DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közülünk már jó néhányan utaltak rá, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt, mint a rendszerváltás egyik kezdeményezője, mindig is az európai uniós csatlakozás, Európa újraegyesítésének az oldalán állt. Ha összevetjük az Európai Unió helyzetét és fejlődési irányait a magyarországi tényekkel, akkor arra a következtetésre juthatunk - és mi erre a következtetésre jutottunk -, hogy növekvő gazdasággal dinamikusan fejlődő Magyarországot kell megcéloznunk. 1997 óta az elképzeléseink, a célkitűzéseink közé a teljes foglalkoztatottságot mint elérendő célt is felvettük. Tudomásom szerint nincs ma a magyar parlamentben olyan párt, amelyik ezt ne tekintené ugyanúgy elérendő célnak. Tehát növekvő gazdaságra, dinamikusan fejlődő Magyarországra, teljes foglalkoztatásra gondoltunk és gondolunk, a bérek tekintetében pedig érzékelhető felzárkózásra, közeledésre van szükség.
(12.20)
Ahhoz, hogy mindez sikerüljön, versenyképes magyar vállalkozások kellenek, kis- és közepes vállalkozások elsősorban, de nem csak kis- és közepes vállalkozások; versenyképes magyar vállalkozások, ha azt szeretnénk, hogy az európai uniós csatlakozás több előnyt és kevesebb hátrányt jelentsen a magyar polgárok számára. Úgy láttuk, hogy bér, munka és gazdaságpolitika egymást feltételező tényezők, csak akkor léphetünk előre bármelyik kérdésben, hogyha összehangoltan, egy közös jövőbeli stratégia, program keretében egyszerre, egymásra tekintettel fejlesztjük.
Nézzük tehát a béreket! Szeretnék idézni egy olyan dokumentumból, melyet az Európai Unió és Magyarország közösen alkotott meg, ez a Joint Assessment Paper - vagy magyarul: közös foglalkoztatáspolitikai értékelés - nevet viseli. Zárójelben egy fél mondat erejéig, néznek talán minket a nézők, és az ország nyilvánossága előtt: az Európai Unióban a kormányoknak minden évben kötelező egy foglalkoztatáspolitikai akciótervet készíteniük - a csatlakozási folyamatban részt vevő országok számára ez a kötelezettség még nem állt fenn. Éppen tegnap vitatkoztunk arról a foglalkoztatáspolitikai törvénymódosításról, amelyik majd Magyarország számára is előírja, de azt vállaltuk, és az a kötelezettségünk, hogy minden évben egy közös értékelést kell készítenünk az Unióval.
Nos, ebből a Stumpf István miniszter úr és Anna Diamantopulu szociális főbiztos asszony által közösen jegyzett dokumentumból idézném azt, hogy az átmeneti korszakban a bruttó reálbérek Magyarországon jelentősen csökkentek, 1988 és '96 között 8,8 százalékkal. A trend azonban '97-ben megváltozott, és '97-ben és '98-ban egyaránt 3,5 százalékkal nőttek, '99-ben a növekedés már 5,7 százalék, '98-hoz képest tehát '99-re elértük, hogy 6,5 százalékos legyen a növekedés. És tegyük hozzá: 2001-ben már 7,7 százalékos bruttó növekedéssel számolhatunk, gyerekkedvezményekkel számolva, az idén legalább 8 százalék körüli bruttó növekedésről lehet szó, jövőre 6-7 százalékot prognosztizál a pénzügyminiszter úr és a jelenlegi kormány.
Eljutottunk odáig, hogy 2006-ra - mi legalábbis így képzeltük még a választások előtt - reális cél az, hogy a bérek Magyarországon megduplázódhassanak. Ennek a forrása tehát munkahelyeket teremtő gazdaságpolitika. Az EU-bérfelzárkóztatás folyamatában fontos lépéseket tettünk, emlékeztetnék csak a minimálbérek jelentős emelésére, a köztisztviselők körében megalkotott életpályaprogramra és az ehhez kapcsolódó jelentős béremelésekre, fegyveres és rendészeti dolgozókról ugyancsak szó volt már.
Ha az előttünk álló éveket nézzük, akkor elérkezünk azért a kérdések, a kételyek idejéhez is. A miniszterelnök úr azt mondta a bevezetőjében, hogy önök lényegében megtették a felzárkóztatáshoz szükséges lépéseket: 639 ezer ember bérét emelték 50 százalékkal. Ez így, azt kell mondanom, nem igaz, és idéznék a pénzügyminiszter úr hozzám írt leveléből, amellyel egy írásbeli kérdésre válaszolt, azt mondja, az átlag mögött valóban jelentős szóródás mutatkozik: 23,2 százaléktól 88,4 százalékig terjed. Tehát az, hogy 639 ezer ember bérét 50 százalékkal emeltük, így nem igaz, egyesekét 23,2 százalékkal, másokét 88 százalékkal, és mindezt úgy, hogy nem illeszkedik egy átfogó életpályaprogram keretébe, tehát az ellentmondásokat nem mind oldja fel, ezeket görgetjük magunk előtt.
Ha jól tudom, 2004-re ígéri a kormány azt, hogy beindulhatnak - legalábbis legutóbb az Oktatási Minisztérium így nyilatkozott - az életpályaprogramok, az újonnan kinevezett, egységes közszolgálati törvényért felelős államtitkár 2005-öt emlegetett a mai újságban. Magyarul: nem látjuk pontosan, hogy merre megyünk előre, mint ahogy nem látjuk pontosan azt sem, hogy mi is a helyzet a bérek tekintetében.
Ugyancsak László Csaba pénzügyminiszter úr leveléből szeretnék idézni: a nemzetgazdaság egészében az egy keresőre jutó reálbérek idén 13-14 százalékosak is lehetnek, jövőre 6,7 százalékkal, 2004-2006-ban 3 százalékkal fognak nőni. Tekintve, hogy európai uniós bérfelzárkóztatásról beszélünk, szeretném megkérdezni - a trendet, melyet '88-tól kezdődően, fajsúlyos és komoly, Európai Unióval közösen aláírt dokumentumból idézve világosan magunk előtt látjuk -: nevezhető-e ez a folyamat európai uniós bérfelzárkóztatásnak, vagy éppen ellenkezőleg, a megtorpanásról kell beszélni. Ha a jövő évi beterjesztett költségvetésnek a tervezetét nézzük, akkor azt gondolom, hogy ezek a kérdések, kételyek mindenféleképpen megalapozottak.
És ha már ennél a közös foglalkoztatáspolitikai értékelésnél tartunk, még egy mondatot szeretnék idézni belőle: a foglalkoztatás területén a legfontosabb feladata az országnak - célja és egyben feladata, így fogalmaz a dokumentum - az általános foglalkoztatási ráta növelése, és mindez pedig a gazdasági növekedéssel, a munkahelyteremtéssel együttműködő, együtt járó antiinflációs politikával együtt.
Tehát az a gazdaságpolitikai háttér, amelyik egyaránt fedezetet nyújt a munkahelyek létrejöttének, a foglalkoztatás bővülésének, az a gazdaságpolitikai háttér, amelyik fedezetet nyújt a bérek ütemes, európai uniós fölzárkóztatására, ez a kulcskérdése annak, hogy fölzárkóztatásra vagy megtorpanásra, esetleg a versenyképességet gyengítő helyzetre számíthatunk a jövő évben. A gazdasági támogatások, a kis- és középvállalkozások lendületének a visszafogása ezeket a célokat - és gondolom, közös célokat - veszélyeztetik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)
