DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Veszem magamnak a bátorságot, hogy valamennyiünk nevében köszönetet mondjak azért a hét évre kiterjedő kutatásért, amely hosszú hallgatás után összefoglalta és áttekinthetővé tette a családban, illetve annak közegében elkövetett erőszakos bűncselekményeket.
A megdöbbentő adatokról már szólt a parlamentben egyik képviselőtársam egy napirend előtti felszólalásban. Én most napirend után néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni a témához. Teszem ezt most annál is inkább, mert tapasztalhatjuk, a média ugyancsak felkapta az adatokban rejlő kriminológiai érdekességeket, és félő, hogy bulvárszintre zülleszti azokat. Ezt pedig azért kell mindenáron megakadályoznunk, mert a család a társadalom alapsejtje. Itt tehát nem egyedi érdekességekről van szó, hanem arról a súlyos problémáról, hogy a társadalom kriminalizálódása hat-e a családra, vagy a család felbomlása, sorvadása zülleszti a társadalmat.
Először azon kellene mélyen elgondolkodnunk, hogy a családon belüli erőszak nem napjaink problémája, hanem végtelen történelmi mélységű. Mióta az ember történetekbe foglalva kísérelte meg megismerni önmagát, azóta a családi erőszak megjelenik - a görög mitológiában, az Ószövetségben is. Kronosz megeszi gyermekeit, Káin megöli testvérét. Az ok pedig már akkor is a hatalom és a vagyon. Mondhatnánk: nagyon is modern történetek ezek. Nem véletlen, hogy a történelem során nagyon sok filozófiai, vallási, magatartásbeli, törvénybe foglalt tiltó törekvés szándékolta megszelídíteni az emberben élő agresszióra való hajlamot, de a történelem újra és újra szellemi, lelki válságba sodorta a családokat, pusztításra tanítva és pusztítva őket.
(21.30)
A XX. század kritikus korszakában az ember egyre inkább neurotizálódott, amit nemcsak a háborúk, hanem a terror által a családokban megjelenő tragédiák, rémületek, titkok, elfojtások is elősegítettek. Csak csodálkozhatunk, hogy míg a második világháború előtt Budapest Bécs után a lélekgyógyító pszichológia fellegvára volt, az 1950-es évektől egyszerűen megszüntették e szakágat. És még inkább csodálkozhatunk azon, hogy ma, amikor egyre erőteljesebb a tragédiákhoz vezető családi agresszivitás, sőt immár kutatni is lehet, beszélni is lehet róla, a kórházakban, az ambulanciákon újra sorvad a pszichológia, a pszichiátria, szinte alig van kezelési lehetőség.
Nagy ellentmondás az, hogy ma Magyarországon minden ötödik gyerek depressziós, növekszik a gyerek- és fiatalkorú öngyilkosságok száma, egyre fiatalabb korban nyúlnak egyre erősebb drogokhoz, a drogtörvény enyhítésére törekszenek, és a drogprevencióra szánt költségvetési pénz is jelentősen csökken - pedig a családi tragédiákhoz vezető folyamatok folyamatos jelzéseket adnak. Ilyen jelzés például a törvény által mind a mai napig figyelmen kívül hagyott zaklatás, mely lényegében nem egyéb, mint az agresszió pontos és nyilvánvaló jelzése. Általa a bűnre, nemegyszer gyilkosságra készülő tudat alatt mintegy előre feladja magát. Hány tragédia lenne elkerülhető, ha a család, az orvos, a pszichológus figyelné és felismerné ezeket a jelzéseket, és hathatós törvény is lenne a prevencióra?
Az agressziót kiváltó egyik ok, ha az élet alárendelődik a tulajdonnak. Nagyon érdekes, hogy a Káin név héberül éppen tulajdont jelent. Vigyáznunk kellene, hogy a XXI. századba indulva, a most készülő, remélhetőleg jobb törvények mellett nehogy éppen a manapság szabad teret kapott, tulajdonimádó szellemiség nevelje fel az új Káinokat.
Köszönöm a figyelmüket.
