VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a parlamenti ciklusban először terjeszt elő egész évre szóló költségvetési törvényjavaslatot a kormány, így azt is mondhatjuk, hogy elérkezett az igazság pillanata. Szembesítésre kerül sor, amikor feketén fehéren kiderül, hogy mi valósul meg az ígéretekből, mi az, ami érdemi támogatást kap a kormány részéről 2003-ban, és mi az, amire nincs fedezet, vagy mi az, amire korábban sem volt, és mi az, ami üres ígéret maradt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvényjavaslatot október 30-án kaphattuk kézbe, de ennek a törvényjavaslatnak a megszületése jóval korábban kezdődött. Magán viseli ez a törvényjavaslat mindazokat a döntéseket, amelyeket ebben az esztendőben már az MSZP-SZDSZ-kormány hozott, így magán visel minden olyan döntést, amelyre az elmúlt hetekben és hónapokban sor került. Ezért mondhatjuk azt, hogy ez a 2003-as törvényjavaslat magán viseli a gazdaságfejlesztési programok leállítását. Emlékezzünk vissza: az agrárhitelprogram megszüntetése, amely a magyar mezőgazdaságot, a magyar agrárszférát érintette rendkívül hátrányosan; a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványnál a mikrohitelprogram leállítása, amely elsősorban a hazai mikro- és kisvállalkozások számára jelentett korábban támogatási, beruházási, fejlesztési lehetőséget; és végül, de nem utolsósorban a Széchenyi-tervnek a leállítása, amelynek, azt kell mondanunk, egy hosszú agóniáját értük meg a nyár folyamán. Medgyessy Pétertől még a tavasz folyamán azt hallhattuk, hogy a Széchenyi-tervet folytatni fogják, majd aztán a kormányváltás után viharos gyorsasággal ennek a programnak, ennek a gazdaságfejlesztési, gazdaságösztönző programnak a leállítására kerül sor.
(11.10)
Többször hallhattuk, hogy nincs pénz, nincs fedezet ezekre a programokra. Azt gondolom, hogy ez az érv nem állja ki az idők próbáját, hiszen kiderült, hogy a kormány, amit saját maga számára akár célként, akár beruházásként fontosnak tartott, azokra talált pénzt, és azokra, amelyeket nem kívánt támogatni, amelyeknek egyetlen bűne az volt, hogy az Orbán-kormány alatt születtek meg, ezekre pedig pénzt nem adott. Példaként említhetem, hogy a nyári törvénymódosítás során a kormány a saját általános tartalékát 70 milliárd forintra emelte föl. Arról, azt hiszem, már nem is kell önöknek különösebben hosszan beszélni, hogy annál a kormánynál, ahol 7 milliárd forintot költenek el mobiltelefonokra, 8 milliárd forintot költenek el irodabútor-beszerezésre, nyilván egy 5-10 milliárd forintos program leállítása igazából nem pénzkérdés.
Ezért mondhatjuk azt, hogy ezek a gazdaságfejlesztési programok leálltak, és a kormány új gazdaságpolitikai irányt hirdetett az infláció kezelésében is. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az infláció, a pénzromlás megállítása már nem alapvető gazdaságpolitikai kérdés. Ennek a legszembetűnőbb jele az elmúlt hónapokban az MNB, a jegybank megtámadása, nemcsak azért, mert Járai Zsigmond az előző kormány pénzügyminisztere volt, és még az előző kormányzati ciklusban nevezték ki, hanem elsősorban azért, mert alapvető eltérés volt a kormány által vallott infláció és a jegybank törvényi kötelezettségét jelentő inflációcsökkentés között. Ezért került tehát sor - nemzetközi tiltakozás ellenére, a konszenzus, az egyeztetés hiánya ellenére - a jegybanki törvény nyári módosítására.
