MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Érdeklődve hallgattam eddig a vitát, és az első gondolatom az volt, mintha nem ugyanazt olvastuk volna. Mindjárt meg is próbálom alátámasztani, hogy miért keletkezett bennem ez az érzés.
Aki nem olvasta az előttünk levő törvényjavaslatot és ellenzéki képviselőtársaimat hallgatta, azt gondolhatja, hogy ez valóban egy megszorító, elvonó költségvetés. De a számok nagyon makacs tények! A költségvetés fejezetének támogatására összességében 8,2 százalékos növekedés van tervezve. Különösen érezhetővé válik a pozitív változás, ha az ezt szolgáló alapszámok, a gazdasági növekedés üteme, amely 4,5 százalék, vagy az infláció 5 százalék vagy az államháztartás hiánya 4,5 százalékkal van figyelembe véve, tehát reál-támogatásnövekedés van tervezve a költségvetésben.
Minden költségvetésnél van jobb, és tán annál is van jobb. Meggyőződésem, hogy ez egy korrekt, szakmailag megalapozott költségvetés, és itt végre senki nem akar senkit átverni. Mondom ezt azért, mert olyanoktól hallottam negatívumokat, akik az elmúlt években 50 százalékkal tudták alátervezni az inflációt, vagy tudatosan, vagy tévedésből - ha tévedésből, az sokkal rosszabb -, mert mit lehet arra mondani, amikor 6 százalékot terveztek inflációnak, és 9 százalék lett a tényleges infláció. Azt gondolom, hogy gazdaságpolitikai váltásra volt szükség, hiszen látjuk, hogy hova vezetett ez a gazdaságpolitika. A 2000. évi 6,6 százalékos növekedésből mára 3 százalékra sorvadt a gazdasági növekedés, és mindent, az életszínvonalat is ennek függvényében kell vizsgálni.
A Medgyessy-kormány gazdaságpolitikusainak meg kellett fontolni, hogy milyen költségvetéssel támasszák alá a gazdaságpolitikát, hisz az elmúlt években olyanokra került sor, mint hogy közel - egyes valutáknál eltérően, de - 15-30 százalékos forintfelértékelődés következett be a gazdaságban, és ha feltesszük a kérdést, hogy ez milyen szerepet játszott a magyar gazdaság eddigi húzóágazatában, az exportőröknél, akkor igen siralmas a kép, és akkor arra a kérdésre, hogy hova tűnt a versenyképességünk, nagyon könnyen megtalálható a válasz.
Tehát a Medgyessy-kormány gazdaságpolitikusainak egy olyan új gazdaságpolitikát kellett kidolgozni, amely megállítja az elmúlt években elszenvedett versenyképesség-csökkenést, a nagymértékűre duzzadt államháztartás hiányát csökkenti, és ezzel egy időben az infláció további csökkenését helyezi a középpontba. Alapfeltétel az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek fokozatos elérése, és mindezeket úgy kell megoldani, hogy a Magyarországon élő emberek életszínvonala javuljon. Hosszú távon ezen feltételeket csak egy magas szinten fenntartható gazdasági növekedési pálya hozhatja meg. Ez a költségvetés tehát arról szól, hogy miként javasolja felhasználni a kormány a központosított bevételeket, melyek a versenyképesség javulását, összességében egy boldogabb, elégedettebb nemzet jövőjét szolgálják.
A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló T/1220. számú törvényjavaslat II. fejezete foglalkozik az állam vagyonával és a felhalmozással kapcsolatos rendelkezésekkel. Az 5. § kifejezetten az ÁPV Rt. gazdálkodásának keretszabályait tartalmazza, míg a 13. számú melléklet az ÁPV Rt. privatizációval és vagyonkezeléssel összefüggő ráfordításait és tartalékfeltöltési kötelezettségeit tartalmazza.
