DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! A magyar kormánynak 2003-ban nagyon sokfajta problémával kell egyszerre megküzdeni a költségvetés keretein belül is. Az egyik természetesen, amiről mindenki tud, a költségvetés egyensúlyának a helyreállítása, ami mindenféleképpen olyan gazdálkodást, olyan költségvetési fegyelmet igényel, amely természetszerűleg jövőt megalapozó. Ugyanakkor viszont olyan kiadásai is lesznek ugyanennek a jövőnek a megalapozása érdekében, amelyeket már a 2003-as költségvetésben is figyelembe kellett venni. Mindenki számára ismeretes, teljes közhely, de 2004-ben remélhető, várható az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk.
A csatlakozás, miközben természetesen egy társadalmi kibontakozás, aközben nagyon sok anyagi lehetőséget is jelent. Az anyagi lehetőségekhez, forrásokhoz történő hozzáférés viszont a felkészülést igényli. Ebben a felkészülésben Magyarország sok más, előzetesen csatlakozott európai országhoz képest elég komoly elmaradásban van. Más olyan országokban, néven nevezhetném Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot, három-négy évvel a csatlakozás előtt már jelentős összegeket fordított a központi költségvetés olyan felkészítési programokra, amelyek simábbá, gördülékenyebbé tették a csatlakozást. De ilyen például a kommunikáció kérdése is, magyarul, minden magyar embernek segíteni eligazodni az előnyeiben, hátrányaiban, segíteni alkalmazkodni az európai csatlakozáshoz.
Itt alapvetően három olyan terület van, ami a költségvetésben meg van fogalmazva a csatlakozást illetően. Az egyik természetesen a már most futó pénzügyi alapokhoz, európai forrásokhoz a társfinanszírozás megszervezése. Ilyet néven nevezni érdemes: a PHARE-program, amely egészen 2004-ig még működik, a most meginduló SAPARD-program pályázatait ismerjük már, illetve az úgynevezett ISPA-program, amely döntően közlekedési és környezetvédelmi beruházásokra ad lehetőséget. Hogy az összeget megértsük, 2003-ban megközelítőleg 240 millió euró az, amit az Európai Uniótól megkaphatunk, ehhez körülbelül ugyanilyen mértékben a magyar költségvetés társfinanszírozást kell hogy biztosítson, azaz körülbelül 240 millió eurónak megfelelő forintot.
Összességében körülbelül 150 milliárd forint jelenik meg a költségvetésben olyan beruházások, előkészítések, fejlesztések terén, ami már a 2004 utáni csatlakozást is közvetlenül elősegíti. Ez azért egy nagyon jelentős forrásigény, mert ez egyúttal különböző programjain keresztül azt a felkészülést is szolgálja, ami az úgynevezett intézményi felkészülés. A magyar kormányzaton belül, a magyarországi régiókon belül, az egyes ügynökségek területén, egyes közbenső szervezeteknél több száz embert kell tudni munkába vonni, a feltételeiket biztosítani annak érdekében, hogy maga az európai csatlakozási program lebonyolítható legyen, a pénzügyi támogatásokra elegendő projekt álljon rendelkezésre, és maga a szervezeti rendszer is felkészült legyen.
Ebből engedtessék meg kettő olyat kiemelni, amely közvetlenül a költségvetésben megtalálható, és jelentős többletforrás az eddigiekhez képest. Az egyik az úgynevezett Orfeus-program, amely a PHARE mellett a kistelepülések, a kistérségek fejlesztését szolgálja, megfelelő olyan felzárkóztatási program, amely a belső rehabilitációt, kisebb utak, a városkép helyrehozatalát teszi lehetővé, olyan intézmények helyreállítását, építését, amelyek természetszerűleg járulnának hozzá a normális települési léthez, csak eddig elmaradtak.