Ezzel a két intézkedéssel tehát, a gazdaságfejlesztési programok leállításával, valamint az infláció, a pénzromlás mértékének eltérő kezelésével a kormány azt érte el, hogy megbomlott a korábbi gazdaságpolitikai összhang, az a gazdaságpolitikai összhang, amelyben a jegybank az infláció leszorításáért tett meg minden lehetséges eszközzel lépéseket, a másik oldalon pedig a kormány a munkahelyek teremtésével, a foglalkoztatás bővítésével, a gazdasági növekedés támogatásával hozott érdemi döntéseket. Azt állapíthatjuk tehát meg, hogy a megszüntetett programok helyett ma már nincsen semmi. A kormány a beterjesztett törvényjavaslat alapján is pusztán a világgazdasági konjunktúrában reménykedik, és abban reménykedik, hogy ez a konjunktúra - az export növekedésén keresztül - újra együtt járhat a munkahelyek számának növekedésével, a gazdasági növekedés bővülésével.
Tisztelt Képviselőtársaim! A következményei ennek a két eltérő felfogásnak ma már világosan láthatók: július óta Magyarországon 15 ezerrel több munkanélküli van, a korábbi időszakhoz képest 15 ezer honfitársunknak ma már nincs munkája. Ez, véleményem szerint, nem mosolyogtató, tisztelt pénzügyminiszter úr, azt gondolom, ez egy nagyon súlyos kérdés.
A következménye ezeknek a döntéseknek, hogy megállt az infláció korábbi csökkenése. Augusztus óta ez a tendencia megfordult, és ha enyhe mértékben is, de az elmúlt hónapokban az infláció mértéke emelkedett.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi tartozik még az előbb említett döntésekhez és előzményekhez? 2002-ben az államháztartás összes hiánya - a parlament korábbi döntése alapján - 505 milliárd forint kellett volna hogy legyen. Májusban, amikor a kormányzat részéről az átadás-átvétel megtörtént, egy olyan dokumentum született, amely már jelezte, hogy az év végére mintegy 170 milliárd forinttal nagyobb hiány várható. Ehhez képest ebben az esztendőben egy minden képzeletet felülmúló, nyugodtan mondhatom, elképesztő méretű hiánynövekedés történt, és ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy minden felelősség az MSZP-SZDSZ-kormányt terheli. Az év végére tervezett körülbelül 670 milliárd forintos államháztartási hiány helyett ma már 1450 milliárd forint hiánnyal számol az MSZP-SZDSZ-kormány.
Szeretném az önök számára felidézni a bizottsági véleményeknek azokat a megállapításait, amelyek mulasztásos törvénysértésről beszélnek; mulasztásos törvénysértésről, hiszen a kormány megsértette az államháztartási törvény 41. § (1) bekezdését, azt a pontot, amelyet éppen az önök javaslatára, tisztelt kormánypárti képviselők, a nyár folyamán fogadott el a parlament. Önök még annak a törvénynek a betartását sem tudták megvalósítani, amelynek a módosítását önök javasolták, és amely pont módosítása az önök kezdeményezésére került be az államháztartási törvénybe. Ugyanilyen előzménynek tekinthető az adótörvények őszi elfogadása. Azt is mondhatjuk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány az igazi arcát ekkor kezdte valamennyiünk számára megmutatni.
Nézzünk néhány tételt ezek közül a módosítások közül! Drasztikus mértékű általános forgalmiadó-emelés; többször igyekeztünk arról valamilyen számot kapni, hogy az elfogadott módosítások milyen mértékben növelhetik meg 2003-ban az általános forgalmi adóból származó bevételeket. Erre a mai napig pontos számot nem kaptunk, a kormány ilyen jellegű kalkulációval nem rendelkezett. Az viszont tény, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvényről szóló módosításokban a raktározás, a szállítás, a zeneműkiadás, a postai tevékenységek, a kutatás-fejlesztés és így tovább, jó néhány tétel adómértéke drasztikusan növekedett.
Véleményünket egyébként alátámasztja az Állami Számvevőszék jelentése, amely a 17. oldalon azt fogalmazza meg, hogy az általános forgalmi adóból származó bevételeknél a kormány nem tett meg mindent a pontos tervezés érdekében.
