FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormány! Talán úgy foglalhatnám össze a most következő költségvetési tervezet kritikáját és az abban foglaltakat, hogy a száz nap alkonya. Ugyanis a király meztelen - idézhetnénk a "Pomádé király új ruhája" című meséből az igazság pillanatát, amikor végére jutunk a 2003. évi költségvetés tervezetéről szóló törvénytervezet tanulmányozásának.
A kiindulást az ország 2002. évi makrogazdasági helyzete adja, amely igazi szomorú tájkép a választási csaták után. Az ország makrogazdasági helyzete már az előző kormány idején megbillent, amit sokat bírált a mai kormánykoalíció a választási küzdelmek során. Igazán cinikus magatartásra vall tehát, hogy a helyzet ismeretében a Medgyessy-kormány mégis végrehajtotta az úgynevezett száznapos, az önkormányzati választási szavazatokat befolyásolni kívánó programját, amelyre nem volt meg a költségvetési fedezet 2002-ben, és érzékelhetően nem teremtődik meg ennek fedezete 2003-ban sem. Az SZDSZ-MSZP-kormány ugyanis választási programját nem a nemzetgazdaság tényleges helyzetére és várható teljesítőképességére alapozta, és még 2002 októberében, a költségvetés benyújtásának időpontjában sem akarja észrevenni, hogy a magyar gazdaság kiegyensúlyozott és nagyobb ütemű növekedési alapfeltételét jelentő világgazdasági növekedés - ezen belül különösen az európai élénkülés - még jócskán várat magára.
De mit is ígértek a költségvetéssel kapcsolatosan a kormányprogramban? A kormányprogramnak, amely valószínűleg nyomdahibás, azt a címet adták, hogy "Cselekedni, most és mindenkiért!". Önök ismerik - habár ennek fényében inkább azt mondanám, hogy önök ezt nem nagyon ismerik -, ebben azt írták: "A középtávú fiskális politikát a kormányprogramot konkretizáló, négy évre szóló középtávú költségvetési kerettörvény-javaslatban kívánjuk megszabni."
Tisztelt Államtitkár Úr! Hol van ez a négy évre szóló kerettörvény? Vagy vegyük úgy, hogy a mostani költségvetési törvény nem része egy önök által majdan megfogalmazott négyéves kerettörvénynek? Nem, igazából arról van szó, mint majd a vitában erre még többször visszatérünk, hogy az eredetileg benyújtott kormányprogram egy szemfényvesztés, ennek egy hű tükörképét látjuk a mostani költségvetési tervezetben is.
A Magyar Köztársaság költségvetési törvényjavaslatát két fő szempont szerint kellene megvizsgálnunk, nevezetesen, meg kell néznünk annak megalapozottságát, illetve meg kell vizsgálnunk annak tartalmát, vagyis azt, hogy milyen gazdaságpolitika tapintható ki belőle, mennyiben segíti az ország társadalmi és gazdasági fejlődését.
A rövid válaszaink: a költségvetés makrogazdaságilag nem megalapozott, tartalmából semmiféle gazdaságpolitikára nem lehet következtetni, mintha csak meg akarná úszni a kormány azt a nehéz gazdasági helyzetet, amit 2002. évi kampányával okozott. Mondhatnám, ez a túlélés költségvetése.
A megalapozáshoz tartozik, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány 2002 tavaszától folytatott tevékenysége, felelőtlen osztogató politikája megrendítette az ország stabilitását. A 2002. évi várható 8,4 százalékos GDP-arányos hiány a 4,5 százalék fölöttire tehető fizetési mérleghiány, az infláció csökkenésének érzékelhető leállása és növekedésbe fordulása már ennek látható eredménye. Feszültséget okoz az is, hogy a lakossági fogyasztás 9-10 százalékkal növekedett, a GDP szerintünk 3,2 százalékos növekedése és a megtakarítások 27 százalékos csökkenése mellett. A reálbér-növekedés 2002-ben érdemben megelőzi a 4 százalék körüli termelékenységnövekedést, ami versenyképességünket rontó inflációs hatású jelenség.
