LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum véleményét Gémesi György korábban már megfogalmazta, s a véleményünk nem változott a korábbi esztendőkhöz képest sem. Jól emlékszem még a korábbi vita hangulatára és érvanyagára is - itt bizony késő éjszakáig, igen felelős megszólalásokkal próbáltuk hét esztendővel ezelőtt rendezni ennek az ügynek legalább egy részét.
Hét éve óta az Országgyűlés napirendjére vissza-visszatérő téma az önkormányzatok gázközművagyonával kapcsolatos igények rendezése. Lám, elég egy alaposan elrontott törvény, és még évekkel a hiba elkövetése után is az akkor bekövetkezett sérelmek orvoslásán kell hogy fáradozzon a tisztelt Ház.
Mint ahogy erre sokan emlékeznek, felidézem, a gázszolgáltató társaságok 1995-ben kezdődött gyors privatizációja nem vette figyelembe azokat a jogos önkormányzati igényeket, amelyek az önkormányzatok korábbi beruházásain alapultak. Az önkormányzati törvény megkerülése szükségszerűen vezetett perek sokaságához, egyre fokozódó általános zűrzavarhoz is, majd az önkormányzatok követeléseinek jogosságát elismerő alkotmánybírósági döntéshez.
A polgári kormány a 2001. évi LVI. törvény megalkotásával megkezdte a korábban keletkezett sérelmek orvoslását, amelynek során, emlékezzünk vissza, 61 milliárd forintot juttatott vissza a kárt szenvedett önkormányzatoknak, rendezett és bárki által ellenőrizhető eljárás keretében - ezt az akkori igazságügy-miniszter asszony többször, joggal hangsúlyozta.
(18.30)
Ez a törvényjavaslat is a tavaly elfogadott törvény következményeként került a tisztelt Ház elé. Úgy tűnik számomra, hogy ez a törvényjavaslat megtartotta és alkalmazta a korábbi igazságügyi kormányzat által javasolt számítási módszereket az igények megítélése területén, ami most is átláthatóvá, bárki által ellenőrizhetővé teszi, részleteiben is, a vagyon-visszajuttatás folyamatát. Mindezen egyértelműség mellett mindig felmerülhetnek vitás esetek, azaz fenn kell tartani az önkormányzatok számára a bírósághoz fordulás lehetőségét is, és a fideszes képviselőtársam által is jelzett bizonytalanságok miatt ő joggal fogalmazott meg kételyeket is.
Néhány meglévő problémát nem rendez ez a törvényjavaslat: például mi legyen azokkal az önkormányzatokkal, amelyek 1995-1997 között ilyen-olyan kormányzati ígéretek hatására elálltak, azaz lemondtak a követeléseikről, és így lényegesen rosszabbul járnak, mint az ígéreteknek hitelt nem adó, azaz a konfliktust vállaló önkormányzatok. Jogilag a problémájukat nem lehet rendezni, hiszen ha akkor lemondtak az igényükről, akkor a bíróságon sem kereshetik az igazukat. Hiába hivatkoznának arra, hogy ők kormányzati ellenszolgáltatást várva írták alá a lemondó nyilatkozatukat, ha ezt az akkori kormány csak szóban ígérte, akkor ez az ígéret ma már bizonyíthatatlan, behajthatatlan. Nem kevés az ilyen pórul járt önkormányzatok száma, a választókörzetemben is van ilyen, és valahogy rendezni kellene az ő ügyüket is. Jól ismerem Gátér település esetét - egy ilyen pórul járt, kárvallott település -, vagy a választókerületemmel határos Félegyháza melletti Petőfiszállás, amely megint csak egy ilyen kárvallott település. De érdemes lenne a magam környezetéből szinte az állatorvosi ló esetének felhozni Bugac példáját, amely megszenvedte a korábbi kormányzati ígéreteket, és ennek következményeivel kell ma is szembenéznie.
Nem ennek a törvénynek a tárgya, de ezzel rokon probléma az, hogy a mai lakossági és önkormányzati forrásokból megvalósuló gázközmű-beruházások a privatizált gázszolgáltatás tulajdonosainak a magánvagyonát növelik, mindenféle ellentételezés és ellenérték nélkül. Rendezetlennek és alkotmányellenesnek tartom ezt a helyzetet, mindenképpen figyelmet kellene szentelni a mai piacgazdasági alapelveket megcsúfoló gyakorlat megváltoztatására.
Mindenképpen helyeslem a törvényjavaslatot, és nagyon bízom abban, hogy a teljes rendezés is előbb-utóbb megvalósul.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