A törvényjavaslat általános indoklása tartalmazza a privatizációs bevételek felhasználását. Mivel összességében százmilliárdokról van szó, ezért fontos szerepe lesz a jövőben a termelői infrastruktúra fejlesztésében, másrészt az egészségügy infrastrukturális váltásához, illetve struktúraváltásához teremt forrásokat. A javaslat szerint a termelői infrastruktúra fejlesztésére az állami vagyon gazdálkodásából származó bevétel mintegy 90 százaléka fordítható, ez úthálózat-fejlesztésre, elkerülő utak fejlesztésére használható fel, míg 8 százaléka szolgálja a humánegészségügy modernizációját, mely magában foglalja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet rekonstrukcióját, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet laborrekonstrukcióját, a soproni kórház diagnosztikai tömbrekonstrukcióját vagy az Országos Sportegészségügyi Intézet rekonstrukcióját. Közel 1 milliárd forint szolgálja a sürgősségi betegellátás, katasztrófaelhárítás feltételeinek javítását, és 2 milliárd szolgál az egészségügy gépbeszerzésére.
Érdemes néhány pillantást vetni az elmúlt évek állami vagyongazdálkodására: mi is történt '98 és 2002 között? Ez alatt az időszak alatt az egységes állami vagyonkezelés meghirdetése mellett az ÁPV Rt. elsődleges feladata a Miniszterelnöki Hivatal alá rendelve a költségvetésen kívüli újraelosztás, a válságkezelés és reorganizáció volt. Láthatóan nőtt az állam súlya több olyan ágazatban is, ahol indokolatlan volt az állam megjelenése. A privatizáció gyakorlatilag leállt. Ebben az időszakban kárpótlásijegy-bevonásra sem került sor.
(14.20)
Ismertek a közelmúlt és régmúlt történelméből az állami szerep túlhangsúlyozásából származó problémák: például a Bábolna Rt., vezérigazgatók jöttek-mentek. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar zászlóshajóján több lyuk éktelenkedik. Minden magyar állampolgárnak 2200 forintjába kerül a Bábolna Rt. által összehozott veszteség finanszírozása. Erre nincs szükség, ilyen áron nincs szükség. A Bábolna Rt., amely állami és piacidegen, egyszerűen nem költségérzékeny, nem illeszthető be egy piacgazdaságba. Sajnos, jó példával nem nagyon szolgálhatok.
Az ÁPV Rt. 1997-ben 841 milliárd, 2001-ben 700 milliárd értékű vagyont kezelt. Az állam vagyonkezelési funkciója foglalkoztatáspolitikailag is fontos, hiszen a portfólióba tartozó társaságoknál 81 500 embert foglalkoztatnak.
A Medgyessy-kormány programjában zászlajára tűzte a gazdaságba való indokolatlan állami beavatkozások megszüntetését, azaz nem kíván indokolatlanul beavatkozni a piacgazdaság működésébe, sőt ellenkezőleg, depolitizálni kívánja az állam gazdasági szerepvállalását. Az Európai Unió versenypolitikájának megfelelő semleges állami támogatási rendszert működtet, és a szociális piacgazdaságnak megfelelően az állam jelen lesz a gazdaságban, hogy betölthesse a gazdasági növekedést erősítő, esélyteremtő, esélykiegyenlítő szerepét. Azt gondolom, ez jelentős változás az eddigiekhez képest. Színvonalas jogalkotás útján stabil, piackonform játékszabályokat állapít meg, és garantálja az üzleti élethez elengedhetetlen jogbiztonságot, ezért újraindítja a privatizációt, megteremti az európai uniós konformitást, és lezárja a kárpótlás folyamatát.
A privatizáció útjának oka és célja egyben a magángazdaság körének szélesítése - mivel a gazdálkodási mutatók a magántulajdon hatékonyabb működését igazolják -, a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon forrásigényének biztosítása, illetve a költségvetés tehermentesítése, a kiadási oldal terheltségének csökkentése.
Le kell zárni a kárpótlási folyamatot, megfelelő kínálatot kell biztosítani a kárpótlási jeggyel rendelkezőnek. Ennek során különös figyelmet fordítanak az alanyi jogon kárpótoltak tulajdonában lévő értékpapírokra.