A nyáron elfogadott jóléti programcsomag egyetlen elemét sem kifogásolta a Magyar Demokrata Fórum, de kifogásolta, hogy minderre pótköltségvetés nélkül, a nemzetgazdaság tényleges helyzete feltárásának hiányában került sor. Attól tartottunk, hogy ez a nagy és megalapozatlan költekezés a következő esztendőkben bizonyos fontos területeken, például az egészségügy, a rendvédelem, az agrárgazdaság, a vállalkozásfejlesztés, a környezetvédelem vagy az infrastruktúra-fejlesztés területén megszorításokat fog előidézni, ami a nemzetgazdaság és a társadalom problémáinak kiegyensúlyozott kezelését veszélyezteti, sőt gazdasági megalapozottság hiányában az így keletkezett többletjövedelmek elolvadnak, és ezért akkor tartózkodtunk a törvénytervezet megszavazásától.
Sajnos, mindkét prognózisunk beigazolódott: a fejlesztések és a jóléti politika 2003-tól érdemben leállnak, az ígért csökkentéssel szemben a megnövelt adóterhek pedig mérsékelni fogják az önkormányzati választások előtt megemelt jövedelmeket. A költségvetés magas hiánya tehát az MSZP-SZDSZ-kormány felelőssége, mert takarékoskodás helyett 2002 áprilisától felelőtlen költekezésbe kezdett.
(A jegyzői székben dr. Világosi Gábort Nagy Nóra váltja fel.)
2002 őszére az MSZP-SZDSZ-kormánynak sikerült megismételnie az 1994-1995. évi makrogazdasági mutatványát, ahhoz hasonló mutatók mellett. A megoldás is hasonló: szociális megszorító intézkedések, adóemelés, az állami vagyon felélése, az állami beruházások leállítása, az állami intézmények várható eladósodása, magas hiány, hitelfelvétel, irreális makrogazdasági várakozások. Még nem aktuális a pakk, egy újabb Bokros-csomag, de ha így folytatják, már az sem tűnik távolinak.
Nem túl biztatóak a 2003. évi költségvetés tervezetének sarokszámai sem. A kormány 4-4,5 százalékos GDP-növekedést jelez az anyagban, de végig 4,5 százalékkal számol. Ekkora növekedésnek a Magyar Demokrata Fórum szerint a jelenlegi helyzet, a kiindulások és a költségvetés vállalkozásélénkítésének hiányában nincs realitása, véleményünk szerint maximum 3,5-4 százalékkal lehetne számolni. Természetesen feszített a bevételi oldal is.
Egyébként érdekes megnézni a jövedelemcentralizáció mértékét, ez 1999-ben 42,9 százalék, 2002-ben 43,2, és 2003-ban 43,4 százalék várható. Tehát - szemben azzal, amit Kuncze Gábor az előbb állított - növekszik az elvonás az állampolgároktól.
Még szomorúbb a kép, ha az újraelosztás tendenciájára vetünk egy pillantást: '99-ben 46,6, 2002-ben 51, 2003-ban pedig 47,6 várható. Hol van ez az önök által a választások során emlegetett 40 százalék körüli elvonási szinttől? Honnan látni az osztogató állam szerepének csökkentésére irányuló törekvést?
De mit is írtak önök a kormányprogramban ezzel kapcsolatosan? Azt írják: szándékaink szerint a közterhek csökkentése és ezzel a gazdaság jövedelemteremtő képességének erősítésére törekszenek. Mondom, az elvonás ezzel szemben 43,2 százalékos értékről 43,4 százalékosra növekszik. Újabb szembetűnő ellentmondás a kormányprogram és a most benyújtott költségvetés között.
Igen bizonytalannak tűnik számunkra a körülbelül 5 százalékra tett inflációs várakozás is. Miről is van szó? Az inflációnövekedés - érthető okokból - az állami bevétel növekedését okozza.
(13.00)
Kuncze Gábor most is megemlítette, hogy véleménye szerint a forint túl erős, ezzel Veres János ugyancsak többszörösen egyetértett. Már most előkészítik a terepet, úgy néz ki, a forint leértékelésére. Mi következik ebből? Forintleértékelés, inflációnövekedés. Természetesen a kormánynak jó, mert magasabb állami bevételek lesznek. De mit mondott Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a múlt heti pénzügyi bizottsági ülésen? "Nem tudnék nagyobb hibát elkövetni, mint az infláció felpörgetése." Ezzel a gondolattal a Magyar Demokrata Fórum teljesen egyetért. Nem értünk egyet azzal, hogy az infláció felpörgetésére már jelenleg nyomást gyakorolnak a kormányoldalról. (Taps az ellenzék soraiban.)