Ugyanez a véleményünk a társaságok, a cégek adóterhelésével kapcsolatban. A kormány olyan módosításokat fogadott el a kormánypárti többségen keresztül, ami jelentős mértékben növeli a társaságok adóterhelését. Ez egyébként is nőne, hiszen Magyarországnak jó néhány uniós előírást kell átvennie, de a kormány - tény - nem törekszik arra, hogy ezeket az adóterheléseket más eszközökkel, vállalkozók támogatásával, beruházások, fejlesztések segítésével csökkentse. Úgy fogalmaznak a piac szakértői, hogy a társasági adó módosítása nem szabályozói, hanem elsősorban büntetés jellegű, hiszen mi másnak nevezzük azt, hogy a telefonszámla költsége - a korábbi gyakorlattól eltérően - büntető jellegűen kerül elvonásra, a telephelyvásárlás, a vendéglátás, a reprezentáció költségei pedig sokkal drasztikusabban fognak adózni.
Ugyanez a helyzet az illetéktörvények kapcsán. Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú vitát folytattunk arról, mennyire indokolt az illetékek drasztikus, 50 és 200 százalék közötti emelése 2003-ban. Nézzék meg a peres eljárások illetékeit, az ajándékozási illetékeket, az öröklési illetékeket! Azokat az alapvető illetékmértékeket, amelyek a mindennapi élethez kötődnek, 2003-ban a kormány drasztikus mértékben emeli; azt is mondhatjuk, hogy a jövő esztendőben drágább lesz az igazságunkat érvényesíteni, drágább lesz azoknak az örökösöknek, akiknek a családjában egy elhalálozás miatt öröklési illetéket kell fizetni, ezt a tételt befizetni, és ugyanez vonatkozik a többi illetéktételre is.
Nem elég és nem elegendő az az érv a kormány részéről, hogy ezek az illetéktételek évek óta nem emelkedtek. Úgy gondoljuk, hogy ez a korábbi esztendőkben is így volt, de úgy tűnik, hogy a kormány számára fontosabb volt a bevételi szempont, mint a társadalom fizetőképessége, a társadalom teherbíró képességének figyelembevétele.
Ugyanezt mondhatjuk el a gépjárműátírás illetékénél. Bizonyára valamennyien tudjuk, hogy ma köbcentiméterenkénti tételt fizetünk, ez a tétel, tisztelt képviselőtársam, 30 százalékos mértékben emelkedik 2003-ban. Ugyanez a helyzet a fuvarozókat érintő illetékek ügyében is.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány szót szólni a vita körülményeiről, hiszen nyugodtan mondhatjuk, hogy azok méltatlanok az elmúlt tizenkét esztendő hagyományaihoz. Kiemelhetem a bizottsági vélemények közül, hogy volt olyan bizottság, ahol ennek következményeként érdemi vitára nem is került sor. Többek között az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságában az ülés előtt néhány órával kapták meg képviselőtársaink azokat a fejezeti indoklásokat, amelyekben a részletes számok szerepelnek 2003-ra, ezért érdemi vita ebben a bizottságban nem is alakult ki.
(11.20)
De méltatlan a vita abból a szempontból is, hogy a bizottságok szerepét - mint ahogy a mai vita is mutatja - az MSZP-SZDSZ-kormány teljes mértékben visszaszorította, éppen annak érdekében, hogy a kisebbségi vélemények lehetőség szerint ne kapjanak olyan terjedelemben lehetőséget, mint ahogy az elmúlt tizenkét évben erre sor került. Tizenkét éven át követtünk egy gyakorlatot, tizenkét éven keresztül, akár kormányon, akár ellenzékben volt egy-egy parlamenti frakció, elfogadta azt a gyakorlatot, hogy a többségi és kisebbségi vélemény minden bizottságban lehetőséget kapjon. Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, ezt a gyakorlatot most megszüntették, ezt egész egyszerűen felrúgták. Lehet, hogy ezt önök demokráciacsomagnak hívják, de mi ezt úgy nevezzük, hogy többségi arrogancia, furkósbot-politika, antidemokratikus eljárás. (Taps az ellenzék soraiban. - Moraj az MSZP soraiban.)