Fontos emlékeztetnem a jelenlévőket arra, hogy az állami vagyonkezelés az elmúlt években megbukott - a sarki fűszeres erre azt mondaná, hogy csak vitt. Az állami tulajdonrészre jutó saját tőke a teljes időszak alatt, vagyis '98 és 2001 között összességében 0,5 százalékkal növekedett. Képzeljék el, három év alatt 0,5 százalékkal! A főbb jövedelmezőségi és pénzügyi mutatók fokozatosan romlottak, az árbevétel-arányos jövedelmezőség 70 százalékkal csökkent. Ezt támasztja alá az is, hogy míg 2001-ben az ÁPV Rt. kiadásának, illetve bevételének egyenlege mínusz 112 milliárd forint volt, 2002-ben sem volt sokkal jobb a helyzet, a kiadások és bevételek egyenlege mínusz 11,2 milliárd forint volt.
Az előző kétéves, módosított költségvetés - mondhatnám, csak módosításokból álló költségvetés - 2001-re állami vagyon utáni részesedésként még 36 milliárdot írt elő, 2002-re 32 milliárdot. Oly mértékben romlott az állami vagyon utáni hozadék, hogy a 2003-as költségvetés már csak 8 milliárdos célt tudott megfogalmazni.
A privatizáció ésszerűen gyors lezárása után fennmaradt állami vagyon az állami feladatok színvonalas ellátását fogja szolgálni, de nem válhat a politikai hatalomgyakorlás eszközévé, nem válhat az államháztartási törvény kijátszásával alternatív költségvetési csatornává, nem válhat különféle politikai hatalmi törekvések anyagi alátámasztójává, és különösen nem válhat a párthívek jutalmazásának eszközévé.
A 2003. évi költségvetés egyértelműsíti, hogy a kormány az ÁPV Rt. kezelésében lévő vagyon kezelését nemzeti ügynek tekinti, azzal jó gazda gondosságával gazdálkodik, az ország nyilvánosságának folyamatosan elszámol, és mindezt állandó parlamenti ellenőrzés mellett kívánja folytatni. Fontos kimondani, hogy az állam gazdasági szerepvállalásának elsődleges eszköze a szabályozás, az adózási és támogatási rendszer. Ezért szükséges folytatni és befejezni a privatizációt, ami nem mond annak ellent, hogy indokolt néhány területen állami tulajdonú vállalkozói vagyont fenntartani.
A privatizáció előkészítése és lebonyolítása során a legfontosabb alapelvek a következők: a versenyeztetés, az átláthatóság, a tőkepiac fejlesztése, a kárpótlási kínálat biztosítása, illetve ezen folyamat lezárása.
Az állami vagyont kezelő szervezetek összetett feladatokat látnak el, melynek része az önkormányzatok számára lehetővé tett térítésmentes ingatlanátadás.
Biztosítani kell a kincstári és vállalkozói vagyon közötti átjárhatóságot, meg kell oldani az állami vagyon teljes körű leltárát, és rendezni kell a '90. évi LXXIV. törvény hatálya alá tartozó üzletek sorsát is.
Környezetvédelmi feltételeknek is eleget kell tenni az állam tulajdonosi felelősségéből adódóan, például a gyöngyösoroszi vagy a recski bányákkal kapcsolatban.
Összefoglalva: az állami vagyonnal való gazdálkodásnak elő kell segítenie a nemzet céljainak megvalósítását, ezért a kormány nem kíván indokolatlanul beavatkozni a piacgazdaság működésébe, sőt depolitizálni kívánja az állam gazdasági szerepvállalását. Ezért az Európai Unió versenypolitikájának megfelelő, semleges állami támogatási rendszert működtet. Az állam jelen lesz a gazdaságban, hogy betölthesse a gazdasági növekedést erősítő, esélyteremtő, esélykiegyenlítő feladatát.
Kérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy támogassák az új pályára állított állami vagyongazdálkodást, hogy a befolyó bevételek a termelő beruházásokra, illetve egészségügyi fejlesztésekre legyenek fordíthatók.
Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a 2003. évi költségvetést. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
