DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő költségvetési törvénytervezet magán viseli az igazán fontos törvények előterjesztésére általában jellemző összes negatív vonást. Az előterjesztőknek ugyanis nem a képviselőkkel való megértetés, hanem az elfogadtatás a fő céljuk, így rendkívül könnyű a dolguk, hiszen ennek a célnak az elérése nem igényel különösebb erőkifejtést. Az elfogadás ugyanis a parlamenti számtanból automatikusan következik.
Képviselőtársam, Font Sándor vezérszónoklatában Ránki György kiváló zenés komédiájának főszereplőjét, Pomádé királyt hívta segítségül a 2003. évi költségvetés jellemzésére. Valóban: a király meztelen. Valóban úgy tűnik, a kormány csak arra törekszik, hogy átvészelje azt a nehéz gazdasági helyzetet, amit a 2002. évi kampánypolitikával okozott; azaz: ez a túlélés költségvetése. Érvényes ez a társadalombiztosítási alapok, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetésére is. Utóbbi esetében egyértelműen kézzelfogható, hogy az előterjesztő nem kívánja a képviselők tudomására hozni valódi céljait, csupán a javaslat elfogadtatása érdekli. A rendelkezésre bocsátott táblázatok használhatatlanok, a folyamatok megértésére, összehasonlítására nagyon kevés lehetőség adódik. Mentség lehet e szerkezeti változtatás, a két tárca összevonása, de azért ha nagyon akarták volna, használhatóbb anyagot is el tudtak volna készíteni.
A szöveges rész árulkodóbb a rejtőzködő költségvetést illetően. Példaként nézzük meg a 10. címszám 2. alcímszám 73. jogcímcsoport alatt szereplő egyes kiemelt egészség- és szociálpolitikai feladatokra szánt 8 milliárd 393 millió forintot. A csoport 28 feladatot tartalmaz, a szervátültetéstől kezdve a fiatalok ingyenes óvszerköltségén keresztül a falugondnok-hálózat fejlesztéséig bezárólag. Miután nincs részekre bontva a több mint 8 milliárd forint, nem lehet tudni, hogy az egyes részfeladatokra mennyit szán a tárca. Hét feladat esetében azonban az idei évi várható teljesítések rendelkezésre állnak, ezek közé tartoznak például a szervátültetések költségei, a fogyatékosügyi program támogatása vagy a hajléktalanellátás. Ennek a hét programnak az idei évben várható költségvetési felhasználása több mint 4,8 milliárd forint lesz, tehát a jövő évi 28 programból hét változatlan finanszírozás esetén elviszi a keret 58 százalékát. A maradékon, alig valamivel több mint 3,5 milliárdon osztozik 21 program, közöttük olyan, mint a betegjogi és ellátottjogi képviselők országos rendszerének kialakítása, működtetése, az egészségügyi minőségfejlesztés vagy például a szenvedélybetegek szociális ellátása.
Kérdezem én: komolyan gondolja bárki, hogy ezeknek a feladatoknak a megvalósítására elegendő a beállított forrás? Miért nem részletezte a tárca, hogy melyik feladatra mennyi pénzt szán? Mert akkor kiderül, hogy a király meztelen. Kiderül, hogy az eddigi felelőtlen intézkedései következtében a kormány szociális és egészségügyi téren visszalépésre kényszerül. Arról nem is beszélve, hogy a parlament ellenőrző szerepét lehetetleníti el ezzel a trükkel, hiszen nincs mit számon kérni.
Ahogy nézzük a népegészségügyi program fejezetét, mely célra 2 milliárd forint áll rendelkezésre a jövő esztendőben, bevezetőjében utal az előterjesztő az Országgyűlés 35/2002. számú határozatára, mely felkérte a kormányt, hogy az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi program korszerűsítésével és kiterjesztésével, a lakosság egészségügyi állapotának javítása érdekében 2002. december 15. napjáig terjessze az Országgyűlés elé az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programját.