Ezt támasztja egyébként alá az Állami Számvevőszék véleménye is, tisztelt képviselőtársaim. Az Állami Számvevőszék jelentésében több alkalommal is megfogalmazza, hogy a beterjesztett törvényjavaslat átláthatatlan, nincsenek meg azok a bázisadatok, amelyek alapján a képviselők összevethetnék a beterjesztett számokat a korábbi esztendők számaival, teljesen értelmetlen összevonásokra kerül sor, amelyeknek csak egy célja lehet, hogy lehetőleg minél nehezebben igazodjon ki minden parlamenti képviselő ezek között a számok között.
Az Állami Számvevőszék ugyancsak megjegyzi, hogy még előzetes munkaanyagként sem álltak rendelkezésre olyan számok, ami alapján egy felelős és megalapozott véleményt lehetett volna ehhez a törvényjavaslathoz adni. Azt is megjegyzi a Számvevőszék véleménye, hogy végleges adatok nélkül mondtak véleményt, ami, tisztelt képviselőtársaim, felveti annak a lehetőségét, hogy vajon az Állami Számvevőszék azt az anyagot véleményezte-e, ami az önök, a mi asztalunkon szerepel. Ez egyébként felveti egy újabb állami számvevőszéki ellenőrzésnek a lehetőségét is.
Nézzünk néhány pontot a számszaki megalapozottságra vonatkozóan! Azt mondhatjuk, hogy a kormányt egyfajta ködös optimizmus jellemzi a realitásérzék helyett.
A gazdasági növekedés kérdése: szinte minden bizottságban előkerült, hogy a kormány olyan makroszámokra építi a következő évi költségvetést, amelyek légből kapottak, amelyeket semmilyen más elemzés, kutatói jelentés, külső vélemény nem támaszt alá. (Derültség és moraj az MSZP soraiban.) Mint önök is hallhatták a pénzügyminiszter úrtól, a következő évi költségvetés egy 4-4,5 százalékos növekedésre épít, és ezek a számok egy 4,4 százalékos növekedésre vannak kiszámolva. A kérdés az, hogy miből. Miből, amikor a gazdaságfejlesztési programok leálltak? Miből, amikor nincsenek nagyberuházások, amikor a beruházások állami részről teljes egészében visszafogásra kerülnek? Miből, amikor az export stagnál, amikor a külpiacaink nem bővülnek, hanem éppen ellenkezőleg, szűkülnek? Ilyen kutatási eredményeket tehát korábban sem olvashattunk, és tartunk tőle, hogy emiatt, a gazdasági növekedés irreális száma miatt a 2003-as költségvetés nem megalapozott, és a következő esztendőben a kormánynak minden tekintetben pótköltségvetéssel kell előállnia.
Ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaink, az infláció kérdésében. Szóltam már arról, és ez is előkerült szinte minden bizottsági ülésen, hogy a kormány - hasonlóan a '95-96-os időszakhoz - az infláció eszközével próbálja a béreket, a jövedelmeket és az állami kiadások értékét is csökkenteni. (Dr. Veres János: Nem így van!) Úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben sem illeszkedik a kormány inflációs elképzése azokhoz a prognózisokhoz, amelyeket a világgazdaságból érkező információk alapján ma Magyarországon készítenek, és azt kell mondanom, hogy még ahhoz sem illeszkedik, amit a kormány saját magának állított föl, hiszen abban a középtávú gazdasági programban, ami a nyár folyamán készült el, teljesen más inflációs elképzelések szerepelnek. Arról bővebben már nem kell beszélnem, hogy alternatívák kidolgozására nem került sor, a kormány nem számol egy olyan helyzettel, amikor a világgazdaságban egy tartós recesszió, egy elhúzódó válság fog kialakulni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány olyan tételt említeni a Számvevőszék jelentéséből, ami szintén ennek a költségvetésnek a megalapozatlanságát tárja elénk. "A fejezetek döntő többsége nem tervezte a meglévő létszám csökkentését, esetenként a többletfeladatokhoz igazodóan létszámbővítéssel számolt, így nem várható olyan mértékű megtakarítás, ami biztosítaná a kiadási előirányzatok tervezésénél jelentkező forrásszükségletet. A költségvetési szervek kiadási előirányzatai minden elemükben - személyi juttatások, dologi előirányzatok, felhalmozási kiadások, fejezeti kezelésű előirányzatok - feszültséget hordoznak. Az előirányzatok realitását hátrányosan befolyásolták az energiaáraknak a még nem számszerűsíthető 2003. évi változásai." - Állami Számvevőszék jelentése, 20. oldal.
