MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Tehát, hogy hozzászólásomra rátérjek, én a benyújtott közlekedési törvények módosításai közül kifejezetten egy témakörrel, mégpedig a légi közlekedésre vonatkozó törvényekkel szeretnék foglalkozni, illetve ezzel kapcsolatosan néhány véleményt szeretnék elmondani.
Elég sok összecsengés lesz a Herényi Károly képviselő úr által elmondottakkal a légi közlekedési törvény megfelelő pontjait érintően. Hiszen az első és legfontosabb, amit, úgy gondolom, mindenképpen el kell mondani, hogy egyrészt szükség volt ennek a törvénymódosításnak a beterjesztésére, másrészt viszont úgy látom, és úgy látjuk jó néhányan, hogy talán egy ennél alaposabb és átfogóbb, részletesebb, több pontra kiterjedő módosítást kellett volna beterjesztenie a kormánynak.
Nem is alaptalan és alapok nélküli mindaz, amit elmondtam most, hiszen voltak már ennek előzményei, voltak különböző érdekvédelmi szervezetekkel, repüléssel foglalkozó szervezetekkel folytatott előzetes tárgyalások, egyeztetések, előkészítések, amelyek a légügyi törvény jelenleg meglévő változatának hiányosságait, pontatlanságait igyekeztek volna kiszűrni.
Csak emlékeztetnék rá, hogy épp a közelmúltban volt egy konferencia, amelyet a Magyar Repülőszövetség szervezett, és amelyen a minisztérium képviselője is részt vett, ahol pontosan ez az igény vetődött föl, hogy egy részletesebb, alaposabb törvénymódosításra lenne szükség, ami egyrészt az európai uniós normáknak is teljes egészében megfelel, másrészt sok olyan terület van, amelyet valószínű, hogy fordítási, fordítástechnikai problémákból vagy esetleg az EU-joganyag értelmezési problémáiból kifolyólag nem igazán az EU-direktíváknak megfelelően szabályoz ma a légi közlekedésről szóló törvény. Jó lett volna, ha ezeket a módosításokat adott esetben most a kormány egy részletesebb törvényjavaslatban be tudta volna terjeszteni. Mire gondolok itt?
Több olyan szabályozás van, amelyek az európai uniós jogszabályokban is kvázi ajánlásként jelennek meg, mondjuk a légi közlekedésben érdekelt és dolgozó vállalkozásokra vonatkozóan. Azt lehet ma mondani, hogy szigorúbbak a magyar törvények, mint általában az európai uniós törvények; hiszen jó néhány olyan anyag van, amely az EU-ban ajánlásként szerepel, és nem törvényben rögzített, ennek ellenére a magyar légiközlekedési törvény nagyon szigorú előírásokat tartalmaz.
Egyetlenegy példát szeretnék csak említeni ennek alátámasztására. A magyar légiközlekedési törvény nem különíti el a légi szolgáltató vállalkozásokat - tehát azokat a vállalkozásokat, amelyek kifejezetten gazdasági tevékenységet folytatnak azáltal, hogy a légi közlekedésben részt vesznek - és a sport- és a hobbitevékenységet, ami nagyon komoly problémát jelent például a sportszervezetek számára.
Vagy egy másik példa, szintén a légi közlekedési vállalkozásokra gondolva: az üzemeltetésre vonatkozóan sokkal keményebb és szigorúbb szabályok és feltételrendszerek vannak érvényben ma Magyarországon, mint az Európai Unió jó néhány tagállamában. Ha európai uniós tagok leszünk, mindenképpen szükség van az egységesítésre. Sokan mondják, akik az EU-joganyagot is igencsak részletesen ismerik, hogy itt tulajdonképpen nincs is másról szó, mindössze értelmezési pontosításokra lenne szükség. Úgy gondolom, ezért is lett volna jó egy ennél részletesebb, több pontot magába foglaló légi közlekedési törvénymódosítás. Hiszen a jelenlegi törvény szövegében is több olyan nehezen értelmezhető definíció - vagy még egyszer hangsúlyozom: esetleg rossz fordításból eredő meghatározás - van, amely itthon elég nehezen értelmezhető és elég nehezen alkalmazható.
Hogy ennyi bevezető után a beterjesztett törvényjavaslat konkrét pontjaira is rátérjek, úgy gondolom, az előttünk fekvő törvényjavaslat annak ellenére, hogy véleményünk szerint csak szűk kört fog át, alapvetően jó irányba mutat.
