ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyenkor, késő este nagyon sok törvény tárgyalásánál a parlament jelen lévő tagjai tényleg mindig megpróbálnak szakmailag megközelíteni egy-egy témakört. Számomra azért is volt furcsa Gúr Nándor hozzászólása, mert megint megpróbált visszamenni az előző kormány által elkövetett vélt vagy valós sérelmek felsorolására. Ez teljesen helytelen dolog. Helytelen azért is, mert a rendszerváltozás óta Magyarországon iparszerkezet-átalakítás ment végbe. Nem véletlenül próbáltam ezelőtt két-három évvel erre rámutatni. Ezért jó az, amit Göndör képviselőtársam mondott, hisz akkor pont a PM vette ki azt a részt, amit képviselőtársam elmondott a maga részéről. De most is egészen biztos, hogy a PM bizonyos rendszereknél - ha az költségkeretből gazdálkodik - hozzá fog nyúlni olyan tételhez, amire majd a következő ciklusban, 2006 után egy parlamenti képviselő rá fog kérdezni, mondván, uraim, miért így hozták meg ezt a döntést. Nem jó, abszolút nem jó így ez a megközelítés.
A statisztikával én kicsit óvatosabban bánnék. Ha nem vesszük figyelembe azt, hogy a magyar lakosság létszáma fogy - aztán egyfajta elöregedési tendencia is van, a halálozás kérdése is -, és visszamegyünk 1990-ig a munkára alkalmas személyek számához, nos, ehhez viszonyítva az, amit ön mond, valós. De ha ezeket figyelembe vesszük, akkor más a kép. Azt is figyelembe kell venni, hogy a rendszerváltozás után, előtt és közben nagyon sok munkahelyen bizonyos korkedvezményeket kaptak, például melegüzemit. Elég, ha csak a saját térségem nézem, ahol van egy üveggyár, voltak bányák, volt timföldgyártás, nos, ott nagyon sok ember egészségi ártalmak miatt került abba a helyzetbe, amibe került. Ezt sajnos sem a munkaügyi törvény, sem a foglalkoztatási törvény nem próbálta megfelelően rendezni, hiszen ezek az emberek 45-50 éves kort értek meg, egészségkárosodással élnek, és a jelenlegi törvényekben az van megfogalmazva, hogy 67 százalékos rokkantnyugdíj esetén újabb vizsgálatot kell végezni annak érdekében, hogy kikerüljön a rokkantnyugdíjas minősítésből, és lehetőleg álljon munkába. Nem biztos, hogy munkába tud állni, mert aki a bányában eltöltött harminc évet, annak az ujjait kütyük előállítására vagy tízezer darabszámra történő termelésre nem lehet átállítani - azok képtelenek rá.
Először is ezeket a kérdéseket kellett volna rendezni, és úgy érzem, ezzel még mindig adósak vagyunk. Adósak vagyunk annak a rétegnek, amelyik sajnos egészségkárosodása miatt elvesztette a munkahelyi kedvezményeket - mert a rendszerváltozás után sorra elvesztették a különböző munkahelyi kedvezményeket, millió ilyen példát tudnék sorolni -, és ezeket az embereket nagyon nehéz a munkába visszavezetni.
Egy eklatáns példát mondok erre. Az Új Atlantisz térségi társulás az elmúlt két év folyamán három alkalommal nyert el közmunkaprogramot. Ez a társulás 35 településen van jelen, és végezzük a közmunkát. Sőt mi több, most már ott tartunk, hogy az a település, ahol nincs közmunkára alkalmas személy, kölcsönkér a másik településtől. Vagyis ez is egy lehetséges változat. De azt is el tudom mondani, hogy amikor 2001-ben száz főt foglalkoztattunk, akkor tizenkettőt vissza tudtunk vezetni a munka világába, akár úgy, hogy a közmunkaprogram keretén belül maga a társulás kezdeményezett különböző szakmai képzéseket azért, hogy ezek az emberek valóban visszavezetésre kerüljenek a munka világába.
De önmagában azt kimondani, hogy az előző kormány vagy az azelőtti kormány a maga részéről nem tett meg mindent, szerencsétlen megfogalmazás. Ha bekerülünk az Európai Unióba - és az MDF bízik benne, hogy bekerülünk, hiszen talán Antall József volt az első, aki úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak nincs más alternatívája, mint az Unióhoz történő csatlakozás -, egészen biztos, hogy az is teremteni fog egy olyan folyamatot, amelyben meg fog jelenni egy új típusú munkanélküliségi forma. Egészen biztos, hogy meg fog jelenni, hisz újból át fog alakulni a magyar iparszerkezet bizonyos szegmense. Amikor tehát itt azt mondjuk, hogy a teljes foglalkoztatás megteremtése, az a parlamenti képviselők által megfogalmazott végleges cél. De ezek a folyamatok mindig újrateremtődnek, és mindig újabb és újabb olyan problémákkal fogunk szembenézni, amelyeket a mindenkori kormánynak, a mindenkori parlamentnek meg kell oldani.
Ezért kérek mindenkit arra, hogy amikor szakmai vitát próbálunk lefolytatni, akkor ne tekintgessünk visszafelé, mert később ugyanígy visszafelé fog ez elsülni. Ez nem szerencsés dolog. Keressük azt az utat, amely alapján Magyarországon a foglalkoztatást, az egészségkárosodást, a jelenlegi tendenciát úgy tudjuk módosítani, hogy valóban mindenki megtalálja a megfelelő számítását. Nem azt mondom, hogy azon a szinten, ahogy az Unióban a bérezések folynak, de ezt valamilyen módon mégiscsak rendezni tudjuk.
Egyetértek azzal, amit Lezsák Sándor képviselőtársam elmondott. Szeretném államtitkár úr figyelmébe ajánlani, hogy az uniós törvényekkel kapcsolatban nagyon sok olyan dolgot visz be a törvényi módosításba, amely ha hatályba lép, akkor a magyar állampolgárra még nem vonatkozik, mert nem vagyunk Unió-tagok, de ha úgy értelmezzük, hogy a jog szerint a hatálybalépése után meg lehet követelni, akkor el kell dönteni, hogy az uniós állampolgárra a Magyarországon való lakhatás esetén milyen mértékben vonatkozzék. Mindenképpen szeretném, ha ezt egy olyan záradékkal látnánk el, hogy Magyarország uniós csatlakozása azután vonatkozik azokra az állampolgárokra, akik jelen pillanatban az Európai Unió tagjai, de ma már Magyarországon élnek és a hatálybalépés után bizonyos joggal rendelkezhetnek. Szeretném, ha ezt közösen értelmeznénk, és olyan törvényt alkotnánk meg, amely a csatlakozás után lép teljes egészében hatályba. S az uniós törvények nemcsak a foglalkoztatásban, hanem más területeken is bekapcsolódnak ebbe a rendszerbe, úgyhogy ezt érdemes nagyon pontosan végignézni, és úgy értelmezni, hogy az valóban fontos és szükséges.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)
