KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Parlament épülete azért van ilyen jó állapotban és azért ilyen szép, mert annak idején, nem lévén Fidesz, pályázaton döntötték el, hogy ki legyen a tervezője (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból.), és ráadásul nem lopták ki belőle az építőanyagot sem. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból. - Moraj a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Az SZDSZ igen!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor kezdjük mindjárt a kormány által örökölt gazdasági helyzettel, mert úgy látom, a viták egyik csomópontja éppen ez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a gazdasági növekedés lényegében 2000 második negyedéve óta csökken, miközben ugyanez a tendencia a világgazdaságban 2001-től erősödött csak meg: 2000 első negyedévében 6,5 százalékos volt a növekedés, 2002 második negyedévében pedig 3,1 százalékos. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikája lényegében 2000-től kezdődően mondott csődöt, attól kezdve jelentkeztek nála a problémák: visszaestek a tőkebefektetések; romlott a külső egyensúly; a folyó fizetési mérleg az év első hat hónapjában lényegében elérte a tavalyi év egészét - azért az első félévet még nem lehet az új kormány gazdaságpolitikájának következményeire ráfogni -; a forint árfolyama erősödött 12 százalékkal. Ennek következményeként ugyan mérséklődött - nagyon helyesen - az infláció, ugyanakkor romlott a magyar gazdaság versenyképessége. A beruházások az első félévben, ami a gépberuházásokat illeti, 2 százalékkal, a feldolgozóipar beruházásait illetően pedig több mint 8 százalékkal estek vissza az első félévben, az előző évhez képest.
Frakcióvezető úr az imént említette a minimálbér 50 ezer forintra emelését. Most ne vitassuk meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez milyen károkat okozott a magyar gazdaság számára, és hogy hozott lehetetlen helyzetbe vállalkozásokat, aminek következményeként megszűntek munkahelyek; de ráadásul képviselőtársam kifogásolta, hogy jövőre nem nő a minimálbér. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokban.) Hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ezzel szemben viszont adómentessé vált, ezért aztán nettó módon a minimálbéren vagy akörül foglalkoztatottak majdnem 20 százalékkal magasabb jövedelmet vihetnek haza. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)
(12.30)
Képviselőtársam hivatkozott a Széchenyi-tervre is, mint egyfajta követendő példára. Itt meg arra hadd hívjam fel képviselőtársaim figyelmét, hogy ha valaki figyelmesen megnézi a 2001-2002-es költségvetést, akkor ott azt fogja látni, hogy a Széchenyi-terv cím alatt felsorolt egyetlen cél sincs olyan, ami ne szerepelt volna már az 1998-as költségvetésben. Ha az összegeket hasonlítjuk a '98-assal, akkor azt látjuk, hogy sokszor az inflációt alig meghaladó növekedésről van szó Széchenyi-terv címszó alatt, illetve vannak olyanok, mint például a vízkárelhárítás vagy a vasúti alapprogram, amelyik nominálisan is csökkent az 1998-ashoz képest. Arról nem beszélve, hogy aztán a Széchenyi-terv pályázatainak bírálásában, a pénzek elosztásában milyen problémák voltak láthatóak.
Valóban voltak többletbevételek, ezek a többletbevételek inflációs eredetűek voltak, merthogy alábecsülték az inflációt. Ugyanakkor azonban ezeket a többletbevételeket mindjárt többletkiadásokkal is megterhelték, olyanokkal ráadásul, amelyeket a költségvetésen kívül kezeltek, ahogy az már korábbi felszólalásokban elhangzott. Ezek összértéke 500 milliárd forintot tesz ki. Valójában ez az az összeg, ami miatt a hiány mértéke soha nem látott magasságokba, mintegy 8,7 százalékra emelkedik az idén, merthogy a Medgyessy-kormány intézkedései, gondolok elsősorban a száznapos programra, csak mintegy 0,9 százalékkal növelték a hiányt. A hiány ilyen jelentős megnövekedése az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának a következménye. (Zaj, közbeszólások: Ne vicceljünk már! - Rémusz bácsi meséi.)