A legnagyobb mondás ebben a költségvetésben az, hogy az államháztartás hiányát 2003-ra 4,5 százalékra faragják le. A Magyar Demokrata Fórum nem látja a realitását annak, hogy a hiány 2003-ban ne haladja meg a tervezetet, hacsak valami igen felelőtlen lépés nem történik a privatizációban, ahonnan a beruházások jelentős részének finanszírozását már most is tervezik. Csak visszaemlékezésképpen: nyáron a törvénykezés kapcsán az MSZP és az SZDSZ elosztotta egymás között az állami vagyont, különféle minisztériumokhoz tették, az MSZP-hez került egy része, az SZDSZ-hez a másik része, most pedig a privatizációra készülnek. Emlékszünk még a '94-98 közötti privatizációs időszakra, és annak még ma is sújtó következményeire - most megtették az előkészületeket, sajnálatos módon. Nem csodálkozhatunk tehát ezek után, hogy ezt a költségvetést az önkormányzati választások után merték csak a választók kezébe adni.
Ilyenkor néhány szóban illik beszélni a bevételi oldalról is. A kormány által ígért adóreform elmaradt, holott szükséges lenne a túlzott adóterhelést jelentő, sok szempontból korszerűtlen, adóeljárási szempontból bonyolult, és ebből eredően mind az adóalanyok, mind az adóhatóság vonatkozásában költséges rendszer átalakítása.
Az adóbevételek szerkezete nagyban eltér az EU-országok adóbevételeinek szerkezetétől. Az önök által elfogadott törvény az ígéretekkel szemben az adóterhelést nem csökkenti, hanem növeli. Ezt mutatja a költségvetés is, hiszen 2003-ban már a jövedelemcentralizáció is emelkedik, nemcsak az állampolgárok fizetései. Az szja-változtatás legfeljebb megtartja a jövedelmek értékét, a kulcsok a választási posztereken láthatóval szemben nem csökkennek.
Az áfa a legkedvesebb adófajtája a pénzügyminiszter úrnak, ahogy több helyen nyilatkozta - ez meg is látszik. Több mint 300 milliárd forinttal növekszik jövőre az áfabevétel az MSZP-SZDSZ által a múlt héten elfogadott adónövekedést tartalmazó adótörvények kapcsán. Mindezek mellett nem kezdtek hozzá az áfakulcsok csökkentéséhez, amelyekről köztudott, hogy az európai viszonylatban jóval magasabbak. Ehhez jönnek még az illetékek és a helyiadó-növekedések.
A költségvetés tervezésének komolyságát, összefüggéseinek átgondolatlanságát jól illusztrálja, hogy még ez sem volt elég. A költségvetés történetében először, az általunk hibás törvényhozási gyakorlatnak tartott salátatörvények között három adó jellegű módosítást is felfedezhetünk, amelyek közül kettő a cigaretta árának emelésére, egy pedig a tulajdoni lapok kiváltásának 50 százalékos emelésére tesz javaslatot.
Az ÁSZ jelentésében azt írja, hogy a helyszíni ellenőrzés befejezésének időpontjában nem állt rendelkezésükre a kormány által elfogadott költségvetési törvényjavaslat, nem minden esetben voltak még fejezeti megállapodások, nem volt módja, hogy a kidolgozott adatok megalapozottságát megítélje. A költségvetési törvényjavaslatot az Országgyűlés elé történő benyújtással azonos időpontban kapta meg, a részletes fejezeti indoklásokat pedig véleményének elkészítése időpontjában sem láthatta; ugyanakkor az előterjesztés az Áht.-ban tételesen előírt mérlegeket és kimutatásokat sem tartalmazza teljeskörűen. Ennek következménye egyrészt a megfelelő ellenőrzés részleges elmaradása, másrészt a képviselők a véleményt korlátozottan tudják használni, a fejezetekről szóló II. kötetet pedig alig - ez nem az ÁSZ, hanem a kormány hibája.
"A bizonytalan tervezés útján nem kívánjuk a kormányt követni." - mondta 2000. október 16-án Burány Sándor, az MSZP költségvetési vezérszónoka. Most már értem: nem követni akarta a pénzügyi államtitkár úr, hanem megelőzni - ezzel a tervezettel sikerült.