A másik ilyen szempontból talán még fontosabb, ez egy olyan program, amely a projekt-előkészítést szolgálja, nevezetesen, mintegy 50 százalékkal kell a költségvetésnek hozzájárulni ahhoz a 20 millió eurónyi támogatáshoz, amely viszont a 2004 után végrehajtandó programok terveit készíti elő. Annak érdekében, hogy ez zökkenőmentesen lebonyolítható legyen, az ország területén körülbelül ötven helyen olyan szervezeteket, szakértői közösségeket kell létrehozni, akik segítik az önkormányzatokat és segítik a vállalkozásokat abban, hogy ezeket a projektjeiket elkészíthessék. De ha egyszer már mondtam egy számot a 240 millió euróról, amely 2003-ban Magyarországra érkezik, akkor tudnunk kell, hogy a 2004. és a 2005. év folyamán 1-1 milliárd euró érkezik, tehát összességében mintegy 500 milliárd forint érkezhet Magyarországra, amihez hasonló mértékű társfinanszírozást kell biztosítani. Ahhoz, hogy ez biztosítható legyen, 2004 tavaszától kezdve el kell készíteni ezeket a terveket.
Ha meg tetszenek nézni a különböző tárcák költségvetéseit, mindenhol megtalálhatók az ezen három fő tételre vonatkozó költségvetési ajánlások. 1. A jelenleg futó programok társfinanszírozása, amely a következő évben több mint a duplája annak, mint az előző évben volt, és ez műszaki létesítmények, beruházások fedezete. 2. Ennek az intézményi fejlesztésnek, amit az imént említettem, akik lebonyolítják ezeket a programokat. 3. Azok az összegek, amelyek a tervezési feltételeket segítik elő, azaz hogy hozzájuthassanak a települések és a vállalkozók ezekhez a projektekhez.
Ezek mind ebben a költségvetésben meg kell hogy jelenjenek, és ezek olyan többletforrásokat igényelnek, amelyeknek amellett kellett megjelenni a költségvetésben, hogy időközben a költségvetés hiányát csökkenteni kellett. Tehát egy jelentős átcsoportosítás zajlik a költségvetésben, vagy történt ezeknek a követelményeknek a kielégítése érdekében.
(Nagy Nórát a jegyzői székben dr. Világosi Gábor váltja fel.)
Azt gondolom, hogy annál is inkább el kell ismerni ezt a tevékenységet a költségvetésen belül, mert az előző években nem voltak, illetve lehettek volna, csak nem kerültek betervezésre, és jelentős késedelem volt ezen a területen. Hogy ez a késedelem milyen mértékű, arra egy dolgot hadd mondjak el: 2000 és 2004 között, azaz négy év leforgása alatt, a 2004-ig terjedő időszakban 984 millió, durván egymilliárd euró volt az, amit az Európai Uniótól kaptunk, és körülbelül egymilliárd eurónyi volt, amit a magyar kormánynak négy év alatt kellett mellette terveznie. Most egyetlenegy évben, amire most fel kell készülnünk, ugyanennyi összeget kell tudnunk a magyar költségvetésben társfinanszírozás címén biztosítani, és az ahhoz történő felkészülést is előrebocsátani.
Tehát akkor, amikor a költségvetés nettó pozíciójáról, az európai csatlakozás esetleges hiányosságairól, nehézségeiről beszélünk, akkor azt mindig tudni kell, hogy ezt a csatlakozási fölkészülést két évvel ezelőtt minimálisan el kellett volna kezdeni, erre forrásokat kellett volna fordítani, és akkor most a következő évi költségvetésben nem ilyen koncentráltan jelennének meg. Kicsit mosolyogva azt a fogalmat mondhatnám, hogy édes terhek, mert ezek a terhek természetesen a költségvetésben - csak rámutatok -, nagyon hasznos terhek, mert hiszen a jövőt építjük ezekből a pénzekből. Kérem szépen ezt is a költségvetés értékelésénél figyelembe venni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
