DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az ember úgy érzi, hogy ünnepélyes pillanat részesévé válik azzal, amikor elmondhatja saját és politikai csoportjának véleményét, állásfoglalását az európai integrációs csatlakozásunkhoz elengedhetetlenül szükséges alkotmánymódosítás kapcsán.
Ez nem egy formális jogi aktus, amire most az Országgyűlés készül. Mindannyian érezzük és tudjuk, és az ország lakossága is tudja, hogy ennél sokkal, de sokkal többről van szó: végképp lezárul egy folyamat az ország életében, történelmében, és megkezdődik egy új. Ezzel a lépéssel lezárul Európa erőszakkal létrehozott kettéosztottsága, és ezzel a döntésünkkel az ország lakói hosszú időszakra a béke, a biztonság és a szabadság övezetéhez tartozhatnak, ami ennél sokkal többet jelent, mert mindannyiunk reménye szerint ez a közösség egyben a szociális biztonságot, a szociális Európát is elhozza Magyarország számára.
Európa, mindannyian tudjuk, sokkal több, mint egy földrajzi egység, Európa nélkül a világ fejlődése más lett volna, mint ami, Európa döntő hatást gyakorolt a világ politikai folyamataira, jogi fejlődésére, kulturális fejlődésére. Európából indult el az alkotmány gondolata, bár formálisan Amerikában született meg a világ első átfogó írott alkotmánya, de az alkotmány gondolata tipikusan európai termék.
Európa volt a modern politikai és jogi viszonyok bölcsője, a civil társadalom és a politikai állam szétválasztódása itt játszódott le legvilágosabban, Európában, és értékeit tekintve ez a kontinens bármennyire egységes, önmagában azért rendkívül heterogén is, egyszerre heterogén és egyszerre homogén. Ugyanakkor azt is érezhetjük és megtapasztalhattuk, hogy nem fenyeget senkit ezen a kontinensen az, hogy elveszíti kultúráját, elveszti történelmi kincseit, szellemi örökségét, minden nép képes arra, hogy ebben az egyszerre homogén és egyszerre heterogén közösségben ezeket az értékeket megőrizze.
(A jegyzői székben dr. Füle Istvánt Béki Gabriella váltja fel.)
Az európai egység gondolata nem új keletű. Tudjuk, hogy a középkor óta vagy talán még régebben él Európa egységesítésének gondolata. Szomorú paradoxon a történelmi fejlődésben, és számunkra különösen keserű, hogy éppen akkor, a második világháború befejezését követően, amikor az európai egység gyakorlatilag is a megvalósulás útjára lépett és kiteljesedett, éppen ez az európai egység, amely a nyugat-európai államok közötti kapcsolatok új típusú elrendeződésében kialakult, más oldalról azt jelentette, hogy Európa ketté is szakadt hosszú évtizedekre. A világtörténelmi fejlődés Magyarország helyét nem ott jelölte ki, ahol az európai egység eredményeként a társadalmak és a gazdaság felvirágzása nagy lépésekkel indulhatott el.
Azt is nagyon jól tudjuk, hogy Európa és az európai integráció ma már nem egyszerűsíthető le, sőt régóta nem egyszerűsíthető le a gazdasági együttműködésre. Sokkal többről van szó, másról van szó, és az eltelt évtizedek az európai integráció történetében, különösen a hetvenes évektől kezdődően világosan megmutatták azt is, hogy az európai fejlődés túllépett a gazdasági együttműködés ésszerűségeinek alapkövetelményein, és egyre erősebb az európai együttműködés politikai, jogi, erkölcsi értékbeli dimenziója. Ezért mondhatjuk azt, hogy Európa régen túllépett a szabályozott piacon, és ma már az értékek, a közös elvek, az egységes, demokratikus kormányzás formálódó alkotmányos közössége, amely egységes igazságszolgáltatási teret akar, amely egységes európai közigazgatási teret akar, és amely egyben a világ leghatékonyabb támogató és segélyező szervezete az elmaradottabb országok számára, elsősorban más kontinenseken.