Mi következik mindebből? Egy rejtőzködő költségvetést tartunk a kezünkben, amit tartalmi szempontból - nyilván a kormányzat szándékának megfelelően - nehéz követni; az utolsó pillanatban és sokunk számára kezelhetetlen formában került a tisztelt Ház elé; előkészítése felületes, tartalmilag hiányos; a kellő ellenőrzések elvégzésére az ÁSZ-nak nem adtak időt, de amit sivár tartalma ellenére végigkísért a sajtóban a kormány itt már teljesen megalapozatlan osztogató retorikája.
Ez már nem az első eset, hogy a kormány rövid határidőkkel akarja ellehetetleníteni, formálissá tenni a törvényhozás munkáját. Így volt ez az első alkotmánymódosítás-kísérletnél, a zárszámadásnál és az adótörvények esetében is, ami súlyos alkotmányossági kérdéseket vet fel. Ezen a gyakorlaton, tisztelt képviselőtársaim, sürgősen változtatni kellene. "A kormány igényli a parlament politikai ellenőrző tevékenységét." - áll a valószínűleg nyomdahibás kormányprogram 6. pont (2) bekezdésében. De így értelemszerűen ez a szándék sem valósulhat meg.
És hogyan alakul a családok helyzete? Történnek-e intézkedések 2003-ra a népességfogyás lassítására? A válasz sajnálatosan, egyértelműen: nem. A Magyar Demokrata Fórum különösen fontosnak tartja a családpolitika folytatását. Burány államtitkár úr már a 2000. évi költségvetési vitában javasolta a családi pótlék 50 szá-zalékos emelését. Kérdem most, hogy a hatalom birtokában miért nem teszik. Mi támogatnánk ezt a javaslatot. Természetesen ismételten a körülmények hatalmáról van szó. Ma a kormánytagok százszázalékos fizetésemelésére kerül először sor.
A kormányprogram 2. pont (3) bekezdésében az MSZP-SZDSZ ígéretet tesz arra, hogy a családi adókedvezményeket továbbfejlesztik, mégpedig úgy, hogy ez a támogatás eljusson azokhoz is, akik ma ezt még kisebb jövedelmük miatt nem élvezhetik. Mi ezt is támogatnánk, de semmi jelét nem látjuk. Az MDF úgy véli, hogy nemzetstratégiai érdek, hogy a családi támogatások reálértéke a ciklus végére a 2002. évinek a kétszeresére emelkedjék.
Nem történt semmi a részfoglalkoztatás feltételeinek megváltoztatásában sem, pedig az nagyban segítené a gyermekvállalást, a gyesről vagy a gyedről visszatérők reintegrálását a munka világába.
Tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaim, felhívom a figyelmüket, hogy a beruházás a születéssel kezdődik, ez a döntő beruházás a jövőbe, és van olyan intézkedés, amihez pénz sem kell, csak a családok megrendült bizalmát kellene visszaállítaniuk.
A bérfejlesztések is mintha tavaly befejeződtek volna: a minimálbér polgári kormány által követett éves emelése elmarad; az országos bérajánlás mértékéről mind a mai napig nem történt megegyezés az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. A magát bérből és fizetésből élők kormányának nevező baloldali hatalom azért küzd jelenleg, hogy a valójában bérből és fizetésből élő alkalmazottak jövő évi bére ne emelkedjék 3 százalék fölé, ugyanakkor a saját miniszteri és államtitkári bérüket több mint száz százalékkal növelik. Így már érthető, hogy miért nevezi magát a kormány a bérből és fizetésből élők kormányának.
A Medgyessy-kormány időszakában nem lesznek irigylésre méltó helyzetben a nyugdíjasok sem. 2003-ban reálértékben 3,5 százalék emelést ígérnek, de 2004 és 2006 közöttre se nagyot, összesen 4,8 százalék reálérték-növekedést ígérnek a nyugdíjasok részére. Itt szeretném megjegyezni, hogy a polgári kormány idején ez a reálérték-növekedés a négy év alatt több mint 16 százalékos volt a nyugdíjak reálértékének növekedése tekintetében; a mostani tervezet szerint jó, ha a felét elérjük a következő négy évben.
A következő kérdés, hogy mit tesznek önök a költségvetés keretében a nemzeti vállalkozások megerősítése, a nemzetgazdaság növekedésének biztosítása, a hazai vállalkozások EU-csatlakozásra való felkészítése érdekében. Egyáltalában, melyek a reálgazdaság mai problémái?
