NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedtessék meg nekem, hogy én is reagáljak néhány szóban Tóth András képviselőtársam előzőekben elmondott szavaira. Egyetértek abban, hogy önmagában egy aktus attól, hogy politikai szándékok vezérlik, sem nem becsületes, sem nem becstelen, és éppenséggel ez utóbbinak a kimondása épp egy politikustól és egy politikai testülettől, mint amilyenek mi is vagyunk, igencsak furcsa lenne.
Annak a kiváltó okát azonban, hogy a múlt lezárása ilyen nagy hirtelen sietséggel, egyik pillanatról a másikra ilyen elementáris igénnyel jelentkezett az önök oldaláról, mindannyian tudjuk. Ennek a kiváltó oka egy nyári esemény, amely éppen egy érintett személy múltjának váratlan föltárulásával járt együtt. Erről se feledkezzünk el! Amikor arról beszélünk, hogy olyan régen voltak ezek a dolgok, és különben is eltelt már 12 év a rendszerváltás óta - azért, képviselőtársaim, egyezzünk meg abban, hogy a történelem egy kicsivel nagyobb léptékben, nagyobb lépésekben, nagyobb időtávlatokban gondolkodik, mint mi, halandó emberek, és a történelemben 12 év talán csak másodperceket jelent, ha nem tized másodperceket. Amikor akkora vihart tud kavarni egy 1918. december 1-jén lezajlott történelmi eseményre való, nem egészen helyénvaló reagálás a magyar kormány fejének a részéről, akkor ehhez képest a 12 vagy 15 évvel ezelőtt történtekről mint a régmúlt történelemről beszélni, a barokkos túlzás kategóriája - maradjunk annyiban!
(20.00)