Ahogy már említettem, a magyar történelem másként alakult, és Magyarország hosszú éveken keresztül a politikai korlátok szorításai közepette csak arra vállalkozhatott, hogy gazdasági kapcsolatokat építsen ki ezzel a közösséggel. Ez a kapcsolatépítés a hatvanas évek elejére nyúlik vissza, fokozatosan szélesedtek ennek lehetőségei, és 1988. június 30-án kerülhetett sor arra az első, az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország közötti átfogó megállapodás megkötésére, amely természetesen kapcsolódott a politikai feltételek radikális átrendeződéséhez, de ez már egy jóval szélesebb körű együttműködés lehetőségét alakította ki.
(15.40)
1989. január 19-én jöttek létre a diplomáciai kapcsolatok Magyarország és az Európai Közösségek között. Innentől kezdve már ismert számunkra a folyamat, hiszen a társulási megállapodás, majd a csatlakozási tárgyalások 1998-as megkezdése ezt a kapcsolatrendszert egészen más alapokra helyezte, és más minőséget teremtett meg.
Az Európai Közösségek fejlődésének következményeként létrejött és szükségképpen létrejött egy autonóm jogrendszer is; egy olyan jogrendszer, amely egyedi és teljességében sajátos az európai, de a világ jogfejlődésében is. Nem hasonlítható a nemzetközi közjoghoz, mert attól eltér. Nem hasonlítható a nemzeti joghoz, mert attól is eltér. Valóban egy sajátos fejlődése a jogfejlődésnek, és az egységes európai piac követelményeit biztosító egységes szabályozás igénye egy autonóm, saját törvényszerűségekkel rendelkező jogrendszert teremtett meg, amelynek fejlődése elsősorban az egységes piac fejlődésével összhangban valósult meg és gyorsult fel.
Nem egyszerre alakult ki ez a szerkezet. Folyamatosan változott, folyamatosan szélesedett a funkciója, és folyamatosan formálódott a viszonya is a nemzeti jogokhoz. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ez a fejlődés azóta sem állt meg, és a jövőben sem lassul le, vagy a jövőben sem szűnik meg. Tehát ha a nehézségeket keressük alkotmányunk módosításában szakmailag, politikailag, akkor természetesen számolni kell azzal, hogy egy folytonosan alakuló, változó Közösség jogrendszeréhez kell megtalálni azt az átvezető hidat, amely biztosítja a közösségi jog magyarországi harmonikus működését is.
Hogy milyen ez a jogrendszer, azt sokféleképpen írhatjuk körül. Legszívesebben az Európai Parlament 1997-ben elfogadott határozatára hivatkozom, amely azért érdekes és azért fontos számunkra, a parlamentben ülők számára, mert ez végül is nem a brüsszeli "bürokrácia" minősítése a közösségi jogról. Ez az Európai Parlament - az európai intézmények egyedüli választott testülete - testületének véleményét tükrözi. Azt hiszem, irányadó lehet a mi feladatunk számára is, amit ez az európai parlamenti határozat tartalmaz, amelyben kimondják, hogy felette áll a nemzeti jognak, hogy a nemzeti jog minden ellentétes szabálya a közösségi joggal alkalmazhatatlan, hogy a nemzeti bíróság nem bírálhatja felül a közösségi intézmények aktusait, csak a Közösségek bírósága hozhat kötelező döntéseket a közösségi jog alkalmazásáról és értelmezéséről, és így tovább. Ezek nagyon világos és nagyon pontos irányadó és rendező elvek az előttünk álló feladat megítélése szempontjából is.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem többet és nem kevesebbet kell elvégeznünk most, mint azt, hogy a két jogrendszer - a közösségi jog és a magyar nemzeti jog - között egy olyan kapcsolatot, egy olyan hidat teremtsünk, amely a politikai változások és a politikai döntések előfeltételét jelenti.
Szeretném kiemelni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alkotmányos feltételek megteremtése nem a közösségi jog oldaláról jelentkező követelmény. Ez a mi belső, alkotmányos rendszerünkből fakadó követelmény. Ezt a követelményt erősítette meg az Alkotmánybíróság a közelmúltban, néhány évvel ezelőtt több határozatában is. Ezért kell tehát átalakítanunk az alkotmányt, hogy alkotmányos úton teremtsük meg ezt a lehetséges kapcsolatot a közösségi jog és a nemzeti jogrendszer között.