Az állami támogatások, hozzájárulások, valamint a személyi jövedelemadóból átengedett bevétel 2003. évi 29,2 százalékos növekménye nem nyújt fedezetet a kormányprogramból adódó bér- és szociálpolitikai intézkedések teljes körére, makroszinten sem. Például a közoktatás terén a bérintézkedések éves szinten 182,5 milliárd forintot jelentenek, a normatív hozzájárulások és támogatások azonban csak 113,3 milliárd forint többletet tartalmaznak ezen a területen. A saját források központi bérintézkedések fedezeteként történő számbavétele csökkenti az érintett önkormányzatok szabad rendeltetésű pénzeszközeinek nagyságrendjét. A Számvevőszék jelentése külön kiemeli, hogy egyes önkormányzatoknál a működőképességet veszélyeztető forráshiány keletkezhet, illetve a forráshiányos önkormányzatok száma növekedhet 2003-ban.
Ugyanilyen megállapítás hangzik el az egészségügyet érintően is. Az egészségügyi bérintézkedések teljesítményfinanszírozás keretében történő megvalósítása a fenntartóknál szintén allokációs feszültségek megjelenését valószínűsíti, ami az alacsonyabb teljesítményű, kisebb kórházak, rendelőintézetek esetében működési zavarokhoz vezethet. A rendelkezésre álló munkadokumentumok, számítások alapján a 2003. évben fennáll a veszélye a rosszabb jövedelempozícióban lévő, kevés saját bevétellel rendelkező, de számottevő intézményfenntartói feladattal terhelt önkormányzatok pénzügyi egyensúlya romlásának. Végül még egy idézet a Számvevőszék jelentéséből: "A javaslat nem tartalmaz forrást a különböző szakmai törvényekben - oktatási, szociális - korábban meghatározott, 2003-ban belépő új feladatok egészére."
Ezúton is szeretném az ellenzéki képviselők, a kisebbségi véleményt megfogalmazók nevében megköszönni az Állami Számvevőszéknek a véleményét, hiszen példátlanul rövid idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy ez a vélemény elkészüljön. Azt kell mondanom, hogy a Számvevőszék elnöke még a vita megkezdése előtt körlevélben tájékoztatott valamennyiünket, bizottsági elnököket, a kormány tagjait arról, hogy legalább két hét volna szükséges egy alapos vizsgálathoz, ehhez képest - írd és mondd! - az Állami Számvevőszéknek négy nap állt erre rendelkezésre.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Van azonban jó néhány olyan tétele is a következő évi törvényjavaslatnak, amire azt mondhatjuk: ezt már láttuk valahol. Ilyen terület a privatizáció területe. Az MSZP-SZDSZ-kormány azt fogalmazta meg: minden eladó, végeladás, nincs maradás. Ebben a tekintetben a vagyonkezelés és a vagyonfelélés között egyenlőségjelet lehet tenni. Azt is mondhatom, hogy a kormányt egyfajta türelmetlenség jellemzi az állami vagyon értékesítésével kapcsolatban, hiszen már októberben jó néhány olyan vélemény megfogalmazódott, ami a vagyonértékesítésre vonatkozott.
Szeretném önök számára felidézni a MOL, a legnagyobb magyar cég magánosítására vonatkozó nyilatkozatokat, amiben Csillag István miniszter úr járt élen. Három dolgot fogalmazott meg a MOL-lal kapcsolatban: egyrészt hogy nincs politikai akadálya az orosz Gazprom részvényvásárlásának; másrészt, hogy a MOL gázüzletágának eladásánál a kormány nem kívánja megakadályozni a Gazprom esetleges pályázatát; és végül, de nem utolsósorban, hogy mindennek előfeltétele a piaci alapokon nyugvó gázárszabályozás megteremtése. Itt a szó szerinti idézet, tisztelt képviselőtársaim, illik tehát komolyan vennünk. Mint ahogy azt is illik komolyan vennünk, amit az MSZP által delegált ÁPV Rt. it-tag fogalmazott meg, aki szerint a következő esztendőben az ÁPV Rt.-nek 400 milliárd forintos bevétellel kell számolnia az állami vagyon értékesítéséből.
