DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi előadója, már utaltam arra, hogy azért nem támogatjuk ezt a két előterjesztést, mert bizonyos formai okoknak nem felel meg.
Tállai képviselőtársam bővebben kifejtette az egyik előterjesztésről a mondanivalóját, én most mondandómban a bűnügyi igazgatóság megszüntetéséről szóló tervezetre fektetném a fő hangsúlyt. Valóban, amit mint a kisebbségi vélemény előadója elmondtam, tehát hogy voltaképpen az előterjesztés nem felel meg a jogalkotásról szóló törvénynek, ezt fenntartom, hiszen az indokolása olyan csekély, hogy az valóban nem indokolja meg a megszüntetést. Ezt formai hibának tekintem, de tartalmi hiányosságokat is mondanék; Gál Zoltán és Font Sándor előadása pedig, melyben felvázolták, hogy a bűncselekmény különböző változásából, összetettségéből fakadóan miként változott meg Magyarországon a nyomozati tevékenység, arra sarkall, hogy ehhez is hozzászóljak.
Tehát való igaz, ez így kezdődött, hogy olyan összetettek lettek a bűncselekmények, ami már nem tette lehetővé azt, hogy csak a rendőrség foglalkozzon ezekkel, hanem az ügyészségnek is ki kellett terjeszteni a tevékenységét, a pénzügyi hatóság, tehát a vám- és pénzügyőrség tevékenységét is ki kellett terjeszteni, valamint létre kellett hozni ezt a speciális adónyomozó hatóságot.
Gál Zoltán ezt úgy folytatja tovább, hogy de ezen túl még inkább bonyolódtak az ügyek, még összetettebbé váltak, és ezáltal már nem elegendő ezeknek az akkor, létrejöttükkor egyébként elfogadható, speciális szervezeteknek a léte, hanem olyan összetetté vált, hogy még inkább integrálni kell az egész tevékenységet.
Nos, valóban el lehet jutni egy ilyen következtetésig is, de el lehet jutni ennek a fordítottjához is, vagyis hogy valóban integrálni kell a tevékenységet, de nem egy szervezeten belül kell integrálni, hanem a cselekményeket kell egyes speciális, erre létrejött szervezetekbe integrálni. Tehát ma az adóhatóság pénzügyi igazgatósága kilenc olyan bűncselekménnyel foglalkozik, azokban nyomoz, amit a büntető törvénykönyv bűncselekménynek nyilvánít. Mint hallottuk, már speciálisan erre kiképzett személyek vannak, a pécsi jogi kar kétéves szaktanfolyamot is indít erre nézve. Tehát itt ténylegesen egy speciális tevékenységről van szó, ahol nem elég nyomozónak lenni, nem elég kiváló nyomozónak lenni, hanem még pénzügyi, könyvelési, jogi és egyéb tudással is rendelkezni kell.
Véleményem szerint éppen ezért lehet ennek a fordítottjára is eljutni, mert egy ilyen képzéssel és egy ilyen speciális területtel sokkal hatékonyabban tudnak foglalkozni az ott dolgozók, mintha be van seperve a nagy rendőrségi kalap alá. Ráadásul az is elhangzott, hogy ez egy civil szervezet. Attól, hogyha bekerül a rendőrség alá, voltaképpen hiába nem lesznek ezek rendőrök, mégsem lesznek tulajdonképpen civilek. Márpedig azt nagyon jól tudjuk - és mindig hivatkozik is erre a Belügyminisztérium -, hogy a Belügyminisztérium már nem rendőrségi minisztérium, nem rendőrminisztérium, és helyes is, hogy így van, mert igen szomorú lenne, ha a Belügyminisztérium rendőrminisztérium lenne. Annál csak az a szomorúbb, hogy ha az állam maga válik rendőrállammá.
Ezen elv alapján, hogy mindent beseprünk a bűncselekmények összetettsége és nyomozásának nehézsége miatt a rendőrség alá, akkor nemcsak ezekkel a tevékenységekkel, hanem másokkal is megtehetjük ezt, szinte az összes hatósági tényállásban is folyik valamiféle nyomozás - építési hatósági jogkör, egyebek -, ott is a tényállás felderítése érdekében végeznek valami hasonlót, tehát akkor azt is be lehet seperni a rendőrséghez.
Tehát ez szerintem nem helyes elv, a helyes elv éppen hogy az, hogy ilyen speciális hatóságok jöjjenek létre, mint a most megszüntetni kívánt bűnügyi igazgatóság, amely, ellentétben az indokolásban felhozott, nem kellő hatékonysággal, működéssel szemben, valóban rendkívül hatékonyan működött, 90 százalékos hatékonysági fokkal, ami háromszorosa annak, mint amilyen tevékenységet folytatott a rendőrség ezeknek a cselekményeknek a felderítése során, amikor ezek a tevékenységek '98 előtt még a rendőrséghez tartoztak.