Hosszabb a fejlődési út a tagállamoknál is, és sokat változott a tagállamok szemlélete e tekintetben, ami a közösségi jog, a nemzeti jog és a nemzeti alkotmány viszonyát illeti. Fokozatosan változott, fokozatosan finomodott ez az álláspont a tagállamok kapcsán is. A német alkotmánybíróság gyakorlata világossá teszi, hogy a korábbi, határozottabb álláspontot bizony már a nyolcvanas években némiképpen át kellett alakítaniuk e tekintetben. Figyelmébe ajánlom az Országgyűlésnek azt is, hogy a jelenlegi tagjelölt országok miként készülnek saját alkotmányuk módosítására. Talán nem eléggé közismert az a tény, hogy mi régóta birkózunk ezzel a feladattal, a tagjelölt országok egy részében ezen már túljutottak. Túljutottak Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, küszöbön áll a többi tagjelölt ország esetében is ez az alkotmánymódosítás. Tehát nagyon sok olyan összehasonlítási lehetőség adódik, amely megkönnyítheti a mi munkánkat is.
Kétségtelen, hogy a politikai nehézségek között elsősorban azzal kell szembenéznünk, hogy általában a kelet-közép-európai tagjelölt országok a visszanyert függetlenségük teljességének védelme szempontjából a hatáskörök átruházását vagy a hatáskörökről történő lemondását politikailag mindenképpen nehezen élik meg, a közvélemény nehezen fogadja el. Éppen ezért az alkotmányok módosításának ez a része politikailag kényessé teszi a feladatainkat.
Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a közösségi jog és a nemzeti jog kapcsolatában végül is nagyon tiszta és nagyon egységes rendező elvek vannak. Számunkra az a legfontosabb, hogy olyan formulát találjunk az alkotmányban, amely biztosítja hosszú távra a közösségi jog zavartalan magyarországi érvényesülését. A viták kapcsán én szeretném fölidézni: azt, hogy mit kell tenni e tekintetben, nem új keletű, és nem az elmúlt hónapok folyamán alakult ki.
Szeretném a Ház figyelmét felhívni arra, hogy 2000 májusában az V. magyar jogászgyűlés ajánlásai között az alkotmányjogi szekció nagyon világos álláspontot alakított ki. Azt kérték vagy azt javasolták, hogy 2001. december 31-éig kerüljön sor erre az alkotmánymódosításra. Ennek sem lett volna akadálya, túleshettünk volna már mi is, hasonlóképpen más tagjelölt országokhoz. Szó szerint szeretném idézni az ajánlás szövegét, miszerint "az alkotmánymódosítás tartalmi elemeként javasoljuk, hogy a felhatalmazás eredményeként a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéssel átengedhesse jogalkotói, végrehajtói és igazságszolgáltatási hatalmának egyes elemeit az Európai Közösségek részére". Ez a Magyar Jogászegylet, a magyar jogászgyűlés alkotmányjogi szekciójában természetszerűleg az ottani szakértők álláspontjaként alakult ki. Ezt azok számára szerettem volna elsősorban idézni, akik szakmai alapon vitatják ennek a klauzulának a tartalmát.
Tisztelt Országgyűlés! A kibontakozó vitának valóban három lényeges pontja van: a klauzula tartalma, az Országgyűlés és a kormány viszonya az integrációs kérdésekben és a népszavazás problematikája.
A klauzula tartalmával kapcsolatban szeretném kiemelni, és szeretném, ha elfogadnák azt az álláspontot, hogy senki nem akar fölösleges hatásköröket átadni az Európai Közösségeknek, az Európai Uniónak. Senki nem akarja jobban csorbítani az ország szuverenitásának teljességét, mint amit az európai uniós csatlakozásunk egyébként megkövetel. Azt azonban világosan látni kell, hogy az Unió különböző intézményekből áll. Vannak olyan intézmények az Európai Unióban, amelyekben ténylegesen közösen gyakoroljuk a kompetenciákat. Ilyen az Európai Tanács és a Tanács általában.
Vannak olyan intézmények, ahol ilyen közös gyakorlásról tényszerűen nem beszélhetünk. Ilyen az Európai Közösségek Bírósága, az Európai Közösségek Bizottsága, ahol ilyen típusú, együttes jogalkotó vagy jogalkalmazói tevékenységre nem került sor.
