DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Azt gondolom, hogy az eddigi vita alapján eljött az a pillanat, amikor érdemes néhány dologra visszatérni, ugyanis, azt gondolom, számtalan olyan érv, olyan megjegyzés, illetve olyan félreértés hangzott el a költségvetés kapcsán, amelyeket talán érdemes eloszlatni.
Az első, amit ezek közül talán fontos megemlíteni a gazdaságpolitika alapvető kérdései közül, a Magyar Nemzeti Bankkal való kapcsolat. Én úgy látom, hogy az ellenzéki képviselő urak egy része most már kezd sportot csinálni abból, hogy megpróbál minket a Magyar Nemzeti Bankkal a nyilvánosság előtt összeugrasztani - én úgy látom, hogy ez egyelőre nem fog sikerülni. A Magyar Nemzeti Bankot nem támadta meg senki a kormány oldaláról, a Magyar Nemzeti Bankkal közösen alakítottuk ki azt a gazdaságpolitikai stratégiát, amelyen ez a költségvetés is egyébként nyugszik. Ennek talán a legfontosabb példája az, hogy közös inflációs céllal rendelkezik jelenleg a Magyar Nemzeti Bank, illetve a kormány, 4,5 százalék a 2003. év végére.
Elhangzott itt ma délelőtt, hogy a kormány feladja az inflációs célokat. Azt hiszem, hogy ha valaki megnézi az elmúlt évek inflációs folyamatait, abból látható, hogy az infláció további csökkenésével számolunk, és az teljesen természetes, hogy 3-4-5 százalékos inflációcsökkentéseket már nem lehet elérni, mint például 1995-98 között, egy 5 százalékos szintről már sokkal kisebb lépésekben lehet csak továbbmenni. De hogy ki milyen inflációs célt ad fel, talán érdemes megemlíteni és újból felmutatnom azt a dokumentumot, amely tavaly 2001 áprilisából származik, amely az előző kormány gazdaságpolitikai programját tartalmazza. Ebben nemcsak 2003-ra, de 2004-re is 5-6 százalékos inflációval számoltak - 12. oldal, meg lehet nézni. Ehhez képest mi azzal számolunk, hogy jövőre átlagban 5 százalék, 2004-ben pedig 4 százalék. Tehát szemben azzal, amit az előző kormány ebben a nyilvános programban megfogalmazott, mi egy ambiciózusabb inflációs célt fogalmaztunk meg.
A másik hasonló kritika volt ma délelőtt a növekedési prognózisoknak a realitása. Miután éppen a kezem ügyében van ismételten ez a dokumentum, talán érdemes megint fellapozni a 20. oldalt, amely idénre 5,5 százalékos gazdasági növekedést fogalmazott meg. Ez valóban egy ambiciózus cél volt, és különösen a világgazdasági fejlemények tükrében, azt hiszem, kevés évben tekinthető reálisnak. Ehhez képest számolunk mi egy 4-4,5 százalékos gazdasági növekedéssel, amire lehet azt mondani, hogy túlzottan optimista, de azt hiszem, az 5,5 százalékhoz képest még mindig inkább realistának lehet tekinteni, de reméljük, hogy ennek a 4-4,5-nek a felső sávja közelében lehet majd a gazdasági növekedés.
Szintén alapvető gazdaságpolitikai, -filozófiai kérdés, hogy hogyan lehet igazán segíteni a vállalkozókon. Az expozémban már elmondtam, de azért, azt hiszem, talán ezek szerint érdemes még egyszer utalni rá, hogy nem azzal lehet a vállalkozókon segíteni, ha 15 százalékkal felértékelődik a forint, ha olyan reálkamatot fizetnek most a vállalkozók, mint amire '95-96-ban egyébként nem volt példa, és nem azzal segítünk a vállalkozókon, ha olyan béremeléseket kényszerítünk ki, amelyek messze vannak a teljesítményektől. Ezek azok az alapvető kérdések, amelyek a vállalkozókat érintik. Ehhez képest az, és elnézést, hogy egyes előirányzatokon 5 milliárd vagy 10 milliárd forinttal több vagy kevesebb van a költségvetésben: nem összehasonlítható kérdésekről beszélünk.
Tehát én azt gondolom, hogy a gazdaságpolitika egészének kell a vállalkozókat támogatni ahhoz, hogy egy stabil, fenntartható gazdasági növekedés kialakuljon ebben az országban, és nem pedig egyedi osztogatással kell százmilliókkal és ötvenmilliókkal egyes vállalkozókat támogatni. Azt gondolom, ha valaki az elmúlt hónapokban a sajtót tüzetesen figyelte, akkor jó néhány példát hallhatott arról, amikor Széchenyi-tervből százmilliókat adtak például panzióépítésre, vagy olyan célokra, ahol legalábbis megkérdőjelezhető a hatékonysága, illetve az indokoltsága az adott támogatásnak.
Szintén elhangzott az, hogy az előző kormány... - és meg kell mondanom, hogy ezt elődömnek a javára írom, hogy ezt elismerte, most először a kormányváltás óta, hogy a kormányváltás során átadott dokumentumban 172,5 milliárd forinttal nagyobb hiányt jeleztek előre. Mi akkor ezt azonnal nyilvánosságra hoztuk, de azóta sem került sor arra, hogy ezt egyébként elismerjék nyilvánosan. Tehát én mindenképpen ezt egy pozitív fejleménynek tartom, hogy legalább ez itt ma a vitában elismerésre került. De szeretném megkérdezni önöket, hogy azok a tételek, amelyekkel egyébként az idei államháztartási hiány növekszik, vajon mikor születtek.