(11.30)
Nos, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, ebben a több száz milliárd forintban olyan cégek szerepelnek, amelyek a magyar gazdaság és a magyar társadalom szempontjából alapvető stratégiai cégeknek minősíthetők. Szerepel közöttük a MOL, a Dunaferr, a Magyar Villamosipari Művek, ezen keresztül a Paksi Atomerőmű, szerepelnek a Volánbusz-társaságok, szerepel a Posta, szerepelnek azok a részvénycsomagok, amelyek még állami tulajdonban vannak, így többek között az utolsó, részben állami tulajdonban lévő gyógyszergyár, a Richter részvényei is.
Érdekes megnéznünk, hogy abban a döntésben, amely az állami bankok értékesítését jelenti, milyen programok fognak újabb csorbát vagy késedelmet szenvedni, hiszen ha pusztán azt halljuk, hogy a Konzumbank, a Postabank és a Jelzálogbank értékesítésére kerül sor, talán még nem lepődünk meg. De ha mögé tesszük, hogy a Konzumbankon keresztül az agrárhitelek teljes leállítására sor kerülhet, ha hozzátesszük, hogy a Postabankon keresztül a beindult diákhitelezés és a diákhitelprogram kerülhet veszélybe, és ha hozzátesszük, hogy a Földhitel- és Jelzálogbankon keresztül pedig a szerencsés módon megindult jelzáloghitelezés, a lakásépítési támogatások kaphatnak léket, akkor mindjárt más a helyzet. Azt is megfogalmazhatjuk, hogy amíg az Orbán-kormány gazdálkodott az állami vagyonnal, gyarapította azt, addig a Medgyessy-kormány fel kívánja élni ezt a vagyont, hasonló módon a ’94-98 között működő MSZP-SZDSZ-kormányhoz.
Néhány szót, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzatokat érintő döntésekről! Ezt is láthattuk már valahol, hiszen ’95-96-ban az önkormányzatok szenvedték meg talán a legjobban azt a gazdaságpolitikát, amit az akkori MSZP-SZDSZ-kormány alkalmazott. Soha nem volt annyi önkormányzati csőd, mint abban a ciklusban. Azt is mondhatom, hogy Budapest főpolgármesterének a személyében a legjobb kritikust kaptuk ennek a költségvetésnek az önkormányzatokat érintő fejezeteihez, hiszen a főpolgármester úr ma már szinte visszasírja az előző kormány támogatásait (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!), visszasírja azokat a beruházásokat, amelyeket az elmúlt négy esztendőben az Orbán-kormány a főváros támogatására fordított.
Szeretném tehát idézni az önök számára az önkormányzati bizottságban elhangzottakat ennek alátámasztására: Az önkormányzati rendszer esetében úgy látjuk, hogy az idei szeptemberi bérintézkedés a közalkalmazottak esetében azt eredményezte, hogy az önkormányzatok által finanszírozott bér nincs fedezve a normatívanövekedésben, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak a normatíva növekedett, hanem a központi költségvetés és önkormányzati költségvetés jövedelemmegosztásában pozitív átcsoportosítás volt az önkormányzatok felé. Ez az szja helyben maradó részének növekedése a gépjárműadó és illetékek egy részének növekedéséből származik. Úgy látjuk azonban, hogy mintegy 20 százaléknyi fedezethiány lesz az önkormányzati rendszer egészében, ami nagyon nehezen viselhető az önkormányzatok részéről.
Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak ahhoz, hogy az idei bérintézkedéseket jövőre kifizessék, hozzá kell nyúlniuk a saját vagyonukhoz, vagy vagyonfelélést kell megkezdeniük, vagy pedig hitelfelvétellel kell a bérintézkedéseket megteremteni, ezeknek a fedezetét. Nem elegendő az a növekedés, amely iparűzési adóban történik a következő évben, ráadásul nem hisszük, hogy a helyi adók növelésével kellene a kormány döntéseinek a fedezetét megteremteni. Arról már nem kívánok hosszabban szólni, hogy az a korábbi ígéret, hogy majd 50 milliárd forinttal fog nőni az önkormányzatok támogatása 2003-ban, amit éppen Lamperth Mónika belügyminiszter asszony tett a választási kampány során, üres ígéretnek bizonyult, ennek a fedezetét sajnos az önkormányzati rendszer támogatásában az önkormányzati bizottság ülésén sem találták meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek az önkormányzati csökkenésnek és nadrágszíjmeghúzásnak már konkrét fejleményei vannak. Elegendő talán önök számára a címzett és céltámogatások ügyére utalnom. Ezek alapján csak példának említve, nem lesz Kazincbarcikán a Május 1. úti iskolának rekonstrukciója, nem lesz Makón a termál- és gyógyfürdőben tanmedence-építés, nem lesz Nyírbátorban az idősek otthonának bővítése 33 férőhellyel, nem lesz Abádszalókon, Kunhegyesen, Tiszaderzsen szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás (Dr. Veres János: Tavaly és tavalyelőtt volt!), mint ahogy nem lesz Soltvadkerten ivóvízminőség-javítási program támogatása sem, és még sorolhatnánk hosszan az önkormányzatokat hátrányosan érintő döntések listáját. (Moraj az MSZP soraiból. - Dr. Veres János: Az elmúlt egy évben felhasznált pénz mennyi volt?)
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül tehát szeretnék arra utalni, hogy a bizottság kisebbségi véleményeiben egy közös nevező, egy közös összhang volt, hogy általában a gazdaságfejlesztés teljes hiányát tapasztaljuk. Úgy ítéljük meg, hogy a kormány két szék közül esett a padlóra. Részben megpróbálta azoknak a jóléti intézkedéseknek a reálértékét megőrizni, amelyek ebben az évben és a korábbi esztendőkben születtek, másrészt pedig kísérletet tett a hiány csökkentésére. Nos, ebből annyi történt, annyi látható pusztán, hogy a következő esztendőben a beruházások és a támogatások drasztikus visszafogására kerül sor. 25 százalékkal csökkennek a kis- és középvállalkozói támogatások, 40 százalékkal csökken a turisztikai célelőirányzat, 25 százalékkal csökken a gazdaságfejlesztési célelőirányzat, 60 százalékkal kevesebb jut a vasúthálózat fejlesztésére, 70 százalékkal kevesebb fog jutni a Volánbusz rekonstrukciójára, 50 százalékkal kevesebb állami támogatás jut bérlakás-építési programokra, 50 százalékkal ugyancsak kevesebb lakóépületek energiamegtakarítási programjára, 30 százalékkal kevesebb útfenntartásra és -fejlesztésre, és ugyanígy autópályák építésére, mint ahogy egyetlen híd építésére sem tervez forrást - új híd építésére - a következő évben a kormány.
Ezért az ellenzéki képviselők azt fogalmazták meg, ez a drámai mértékű beruházás- és fejlesztés-visszafogás nem szolgálja az európai felzárkózás céljait. Egy esztendőnk van az uniós csatlakozás előtt hátra, ezt az egy esztendőt nem vesztegethetjük el. Ha nincsenek állami beruházások, ha nincs a növekedésnek forrása, akkor Magyarország távolsága az Európai Unió átlagos fejlettségétől nem csökken, hanem a következő egy évben nőni fog.
Ezért azt javasoljuk a kormány számára, hogy éppen az uniós csatlakozásra való felkészüléssel több pénzt szánjon az önkormányzatok támogatására, több pénzt szánjon a vállalkozások támogatására, a gazdaságfejlesztésre, a beruházásösztönzésre. Ha nincsenek beruházások, ha nincsenek fejlesztések, nincs az országban gazdasági növekedés. Nem elegendő pusztán a világgazdasági konjunktúrára várni, nem elegendő az európai gazdaságok kilábalására várni, szükségünk van forrásokra ahhoz, hogy a magyar gazdaság tartósan növekedési pályán maradjon, és a következő években Magyarország forrásaiban is egy bővülő, emelkedő ország legyen.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
