DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, hogy a vita jelenlegi szakaszában tulajdonképpen két csomópont állapítható meg; az egyik az, hogy miért van szükség erre a bizonyos átalakításra.
Elhangzottak szakmai érvek, amelyek nyilván helyesek, én ezt nem kívánom megismételni; és természetesen a történetnek van egy politikai töltése is, ezt kár lenne vitatni, még akkor is, ha a szavak elfordításának megakadályozása érdekében elsősorban szakmai igénye van annak, hogy egy ilyen átszervezésre sor kerüljön. Ez a politikai igény pedig abból táplálkozik, hogy a választók elvárták annak az ígéretnek a teljesítését, hogy az úgynevezett adórendőrség szűnjék meg. Amennyiben ez a választói igény fennáll, akkor ennek oka is van. Tehát nem elég azt vitatni, hogy annak idején, amíg ez az APEH teljhatalmával és ereje teljében működött, törvényesen járt-e el vagy sem, a választók, a szélesebb társadalom meggyőződése - részben tapasztalatok, részben mások alapján - azon alapul, hogy politikai befolyással jelenik meg az adórendőrség olyan ügyekben, ahol a politikának erre igénye van. Ez az a pont, ahol nincs választási lehetősége egy újonnan megalakuló kormánynak; ha szakmai szempontok is ezt igazolják, akkor eleget kell tenni annak a választói elvárásnak, hogy ezen a helyzeten változtatni kell.
A jogi kérdést én persze itt nem kívánom eldönteni, csak mielőtt továbbmegyünk egy ilyen megoldhatatlannak látszó jogi vitában, szeretnék arra rámutatni, hogy megítélésem szerint természetesen a bűnügyi igazgatóságnak nem jogutóda az Országos Rendőr-főkapitányság, mert nem jogi személy a bűnügyi igazgatóság, éppen ezért nem is volt ő a munkáltató. Tehát egyszerűsítsük le a vitát, hogy az APEH a munkáltató abban a jogviszonyban, ahol a bűnügyi igazgatóság működik, és legalább ezt az elemet hagyjuk ki a vitából, hogy nem önálló jogi személy a bűnügyi igazgatóság, mert ez közömbös. Látom, hogy letelt az időm; később, ha szükségesnek tartom, folytatom.
Köszönöm.