Ezt határozta meg egyébként az európai uniós csalás elleni hivatal is, mint ahogy erre már sor került, amely kifejezetten azt is megmondta, hogy szívesen átvenné azokat a módszereket, amelyeket kidolgozott az APEH bűnügyi igazgatósága munkája hatékonyságának a fejlesztésére. De ugyanígy vélekedett az amerikai adóhatóság európai képviselője is, márpedig ezt nem szabad lebecsülni, mert tudjuk, hogy valóban talán a legpiacgazdaságabb terület az Egyesült Államok, ahol különösen nagy jelentősége van az adónak. Ezt Al Capone óta világosan tudjuk. Tehát ha egy ilyen hatóság, amely szintén civil hatóság, meg van elégedve és hatékonynak tekinti ennek a szervnek a működését, akkor furcsa azt mondani rá, hogy nem működik hatékonyan.
De lássuk azokat a problémákat, amelyeket felvethet hirtelenjében már 2003. január 2-án ennek a törvénynek az elfogadása. Először is nézzük a munkajogi problémákat.
A munkajogi problémákra Font Sándor itt már részben utalt, hogy való igaz: itt nincs jogutódlás. Ezek a köztisztviselők, akiknek a státusza most meg fog szűnni, választhatnak, hogy vagy átmennek a rendőrséghez dolgozni vagy nem. Abban az esetben, ha azt mondják, hogy nem, és mivel civilként működtek, tehát várható, hogy sokan nem akarnak rendőrök lenni, akkor ebben az esetben az APEH lesz kénytelen kifizetni a közszolgálati törvény alapján ezeknek a végkielégítését, felmondási idejét, hiszen megszűnik a tevékenységük, mert az APEH nem fog tudni felajánlani nekik más, általuk elfogadható állást. Ennek a kihatása mintegy egymilliárd forint. Tehát igen megterheli ez a változás a költségvetést.
Másrészt azt is fel lehet hozni, hogy a rendőrségi törvényt, igenis, módosítani kellene, bár itt elhangzott, hogy nem, de a rendőrségi törvény végig rendőrről beszél.
(12.10)
Mi hiába mondjuk, hogy ők köztisztviselők, és majd a rendőrségen belül civilek lesznek. Nem. Mint civilek, nem tehetnek semmit. Nem végezhetik a feladatukat, mert a rendőrségi törvény konzekvensen csak rendőrnek enged meg ilyen tevékenységet: nyomozati tevékenységet - vagyis módosítani kell a rendőrségi törvényt.
Emellett az egész kérdéskör 25 törvényt és más jogszabályt érint, nem beleszámítva az általam nem ismert, de bizonyára számtalan rendőrségi utasítást és határozatot, amelynek ez a 25 jogszabály az alapja. Ezt mind elő kellene venni, valamilyen formában módosítani kellene. Ez mind kihat vagy kihathat arra az általam nem ismert, de létező, számtalan, több tucat rendőrségi, belügyminisztériumi utasításra, és akkor azt mind módosítani kell. Miként lesz ez elvégezve? Hogyan lesz ez megoldva 2003. január 2-án, amikor esetleg ez a szervezet már kénytelen lesz működni? Valószínű, nem fog tudni működni, nem is tudhat, mert hiszen a törvény, ha majd hatályba lép, akkor kerülhet sor más, egyéb végrehajtási rendeletek, utasítások módosítására, és az e jogszabály alapján létrehozott helyzethez való igazítására.
Nem fognak tudni működni, lehet, hogy hónapokig nem fognak tudni működni. Fel fog gyűlni rengeteg és számtalan hátralék a munkájukban. Ezeket ki fogja elvégezni? Arról már beszéltünk: számítani lehet arra, hogy ezeknek a köztisztviselőknek egy része valószínűleg nem fog átmenni a rendőrségre. Valószínű, hogy nem fog átmenni az a része, amelyik korábban rendőr volt, mert az vagy nyugdíjas már és nyugdíjasként nem akar, vagy pedig ott, ha nem is üldözött lesz, de személyileg kellemetlen helyzetbe fog kerülni. Nem akarja ezt felvállalni, inkább kérni fogja a nem csekély végkielégítést, amely, mondom, körülbelül egymilliárd forint lehet.
Mindezek olyan konkrét akadályai véleményem szerint az egész törvényjavaslat elfogadásának, amiért nem lehet elfogadni, és ezért az általános vitára is alkalmatlannak tekintettük. Lehet, hogy fel lehetett volna oldani bizonyos hatástanulmányokkal egy későbbi időpontban például azt, hogy valóban indokolt az APEH-et magát egy törvényben rendezni, így azonban elfogadhatatlan.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