Összefoglalva tehát, amit örökölt a kormányzat: a gazdasági egyensúly megbomlását és azt, hogy a gazdaság letért a fenntartható növekedési pályáról. Ráadásul a külső feltételek továbbra sem igazán kedvezőek, ezért aztán a gazdaságpolitika elsődleges célja most az kell hogy legyen, hogy megfordítsa a kedvezőtlen belső tendenciákat, és megteremtse a tartott, kiegyensúlyozott növekedés belső feltételeit, és erre kell a költségvetésnek, illetve a gazdaságpolitikának összpontosítania.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés tele van determinációkkal, egész egyszerűen olyan meghatározott tételekkel kell szembenéznie, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Amiről eddig beszéltem, az volt az első ilyen determináció. További determinációt jelent természetesen a száznapos programok végrehajtása, illetve annak a következő évi következményei, gondolok a közszolgálati bérek emelésére, a családtámogatások növelésére, a nyugdíjak emelésére, az ösztöndíjak 30 százalékos növelésére, az agrárkonszolidációval kapcsolatos kiadásokra, a közszféra esetében a további béremelésekre bírák, ügyészek, köztisztviselők esetében, a NATO-tagságból eredő kötelezettségeinkre, az egészségügy rendbetételével kapcsolatos igényekre, illetve az agrárgazdaság rendbetételével kapcsolatos igényekre. Ezek mind-mind olyan determinációt jelentenek a jövő évre nézve, amelyek megkerülhetetlen kiadásokban jelentkeznek.
Ugyanakkor, épp az imént említett gazdaságpolitikának megfelelően a kormányzat további elhatározásokat is tett, és ezek is benne vannak a költségvetésben. Egyrészt csökkenti a jövedelemcentralizációt; minden állítással ellentétben ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, a jövő évben csökkennek az adók, és csökken a jövedelmek központosítása és újraelosztása (Font Sándor: Ez nem igaz.), az idei 45,4 százalékról 43 százalékra. Ez az említett körülmények között jelentős csökkentésként fogható fel. Ez az adócsökkentésben, járulékcsökkentésben egyaránt megnyilvánul.
Ugyanakkor van egy másik döntése is a kormányzatnak, erre a későbbiek során még ki fogok térni: a hiány mértékét 4,5 százalékra szorítja le az imént említett 8,7 százalékról. Szeretném hozzátenni, hogy nem szeretem azokat a hivatkozásokat, amelyek külföldi elvárásokhoz kötik a hiány leszorításának igényét, be kell ugyanis látnunk, hogy ez saját magunknak is érdekünk, tisztelt képviselőtársaim, mert az alacsony költségvetési hiány engedi lélegzetvételhez a gazdaságot, és engedi ezen keresztül a tartós növekedési pályára állni, aminek a következményeként termelődnek meg azok a többletek, amelyek segítségével aztán a különböző területeken jobb helyzetet lehet teremteni. Ez fordítva nem szokott sikerülni.
Összefoglalva tehát, vannak kiadásnövelési determinációk, olyan ügyek, amelyek a kiadásainkat növelik, csökkennek az elvonások, és ráadásul csökken a költségvetési hiány mértéke is. Ennek a háromnak a következményeként jön ki az, hogy valóban nagyon szigorú a költségvetés, mert szigorú gazdálkodást ír elő a következő évre, éppen annak érdekében, hogy mindnyájunk javára hosszú távon is fenntartsuk a magyar gazdaság növekedését, és ennek aztán minden előnyét mindnyájan a későbbiek során élvezhessük.
Ez tulajdonképpen már kijelöli a jövőre nézve azokat a prioritásokat, amelyeket a költségvetés is megjelöl. Első helyen ezek után tehát a hazai vállalkozások versenyképességének a növelése áll, erről szól a gazdaság fenntartható növekedési pályán tartása. További prioritás az oktatás, szakképzés, továbbképzés fejlesztése, ez is a jövőnkkel összefüggő tétel, a jövőbe történő beruházásról van szó, ugyanis; a beruházások és a befektetési lehetőségek növelése, befektetőbarát gazdaságpolitika kialakítása. Ebbe a körbe tartozik a már az adótörvények során elfogadott gyorsított amortizáció, az adómentes fejlesztési tartalék képzése és így tovább.
