KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én magam is a miniszter úr mondandóját szeretném folytatni a privatizációval kapcsolatban.
Maga Áder frakcióvezető úr is szóba hozta az expozéjában, illetve a vezérszónoklatában (Derültség a Fidesz soraiban.), és most Rákos Tibor is a privatizációt mint valami szörnyűséget próbálja beállítani, és azt próbálja sugallni, hogy abban az esetben, ha itt privatizálunk, akkor az a vagyon a nemzetgazdaságból eltűnik. Az állami vagyon valóban lebontásra kerül, de 1990-ben ez egy kiemelt politikai cél volt, hogy az állami vagyont bontsuk le, és nyilvánvaló, hogy magánszemélyek vagy társaságok lesznek a tulajdonosai. Az nem mindegy, hogy úgy bontjuk-e le, ahogy azt önök tették, már amennyire bontották, vagy pedig csak odaadjuk a klientúrának, vagy pedig a privatizációs törvény szerint értékesítjük.
A pénz sem tűnt el az elmúlt időszakban. Rákos Tibor képviselő úr utalt arra, hogy itt adott esetben teljes mértékben vagyonfelélés folyt a korábbi időszakban. A privatizációs bevételek hasznosultak, és illett volna a képviselő úrnak arra felfigyelni, hogy az államnak az adóssága ugyanolyan mértékben eltűnt, mint amilyen mértékben növekedett a költségvetésnek a privatizációs bevétele. Most pedig azt mondjuk, hogy a privatizációs bevételeket fejlesztésekre, beruházásélénkítésre kívánjuk fordítani.
Tehát én is csak szeretném megerősíteni azt, hogy itt az a vagyonkezelés, amit most a költségvetési törvény magában foglal, éppen szakít azzal a vagyonfelélési technikával, amit önök folytattak négy éven keresztül, és ezzel, úgy érezzük, hogy a magyar gazdaságnak a versenyképessége és a gazdasági pozíciója mindenképpen növelhető lesz, ellentétben azzal, amit most önök állítanak.
Köszönöm szépen.
