TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány igen terjedelmes, 291 paragrafusból és 7 mellékletből álló törvénycsomagot terjesztett elénk, T/1318. számon. A törvényjavaslat benyújtásakor az indoklásban az előterjesztő elismeri, hogy a pénz- és tőkepiaci szabályozásunk nagymértékben megfelel az Európai Unió normáinak, mégis úgy ítéli meg, hogy változtatásokra van szükség. Megjegyzem, ennyi idő talán kevés egy ilyen terjedelmes módosításnak az indoklásához.
A változtatás indokaként jelöli meg a kormány, hogy a piacgazdaságunk megerősödött, kisebb az intézményi kockázat, a felügyelet megerősödött, bizonyos törvényi korlátozások szükségtelenek; a benyújtott törvényjavaslat elfogadásával gyakorlatilag felszabadítja a magyar tőkepiacot. A kormány úgy ítéli meg, hogy a tőkepiaci törvény néhány hónapos működésének tapasztalatai máris indokolttá teszik a törvény pontosítását, átírását. A törvényjavaslat több mint 150 paragrafusa foglalkozik a tőkepiaci törvény módosításával.
Mindenképpen elgondolkodtatónak tartjuk, hogy elegendő idő telt-e a törvény alkalmazása óta ahhoz, hogy ilyen horderejű változtatásokat hajtsunk végre a tőkepiaci törvény rendelkezésein, hiszen a mai változó gazdasági és pénzügy-politikai időszakban nem ítélhető meg egyértelműen a törvényi előírások hatása. Ennek ellenére üdvözöljük azt a technikai változtatást, amely lehetővé teszi az ügyfél számláján lévő összegről történő szabad rendelkezést. Támogatjuk azon rendelkezéseket is, amelyek az ingatlanbefektetési alapok tőkepiaci jelenlétét segítik.
Vitatjuk a letétkezelt állományra vonatkozó jelentős díjcsökkentést; úgy gondoljuk, ez az intézkedés nem fogja a tőkepiac pezsgését maga után vonni. A magyar tőkepiac talán még arra sincs megérve, hogy a 10 százalékos tőzsdei tulajdonszerzési korlátot is felszabadítsuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a felszólalásom további részében sajátos szempontból értékeljem a törvényjavaslatot.
Egyéni körzetben megválasztott vidéki képviselő vagyok, s ezeknek a pénz- és tőkepiaci tárgyú törvényeknek sajátos vetülete van az átlagos vidéki, kistelepülési polgárok vonatkozásában. Úgy gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak két olyan területe van, ami fokozottan érintheti a vidéki lakosságot: az egyik a szövetkezeti hitelintézetek működését érintő szabályozás. A takarékszövetkezetek a falu bankjai, gyakorlatilag ezek a szervezetek azok, amelyek ott vannak a vidéki lakosság közelében, itt helyezhetik el bankbetétben megtakarításaikat, innen kaphatnak segítséget átmeneti anyagi gondjuk megoldására. Más bankoknak ezek az emberek nem jelentenek üzletet, ezek az összegek nem jelentenek tétet a számukra.
Takarékszövetkezeti vezetőkkel beszélve egyértelmű a számomra, hogy már most is vannak olyan jelek, hogy megindult itt is a tőkekoncentráció, itt is uralkodóvá válik az üzleti gondolkodás, és ez a misszió - mert én missziónak nevezem azt, amit ezek a szervezetek a falvakban elláttak - egyre inkább tarthatatlan lesz. És ebben a szabályozás még segít is, hiszen a szövetkezeti hitelintézeteknek néhány éven belül a többszörösére kell emelniük a tőkéjüket, aminek a következményei a fúziók és/vagy a működés beszüntetése. Lehet, hogy az uniós jogharmonizáció ezt megkívánja - de mi lesz a kistelepüléseken élőkkel? Megint tarthatják a megtakarított forintjaikat a szalmazsákban, vagy mehetnek a városba ügyintézni?
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjenek meg néhány gondolatot a lakás-takarékpénztárakkal kapcsolatos törvénymódosításról. Amikor olvastam a javaslatot, arra gondoltam, mi motiválhatta a kormányt, amikor előterjesztette a változtatásokat - több pénzt az embereknek. De félretéve a tréfát, ha meg akarjuk őrizni a lakás-takarékpénztárak szerepét a lakásfinanszírozásban, akkor szükséges a megtakarítási lehetőségek növelése, hiszen az elmúlt esztendőkben a lakásárak jelentősen nőttek, a támogatott megtakarítási összeg azonban nem változott. Azzal, hogy a támogatás mértéke nem változik, azonban a felső összege a duplájára emelkedik, az elérhető 15-16 százalékos hozam biztosan vonzó lesz sokak számára, és maguknak a lakás-takarékpénztáraknak a jövedelmezőségét is javíthatja. Kedvezőek a társasházakra vonatkozó szabályozások változásai is.
De honnan lesz a magasabb támogatásra pénze a kormányzatnak? Ugyanis a többlettámogatási igény fedezetét nem találtuk meg a költségvetési törvényjavaslatban - lehet, hogy más jogcímen akarnak kevesebb támogatást juttatni lakáscélra? Ahogy hallani manapság, lehet hogy csökkenteni akarják a lakáscélú kamattámogatások mértékét, illetve körét? Reméljük, nem erről van szó, hanem arról, hogy a kormány pusztán elfelejtette betervezni a többlettámogatásokat. Pedig ezek a többlettámogatások igen jelentősek is lehetnek, hiszen a lakáscélú felhasználás lehetőségei igen széles körűek, gyakorlatilag a teljes infrastruktúra kiépítésére felhasználhatók.
Már eddig is alkalmazták a kistelepüléseken a lakás-takarékpénztári lehetőségeket a közműfejlesztésnél, a települési saját erő finanszírozására. Lehet, hogy eljön az az idő, amikor a vidékiek, megunva a sorozatos, eredménytelen pályázatokat, valamilyen lakás-takarékpénztári konstrukcióval fognak utat, járdát, szennyvíz- és csapadékrendszert, helyi kábelhálózatot építeni? Lehet, hogy ez a kormány célja, amikor a költségvetésben kevesebbet szán cél- és címzett támogatásokra?
Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit talán elkalandoztam, de a törvényjavaslatot olvasva eszembe jutottak ezek a gondolatok. Talán nem felesleges, hogy amikor a törvényjavaslatot és a benyújtott módosításokat értékeljük és szavazni fogunk róluk, az általam most elmondottakat is figyelembe vesszük.
Köszönöm a figyelmüket.