Természetesen prioritás az adórendszer átalakítása és ezen keresztül a munkaadók terheinek csökkentése, és e tekintetben is történnek már lépések a következő évben. Az adótörvényeket a parlament már elfogadta, a személyi jövedelemadó terhelése az idei 22 százalékot meghaladó mértékűről 20 százalék alá csökken, illetve a járulékok esetében is csökkenés következik be. A kettő együtt csökkenti a munkáltatókra nehezedő bérnyomást, és ezen keresztül növeli a versenyképességüket. Érdemes itt újra és újra megemlíteni, hogy a kormány fontos prioritása, az informatika fejlesztése az adórendszeren keresztül is megjelent, még egyszer mondom, elfogadtuk már a törvényeket. Kedvezményezi az adórendszer a számítógépek vásárlását, illetve bérlését. Azt szeretnénk, ha a jövőnek ez az eszköze minél több magyar háztartásban szerepelne.
Szó van a megtakarítások ösztönzéséről is a prioritások között, erről szól a biztosítások kedvezményezése, a lakás-takarékpénztárak kedvezményezése, illetve a magán-nyugdíjpénztári befizetések növelése. Ezek mind-mind szintén szükségesek egy egészséges gazdaság működéséhez. Végül, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása is szerepel a prioritások között. Szemben az előttem szólóval, én azt állítom, hogy megfelelő eszközrendszer áll rendelkezésre a költségvetésben ahhoz, hogy azt jól felhasználva csökkentsük az ország különböző térségei, illetve régiói között meglévő különbségeket.
Végül megemlíteném az alapkutatásra, műszaki fejlesztésre fordított összegek 46 százalékos növelését, ez is ugyanis a jövőről szól. Ehhez még hadd tegyek hozzá néhány prioritást, amelyeket a Szabad Demokraták Szövetsége különösen fontosnak tart: az egészségügy rendbetételét; az Európai Unióhoz való illeszkedésünk elősegítését; azt, hogy olyan intézményrendszert és olyan struktúrákat alakítsunk ki, amelyek alkalmassá tesznek minket az európai uniós források befogadására; a környezettudatos gondolkodás elterjedésének elősegítését és ennek ösztönzését a költségvetésen keresztül.
(12.40)
(A jegyzői székben Juhászné dr. Lévai Katalint dr. Világosi Gábor váltja fel.)
Említettem már az informatika fontosságát. Idetartozónak gondolom a közlekedési infrastruktúra fejlesztését, az önkormányzatok fejlődésének elősegítését. Ezen a két utóbbi területen szándékozunk egyébként a költségvetési vita során pozíciójavulást elérni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy két általános megjegyzést tegyek annak érdekében, hogy serkentsem a gondolkodásunkat a költségvetésben fellelhető feszültségek oldása érdekében.
Az egyik megjegyzésem. A kiadások között szerepel egy 130 milliárd forintos tétel, ez a magán-nyugdíjpénztári befizetések következményeként pótlandó összeget tartalmazza. Ez az összeg része a 4,5 százalékos hiánynak, miközben makrogazdasági értelemben egyfajta megtakarításról van szó, vagyis nem jelent pótlólagos keresletet a költségvetés számára.