A termelékenység növekedése lelassult, a bérnövekedés jóval magasabb ennél, a forint 10 százalékot erősödött, ami együtt a versenyképesség romlásához vezet, illetve már vezetett is. A gazdaságot a feldolgozóipari beruházások immár négy éve tartó rohamos csökkenése jellemzi; a gazdaságot rossz épület/gép arányok mellett az építőipar dinamizálja, ami a jövő teljesítménye szempontjából egyáltalán nem szerencsés. A költségvetés ezt a problémahalmazt nem kezeli; a Széchenyi-tervet gyakorlatilag lefejezték.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium központi beruházásai 41 százalékkal alacsonyabbak, mint 2002-ben voltak, a tárca szerint ez még a folyamatban lévő beruházások befejezésére sem elég.
(13.10)
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A támogatási célprogramok 194 milliárd forintos igényét a Pénzügyminisztérium 84,3 milliárdra redukálta, ami az áthúzódó kötelezettségállomány finanszírozására sem nyújt fedezetet. A nagy-, kis- és középvállalkozások fejlesztési propagandabeszédei a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vállalkozási célelőirányzatában tárgyiasulnak, mégpedig úgy, hogy a 2002. évi 37,5 milliárddal szemben itt már csak 35,6 milliárdot találunk, ami reálértékben a tavalyinak 10 százalékos csökkenését jelenti. Ezen belül a beruházásösztönzés 5 milliárd forinttal csökken.
A gazdaságpolitikai célok és a biztosított lehetőségek nagyon eltérnek egymástól; 28,7 milliárdról 19 milliárd forintra csökkent a magyar gazdasági növekedés egyik motorjává fejleszthető, foglalkoztatási szempontból igen jelentős idegenforgalom támogatása.
Rendkívül elhibázott gazdaságpolitikai reakció a kormánytól a támogatások mintegy 40 százalékos csökkentése. A helyzet elemzése, a kitörés lehetőségeinek és feltételének meghatározása lenne itt a feladat. Ha olyan nagyszerűen tudnak gondolkodni, mint a honvédelmi miniszter úr a NATO-ról, bizonyára azt mondhatnák, a lemaradás oka, hogy a külföldiek félnek a kommunizmustól.
A Széchenyi-terv leállítása szintén a hazai vállalkozások modernizálási lehetőségeinek radikális csökkentését jelenti, ami szintén a hazai termelékenység növekedése ellen hat. A kormány a vállalkozáserősítő huszonkét pályázat közül öt-hét pályázati lehetőséget hagyott meg, ezek a kamattámogatások körébe tartoznak az ennél sokkal fontosabb tőkejuttatások helyett. Ezt a hazai mikro- kis-, és középvállalkozások fejlesztése előtt keletkezett űrt a sikeres EU-csatlakozás érdekében is megfelelő fejlesztési tervvel kellene betölteni.
Alapvető eltérés van az MDF és a kormány vállalkozáserősítő koncepciójában. A Magyar Demokrata Fórum szükségesnek tartja a nemzeti vállalkozások modernizálása érdekében az állami tőketámogatást, az adóterhek csökkentését, a kormány viszont azt feltételezi, hogy mindezt a megtermelt jövedelmek otthagyásával is meg tudja oldani. Ez a magyar gazdaság jelenlegi állapotában nem hozhat megoldást a problémára. Az infrastruktúra fejlesztése területén nem jók a várható kilátások. Összefüggésében nincs a közlekedésfejlesztés megtervezve, a tömegközlekedés javításáról nem is beszélve.
Érdekes felfigyelni a kormányzati politikusok nyilatkozataira, amiből csak azt nem lehet egyértelműen megtudni, hogy a kormány 800 kilométer új gyorsforgalmi utat akar négy év alatt építeni, vagy összesen ennyi út szeli át Magyarországot 2006 tavaszára. Valahogy úgy van ez, mint ahogy régen a vásárban mondták: a kígyó hossza a fejétől a farkáig négy méter, a farkától a fejéig öt méter, tehát a kígyó hossza kilenc méter. Mindenesetre a költségvetésből nem érzékelhető, hogy a 800 kilométer megépítésére valami konkrét elképzelésük lenne, hiszen jelenleg csak 80 kilométer építéséhez biztosítottak fedezetet, ugyanakkor a felújításra, karbantartásra az eddigi 79 milliárd helyett csak 55 milliárd forintot.