(15.50)
Ehhez is meg kell találni az alkotmányos alapokat. És ezért értek egyet azzal, hogy igenis szembe kell nézni az átadás terminológiájával, fogalmával és az ebből származó következményekkel.
Hogy legyen-e vagy ne legyen korlát? Természetesen legyen, és van is ebben a szövegben korlát. Szeretném felhívni a figyelmet "a szükségesség mértékéig"-re. Ez az a korlát, amelyet kellő rugalmassággal, a mindenkori jövőbeni változásokra is tekintettel ma a Magyar Országgyűlés kimondhat.
Tessék megnézni, hogy milyen korlátok szerepelnek más alkotmányokban, s vajon azok többet mondanak-e, mint amit ez a megszorítás tartalmaz, amelyet egyébként szintén kritizáltak. "A demokratikus államforma védelme" e tekintetben több konkrétságot jelentene-e, és fenyegeti-e valami az Európai Unióban a demokratikus államformát, a köztársasági államformát? Az alapjogok védelmének szintje vajon a jelenlegi magyar alkotmány szerint magasabb, mint amit az Európai Közösségek Bírósága képvisel gyakorlatában, vagy sem? Tehát én úgy érzem, hogy a korlátoknak van ugyan szerepük, de ez a megfogalmazás számomra kielégítő garanciát jelent.
Az Országgyűlés és a kormány viszonyával kapcsolatosan: én szeretném felidézni önöknek és általában szeretném a figyelmükbe ajánlani a vitához azt az általam nagyon értékesnek minősített összefoglalót, amelyet az Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium 2001 januárjában készített. Ennek az anyagnak az ötödik melléklete foglalkozik a kormány és a parlament viszonyával. Ebben a kapcsolatnak három fő elemét jeleníti meg: a kormány megjelenési kötelezettségét, a kormány tájékoztatási kötelezettségét, a kormány konzultációs kötelezettségét a parlamenttel szemben. Én meglepődtem a dán modell alkalmazhatóságán Magyarországon, hiszen a korábbi kormányzat is arról beszélt és azt írta le, hogy egy középerős funkciót kell kialakítani. Azt írja le az anyag egyébként, hogy a bizottság véleménye nem lenne kötelező a kormányra nézve, ha brüsszeli tárgyalásai... - tehát a kormány attól minden jogi következmény nélkül eltérhetne, a parlamentnek csak politikai felelősséggel tartozna. Ezt írták le 2000 decemberében, 2001 januárjában. De finomítsuk ezt a megfogalmazást, tegyük élőbbé és reálisabbá ezt a kapcsolatot, mert ez egyben az Európai Unió hazai demokratikus legitimációjának is kulcskérdése, hogy milyen a kormány és a parlament viszonya; keressük az ésszerű kompromisszumokat és megoldásokat.
Végezetül a népszavazás kapcsán. A népszavazásnak akkor van értelme, ha az a népszavazás demokratikus alapfunkciójával egybevág, egybeesik. Legyen meg minden szükséges információ az állampolgárok számára, tudják, hogy miről döntenek, milyen feltételek alapján csatlakozunk, és ehhez igazítsuk az időpontot és ennek a kijelölését. Én úgy érzem, hogy az eddigi folyamatok szerint nincs annak akadálya, hogy március végén, április elején erre a népszavazásra közös elhatározással sor kerülhessen.
Végezetül azzal szeretném zárni, hogy én bízom a parlamenti pártok, a képviselők józan politikai bölcsességében, belátásában. Ez az első lépés, tisztelt Ház, hiszen a közjogi harmonizáció, az európai uniós csatlakozásunk alkotmányos következményei még számos közös feladatot rónak ránk. Kétharmados törvények sorát kell módosítani a választójogi törvénytől kezdve az önkormányzati törvényig. Ha ebben nem tudunk megegyezni, akkor nem fogjuk tudni végrehajtani a teljes közjogi harmonizációt. Ennek a felelősségét pedig, úgy érzem, egyikünk sem akarja magára vállalni.
Köszönöm, hogy végighallgattak. (Taps.)