Lengyelország esetében például, ahol hasonló magán-nyugdíjpénztári reformot hajtottak végre, tőkefedezeti nyugdíjrendszerre tértek át, a költségvetés ezt a tételt nem tekinti kiadásnak, és az Európai Unió ezt náluk elfogadja. El is kell persze fogadnia, hiszen az EU-s szabályozás a privatizációs bevételeket nem szerepelteti a bevételek között - a költségvetés erre a célra 100 milliárd forintot tervez a következő évben -, ugyanakkor viszont az ebből a pénzből finanszírozott például infrastrukturális beruházásokat pedig a kiadások között el kell könyvelni, miközben az történt, hogy az egyik vagyonelem egy másik vagyonelemmé alakult át, egyik zsebből a másik zsebbe került, ha tetszik, a pénz. Ugyanakkor a szabályozás mégis azért tekinti ezt kiadásnak, mert ezen keresztül keresletet gerjesztünk, nő a kereslet. Akkor ez rendben van, viszont e logika mentén valóban igaz lehet az, hogy a megtakarítási célú, magánnyugdíjpénztárba befizetett összegek pótlását nem kell feltétlenül kiadásnak tekinteni, hiszen ezek biztosan nem növelik a keresletet. Ez a 130 milliárd forint összességében a bruttó hazai össztermék 7 százalékát teszi ki.
Ezt leszámítva a költségvetés hiánya, maradva a költségvetés keretei között, 3,8 százalékos. Én azt vetem fel, hogy az így értelmezett hiány legyen 4,1-4,2-4,3 százalékos, és ebben az esetben hozzájutunk ahhoz a 40-60 milliárd forintos többlethez, amelyet például az autópálya-építésekre vagy akár az önkormányzati költségvetésben kétségkívül fellelhető feszültségek oldására lehetne felhasználni.
A második megjegyzés, amit szeretnék tenni, a monetáris politikával kapcsolatos. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Nemzeti Bank feladata az árstabilitás elérése és fenntartása, és e céljának veszélyeztetése nélkül támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját. Ez így van rendjén. Ugyanakkor a kamatemelés a forint árfolyamának erősödéséhez vezet, ennek következményeként például olcsóbbá válik az import, és ennek következményeként például lejjebb mennek az árak. Ez is rendben lenne tulajdonképpen, mára azonban egy olyan helyzet alakult ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy példátlanul magas reálkamatok alakultak ki. Ennek következménye meglátszik a gazdaságon, és meglátszik a költségvetés egyensúlyán is.
A Magyar Nemzeti Bank - és ezt óvatos kritikaként is megfogalmazom - csak idén májusban vette észre, vagy jött rá arra, vagy kommunikálta a nyilvánosság felé, hogy a jövedelmek kiáramlása rendkívül magas - megjegyzem: májusban; ezt megint nem lehet a jelenlegi kormányra fogni -, és kamatemelést hajtott végre. Ennek a kamatemelésnek azonban mára már súlyos következményei vannak, hiszen több tízezer munkahely szűnik vagy szűnhet meg ennek következményeként. Miután a forint reálkamata lényegesen meghaladja akár az euró, akár a dollár reálkamatát, ezért kockázat nélkül lehet Magyarországon forintban tartani külföldi pénzeszközöket, és ezen keresztül nagyon magas nyereséget elérni több tíz milliárd forint értékben, amit viszont a Nemzeti Bank mérlegén keresztül a költségvetés fizet meg a későbbiek során, ami meg persze a költségvetés pozícióit rombolja. Összességében ennek következményeként romlik a külső-belső egyensúly.
A forint ilyen módon történő erőltetett felértékelése rontja a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét, tetemes veszteségeket okoz az exportra termelő vállalkozásoknak, és ráadásul, ahogy említettem, fékezi a magyar gazdaság fejlődését. Ezért a mi megítélésünk szerint, tisztelt képviselőtársaim, ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell. Én remélem, hogy a Magyar Nemzeti Bank a harmonikus gazdaságpolitikai konszenzus fenntartása érdekében a közeljövőben megvizsgálja a kamatcsökkentés lehetőségét, ezzel elősegítve azt, hogy a forint árfolyama közeledjen a sáv közepéhez, és ezen keresztül viszont az inflációs cél, az infláció csökkentése céljának megtartása mellett mégis hozzájárul és elősegíti a gazdaság erősödését, a gazdaság versenyképességének fokozását és ezen keresztül a gazdaság fenntartható növekedési pályán való megtartását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakból következik, hogy frakciónk is bizonyos területeken változást akar elérni a költségvetésben. Ezzel kapcsolatos módosító indítványokat dolgozunk ki, illetve ezzel kapcsolatban folytatunk különböző tárgyalásokat.