Csillag István nagy kampánynyitó körútja egyikén azt nyilatkozta, hogy ha a jelenlegi összegeket, amelyek a polgári kormány alatt kialakultak, továbbra is így hagyják, száz év kell, hogy a teljes úthálózat felújításra kerüljön. Mi történt ezek után? A 79 milliárd forintból csak 55,7 milliárd forintot terveznek felhasználni. Ez azt jelenti körülbelül, hogy 140 év kell, ha Csillag István számításait elhisszük, hogy Magyarországon a teljes út- és közúthálózat-felújításra sor kerüljön.
A kormány osztogató retorikája az önkormányzati alrendszer esetében a legvisszatetszőbb. Hoztam is meg nem is, mondhatná a pénzügyminiszter úr, hiszen a helyi önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó többletforrása nem nyújt fedezetet a száznapos program bér- és szociálpolitikai kiadásnövekményének fedezetére. A sokat emlegetett tudás bázisú társadalom alapját képező közoktatás területén a bérintézkedések éves szinten 182,5 milliárd forintot jelentenek, a normatív hozzájárulások és a támogatások azonban csak 113 milliárd többletet tartalmaznak ezen a területen. A 70 milliárd forintos hiányt az önkormányzatok szabad rendelkezésű forrásaiból kell rendezni, ha egyáltalában rendelkeznek ilyenekkel, merthogy tudjuk, hogy általában nem rendelkeznek.
De nézzük, mit is ír a kormányprogram az önkormányzatok finanszírozásáról! A 77. oldalon a 8. pont 2. §-ban azt javasolja: "A jövőben új vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére." Hogy ezt még egyszer megerősítse, a 78. oldal 8.6. pont szerint: "A kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, mely az autonóm önkormányzat feltétele." Önök abszolút nem törekednek az autonóm önkormányzatiság felé, sőt még nagyobb szorításba viszik be, és ellehetetlenítik pár éven belül az önkormányzatot az ilyen intézkedésekkel! Mindez arra vezethet, hogy az eddigi trendnél jobban fog emelkedni az önhikis önkormányzatok száma, és feltűnő, hogy ugyanakkor a javaslat ezek támogatását a 2002. évi 13 milliárdos szinten befagyasztotta. A költségvetés csökkenti a címzett és céltámogatásra fordítható forrásokat is.
A beígért ingyenes tankönyvet csak az 1-4. osztályos, gyermekvédelmi ellátásban részesülő tanulók kaphatják majd jövőre; az egészségügyi bérintézkedéseknek a kisebb kórházak, rendelőintézetek esetében szintén várhatóak hiányt eredményező hatásai, de nem tartjuk kizártnak ezt a nagyobb kórházak esetében sem. Mi ugyanis elfogadhatatlannak tartjuk azt a tervezési és végrehajtási gyakorlatot, mely szerint a kormány rövid pórázon tartja például a települési önkormányzatokat - mondta Burány államtitkár úr 2000-ben; és Kuncze képviselő úr, az SZDSZ vezérszónoka hozzátette: önkormányzati területen semmilyen előrelépés nem történt, az önkormányzati finanszírozás reformterületén semmilyen előrelépés nem történt, ezért aztán a lakosság részére nyújtandó szolgáltatások terén semmilyen előrelépés nem fog történni. Mélyen igaz szavak - csak nem 2001-re, hanem 2003-ra vonatkoznak. Itt még egyszer vissza szeretnék utalni a valószínűleg nyomdahibás kormányprogram azon részére, amelyben az önkormányzatok százszázalékos finanszírozásáról és anyagi függetlenségéről beszéltek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2003. évi költségvetési törvényjavaslat az elmondottakból is láthatóan rossz tervezésen alapul, a gazdaságpolitika vonatkozásában értékelhető üzeneteket nem tartalmaz, fejlődési irányokat nem jelöl ki, és az EU-csatlakozást minimálisan segíti. A vita során a Magyar Demokrata Fórum még részletesen kíván foglalkozni az agrárpolitikával, a vidékfejlesztéssel, az egészségüggyel és az oktatással. Természetesen az itt elmondottakból következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja ezt az előterjesztést.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
