezzel semmi különösebb gond, nem sikerült.
Ebből következően én nem hiszem, hogy komolyan gondolja bárki a patkó szemben lévő soraiban ülő képviselők közül, hogy egy lusztrációs törvényt ma Magyarországon komolyan elő lehet venni, és ennek a lusztrációs törvénynek van társadalmi bázisa, van ésszerűsége, és van jogi alapja. Hiszen annak, amit önök ebben a javaslatban letettek, az a lényege, hogy egy olyan összeférhetetlenségi szabályt kívánnak kimondani, amely összeférhetetlenségi szabályt ma már az érintett nem tud megváltoztatni. Hiszen nem tudja megváltoztatni, hogy esetleg kémelhárító volt, nem tudja megváltoztatni, hogy esetleg hírszerző volt, de azt se tudja megváltoztatni, hogy párttitkár volt adott esetben.
Önök hivatkoznak rendre Sólyom László, általam nagyon tisztelt alkotmányjogászra. Ő írja szintén abban a tanulmányban, amelyre az előbbiekben hivatkozott Kosztolányi úr, hogy egy lusztrációs törvénynek addig volt alkotmányos alapja, amíg Magyarországon a visszarendeződés politikai vagy társadalmi esélye megvolt. Én azt gondolom, 13 év meggyőzően igazolta, hogy semmifajta politikai visszarendeződésre ma lehetőség, szándék és politikai támaszték nincs. Ebből következően, valamifajta olyan szándék leporolása, amelyre egyébként '90-ben sem volt igény - hiszen '90-ben a '89-es egyeztető tárgyalások után ez az igény nem fogalmazódott meg -, azt gondolom, mindennél jobban bizonyítja, nem arról van szó, hogy egy ma keletkezett társadalmi problémát szeretnének rendezni, hanem arról van szó, hogy próbálkoztak egy politikai szituációból a maguk számára erényt kovácsolni. Ez nem sikerült, de ha ez így van, akkor kérem, lássák be, és kérem szépem, vonják vissza a módosító indítványt, hiszen nincs esélye, hogy elfogadják. Nem is hiszem, hogy érdemes lenne ezzel a módosító indítvánnyal a parlamentet tovább terhelni.
Köszönöm a meghallgatást.