Első helyen az önkormányzatok költségvetését emelem ki, azért, mert látjuk mi is, hogy az önkormányzati területen feszültségek vannak. Hozzáteszem, hogy az önkormányzatok jelentős többletösszegeket kapnak a költségvetéstől, egyrészt a normatívanövelésen keresztül a bérek fedezetének részbeni megteremtése érdekében, másrészt a helyben hagyott személyi jövedelemadó mértékének 5 százalékról 10 százalékra növelése keretében, harmadrészt meg önmaguk is - egy részük persze - a helyi bevételek növekedésén keresztül, az iparűzési adó vagy akár a gépjárműadó száz százalékának helyben hagyásán keresztül, saját bevételeik között is növekedésre tesznek szert.
Ugyanakkor azonban látni kell, hogy ezzel együtt is jelentkeznek a feszültségek, egyrészt a fejlődőképeseknél, mert ha a bérek fedezetére fordítják a rendelkezésükre álló saját többletbevételeket, akkor ezen keresztül szűkülnek fejlődési lehetőségeik, fejlesztési lehetőségeik, illetve másrészt azon önkormányzatok esetében, ahol a helyi bevételek nem vagy csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, ezért kerülhet sor feszültségekre a jövő évi költségvetésben. Mindenképpen megoldásokat kell találnunk a főváros problémáira, a fejlődőképes önkormányzatok problémáira, és természetesen azon kisebb önkormányzatok problémáira is, amelyek a maguk erejéből nem képesek megfelelő módon kigazdálkodni a részükre a jövő évi költségvetésben megjelenő terheket. Ezekre a megoldásokat keressük, erre vonatkozó módosításokat szándékozunk beadni.
Problémát látok a rendőrség költségvetését illetően. Egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik itt keresik a megoldást, és ezeket a megoldásokat mi a magunk részéről szintén támogatni fogjuk.
Említettem már az egészségügyet mint prioritást. Én itt egy elemet szeretnék a jövő évi költségvetésből kiemelni: 500 ezer főről 1 millióra nő azoknak a száma, akik a jövő évben az irányított betegellátási modellben részt vesznek. Javasoljuk megvizsgálni annak lehetőségét, hogy növeljük tovább a számukat, növeljük tovább, mert ez egy rendkívül fontos lépés a korszerű és gazdaságilag hatékony egészségügyi rendszer kialakítása irányába.
(12.50)
A későbbiek során ebből kinőhet a Szabad Demokraták Szövetsége által elengedhetetlenül fontosnak tartott több-biztosítós modell, amely hosszú távon lesz képes egy fejlődőképes, modern és finanszírozható magyar egészségügy kialakítására.
Említettem a prioritások között az infrastruktúra-fejlesztésekre fordítható összegek növelésének a lehetőségét abban az esetben, ha a költségvetés keretein belül erre a lehetőséget megtaláljuk. Mint ahogy fontosnak tartanám a hazai vállalkozások, elsősorban a kis- és középvállalkozások további fejlődésének elősegítését, egészen egyszerűen azért, hogy az európai uniós csatlakozáskor megfelelő kondícióban, versenyképes állapotban legyenek képesek megfelelni a velük szemben a csatlakozást követően támasztott elvárásoknak.
Végül, képviselőtársaim, a későbbiek során szólni fognak majd az agrár-környezetvédelmi kérdésekről, az ezzel kapcsolatos elképzeléseinkről, mint ahogy egyébként képviselőtársaim a következőkben minden területtel kapcsolatban kifejtik a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontját.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim: ez a költségvetés a determinációk miatt nem olyan, amilyet szeretnénk, ugyanakkor azonban sokkal jobb annál, mint amilyennek az ellenzék láttatni akarja. A megfelelő módosítások után frakciónk a költségvetést elfogadásra ajánlja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