Miniszter úr az expozéjában említette, hogy különösen a szeptember 11-ei események után milyen jelentősége van a külföldi lajstromban üzemelő légi járművek magyarországi ellenőrzésének. Azonban jó lett volna a törvényben kiemelni, illetve törvénybe foglalni azt is, hogy adott esetben, ha bármilyen műszaki hiányosságot, üzemeltetésbeni rendellenességet tapasztal a légügyi hatóság, akkor milyen szankciók állnak rendelkezésére a külföldi üzemeltetésű, külföldi lajstromban lévő légi jármű tulajdonosával, üzemeltetőjével szemben. Hiszen a beterjesztett törvényszöveg úgy rendelkezik, hogy arról a lajstromozó államot értesíti, illetve a légi közlekedési hatóság tájékoztathatja más állam légi közlekedési hatóságát. Úgy gondolom, hogy itt a konkrét szankcionálásra vonatkozóan is jó lett volna törvényben rögzíteni különböző lépéseket, lehetőségeket.
A beterjesztett törvényjavaslat 13. §-ában a nyilvános repülőterek működtetéséről, illetve repülőterek létesítéséről, fejlesztéséről van szó. Megint csak a szakmai szervezetek véleményével a hátam mögött mondom azt, hogy bízom abban, és nagyon sokan bízunk abban, hogy ez a paragrafus a ma működő és egyébként fejlesztendő repülőterek megvédését szolgálja. Talán ez a paragrafus lesz az, reményeink szerint, amelyik biztosítani fogja azt, hogy a ma meglévő és különböző szervezetek által üzemeltetett és működtetett repülőterek hosszú távon is repülőterek lehessenek, és talán ez biztosíthatja majd a garanciáját annak, hogy ezeket a repülőtereket adott esetben EU-s pénzekből, adott esetben kormányzati támogatásból, de fejleszteni lehessen, akár regionális repülőtér szintre is. Hiszen megint csak azt mondom, hogy ha az Európai Unió tagjai leszünk, akkor ezeknek a repülőtereknek a jelentősége lényegesen meg fog nőni, és meggyőződésünk, hogy nagyon komoly gazdasági hatásai lehetnek annak, ha ezek a repülőterek jól működő repülőtérként fognak funkcionálni.
A 14. § a lajstromozásra nem kötelezett légi járművekkel folytatott repülések szabályozását kívánja erősíteni. Azt hiszem, mindannyian, akik akár a polgári légi közlekedésben, akár a sportrepülésben érdekeltek vagyunk, ezt örömmel fogadjuk. Hiszen sajnos el lehet mondani azt, hogy az elmúlt időszakban a lajstromozásra nem kötelezett légi járművekkel folytatott repülések esetében merült föl talán a legtöbb probléma, és a légügyi hatóság számára is talán ők jelenthették a legtöbb feladatot.
Én azonban egy dologra szeretném fölhívni itt a miniszter úr, illetve a szakmai apparátus figyelmét is: lehetőség szerint a legmesszebbmenőkig egyeztessenek azokkal a szakmai szervezetekkel, amelyeknek a kötelékében ezek a lajstromozásra nem kötelezett légi járművek találhatók, illetve a pilótáik ott vannak. Hiszen nagyon sok hasznos ötlettel, tanáccsal tudnak szolgálni, amelyeket, úgy gondolom, hogy a szakmai szervezet részéről is érdemes megfogadni.
(10.20)
Ennyi dicséret és elismerés után hadd fogalmazzak meg egy nagyon súlyos kritikát is. Ez pedig nem mással kapcsolatos, mint a légiközlekedési bírsággal.
Nem azzal kapcsolatban, hogy ez a légiközlekedési bírság bevezetésre kerül, hanem azzal kapcsolatban, ahogyan a beterjesztett törvényjavaslatban ennek a bírságnak a felhasználási módját kívánják rendezni.
Ugyanis egyrészt elég magasnak tartom és tartjuk a bírság mértékét, ami az eljárási díj tízszerese, illetve az eljárási illeték hússzorosa. Adott esetben ez akár egy kisvállalkozásnak, akár egy társadalmi szervezetnek olyan mértékben súlyos büntetés, hogy akár gazdasági ellehetetlenüléséhez vezet. Még egyszer mondom, ez nem azt jelenti, hogy nem értünk egyet a szankcionálással és a bírságolással, viszont úgy gondolom, ennek mértékét mindenképpen érdemes lenne átgondolni és csökkenteni.
De az, ahogy a 16. § (4) bekezdésében van, hogy a bírság összege a légiközlekedési hatóságot illeti meg, úgy gondolom, elfogadhatatlan. Hiszen ha ezt a mondatot értelmezzük, lényegében ez a mondat nem szól másról, mint arról (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.), hogy a polgári légiközlekedési hatóság ösztönözve van arra, hogy bírságot szabjon ki. A minisztérium képviselőinek álláspontja az volt erről a kérdésről...