(13.40)
Azt javaslom mindenkinek, hogy az előterjesztés 99. §-át - ez a 66-67. oldalon található, illetve a 68. oldalon - nézzük végig, hogy melyek azok a tételek, amelyek ezt az óriási államháztartási hiánynövekedést eredményezik, hogy vajon ezek melyik időszaknak a fejleményei. A MÁV vajon mikor halmozta fel azt a több mint 60 milliárd forint adósságot, vagy a NA Rt.-nek az a több mint 200 milliárd forintos adósságátvállalása mikor született? Vagy például a Magyar Fejlesztési Banknak azok a veszteségei, amelyek miatt mintegy 70 milliárd forintos tőkeemelés lesz szükséges a Magyar Fejlesztési Bankban, azok az üzleti tranzakciók vajon mikor születtek? Az a szövetkezeti üzletrészjegy-felvásárlás, amelynek nem önmagában az indokoltságáról szeretnék beszélni, de amelynek a technikai megvalósítása egyébként azt eredményezi, hogy a Magyar Fejlesztési Bankban 50 milliárd forint feletti veszteség származik csak ezekből a tranzakciókból, vajon ezek mikor születtek, vajon ezek melyik időszaknak a fejleményei?
Tehát azt javasolnám, hogy mindenki tüzetesen nézze meg még egyszer a 99. §-t, és abból világosan látni fogja, hogy annak az államháztartási hiánynövekedésnek mi a forrása, melyik időszakból származik, amivel most az ország nyilvánossága elé kellett állni. Ezek nem azért vannak, mert az új kormány felelőtlenül elkezdett volna osztogatni!
Elhangzott a privatizáció kapcsán is néhány kritikai észrevétel. Először is nem tudom, hogy a 400 milliárd forintos bevételi szám honnan származik. Egyet tudok, hogy amikor a kormány meghirdette a vagyonpolitikai koncepcióját, akkor elhangzott, hogy 200 milliárd forint van figyelembe véve, és most szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy pontosan azért, hogy mindenfajta egyéb spekulációt elkerüljünk, könyv szerinti értéken vettük figyelembe azokat a társasági részesedéseket, amelyek megjelennek. Nagyon remélem egyébként, hogy akár 400 milliárd forint is lehet majd ez a bevétel, mert a könyv szerinti érték felett adott esetben olyan összegben lehet ezeket majd értékesíteni, ami megalapozhat egy jóval nagyobb bevételt, de nyilván erre vonatkozóan becslést előzetesen nem szabad adni.
Elhangzott az is, hogy kinek a klientúrája és hogyan fogja majd megvásárolni ezeket az állami tulajdonban lévő cégeket. Én egyet megígérhetek: amíg én felügyelem az ÁPV Rt.-t, addig egyetlen céget nem fogunk átadni a Magyar Fejlesztési Banknak csak azért, hogy az ÁPV Rt.-re vonatkozó törvényeket sikeresen megkerüljük, és ne kelljen a nyilvánosság előtt elszámolni bizonyos privatizációs tranzakciókról.
Azért az előző kormány is privatizált. Nézzük meg a tizenkét állami gazdaság ügyét, nézzük meg a Bizományi Áruháznak, illetve a BÁV-nak az ügyét, nézzük meg a CD Hungary eladását! (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Azt gondolom, hogy ezek mind olyan történetek, ahol legalábbis az átláthatóság szempontjából kérdőjelek merülnek fel. Én nem akarom azt mondani, hogy itt bárki bármit eltett vagy szabálytalanul járt el, de az átláthatóság elvének nem feleltek meg ezek a tranzakciók, ami óhatatlanul kérdéseket vet fel bárkiben.
Fizetések, illetve nyugdíjak vásárlóértéke. A nyugdíjak kapcsán én azért azt javasolnám, miután több mint hárommillió nyugdíjasról beszélünk, hogy van egy indexálási szabály, egy nyugdíjemelési szabály Magyarországon. Eszerint jövőre 8,4 százalékkal kell emelni a nyugdíjakat. Pontosan ennek a fedezete található meg a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetésében; azt gondolom, az előterjesztésben ezt is megtalálhatja bárki.
Ezen felül, tehát az előző kormány hivatali ideje alatt működő nyugdíjemelési szabályon túl, az új kormány fogadta el kormányprogramjában és utána a tisztelt Ház, az önök szavazatával együtt, hogy a 13. havi nyugdíj intézménye kiépítésre kerül, fokozatosan. Természetesen, ha lehetne, akkor már jövőre megtennénk az összes lépést, ami ez ügyben megteendő. Jövőre egy hetet tudunk ebből megtenni, de ez plusz 2 százalékos nyugdíjemelésnek felel meg, tehát ezáltal 5,4 százalékkal nőhet jövőre a nyugdíjak vásárlóértéke. És akkor nem szeretném hosszan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megint felemlegetni a '99-es nyugdíjemelést. (Mádi László: Lejárt az idő, sajnos!)
Végezetül az autópálya-építésről szeretnék néhány szót mondani...