Az egészségügyi szakma értetlenül fogadta az országgyűlési határozatot. Nem értette, miért kell felülírni az ágazat legkiválóbb képviselői által készített és a polgári kormány által is elfogadott népegészségügyi programot. Miért kellett leállítani az emlőszűrések programját? Miért nem indult el a már teljesen előkészített méhnyakrák-szűrőprogram? A választ a jövő évi költségvetés adja meg. Ebben az esetben is az előzőekben ismertetett trükköt alkalmazza a kormány.
(Németh Zsoltot a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád váltja fel.)
A népegészségügyi program címszó alatt biztosított 2 milliárd forintból 21 feladatot kíván megvalósítani, köztük a méhnyak- és vastagbélrák szűrésének bevezetését - az emlőről már szó sincs, mintha befejezték volna -, a magas vérnyomás országos szűrési és gondozási rendszerének kialakítását, a nemzeti koleszterinprogram szűrésének elindítását. De ebből a 2 milliárdból kívánják járványügyi biztonságunkat fokozni, ebből kívánnak minket az AIDS-től megóvni vagy a dohányzásról leszoktatni, és még hosszan lehetne sorolni. Hangsúlyozom: 2 milliárdból 21 program. Ezt senki nem gondolhatja komolyan!
Tisztelt Ház! A nemzeti közép demokratikus koalíciójának kormánya a párbeszéd kormánya - hallhattuk unos-untalan. A kormány számít az öntevékeny szerveződések, civil szervezetek, az alapítványok munkájára, és ehhez minden segítséget meg fog adni - hirdették fennhangon. Hát, most megkapják! A kormány 750 millió forintot kíván fordítani az alapítványok megsegítésére a következő esztendőben. Ez az összeg közel 20 százalékkal kevesebb, mint az idei évben az alapítványok részére adott támogatás.
A jelentősen szűkített forrást is meghívásos pályáztatással és tárgyalásos módszerrel, elsősorban a minisztérium által alapított alapítványok számára kívánják felhasználni - meghívják magukat egy beszélgetésre. De nem járnak jobban a szakmai szervezetek és a civil szervezetek sem. Itt 12 százalékkal csökken a költségvetési támogatás, és ebben az esetben is pályáztatás és tárgyalásos módszer a forráselosztás technikája. Erre mondják, hogy ügyes. A metodika üzenete egyértelmű: ha csöndben maradsz, ha nem tiltakozol, és nem kiáltasz, hogy a király meztelen, talán a tárgyalásokon kaphatsz egy kis pénzt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Nyugdíj-biztosítási Alapot illetően is felvetődik néhány kérdés. Bár a törvényi előírás itt szűk manőverezési lehetőséget biztosít a mindenkori kormányok részére, már ami a kiadási oldalt illeti, kérdés, hogy a fedezetet biztosító bevételi tervszámok teljesíthetőek-e. A jövő évi nyugellátások mértékét a ’97-ben elfogadott nyugdíjtörvény alapján az úgynevezett svájci indexálás szerint kell kiszámolni. Ezek szerint a jövő évi inflációt és a nettó átlagkereset-növekedést kell 50-50 százalékos mértékben figyelembe venni. A fogyasztói árnövekedést 5 százalékban, a keresetnövekedést 11,8 százalékban határozza meg az előterjesztő, így a kötelező januári emelés mértéke 8,4 százalék kell hogy legyen. Vannak gazdasági elemzők, nem is kevesen, akik mind az infláció, mind a keresetnövelés keretében nagyobb arányú növekedést valószínűsítenek. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy ősszel a tényadatok ismeretében, ha szükséges, korrigálni kell a nyugdíjemelést.
Kérdés, hogy a bevételi oldal tartható lesz-e. Az előterjesztő 0,2 százalékos foglalkoztatotti létszámnövekedéssel számol, ami az elmúlt hetek, hónapok történései alapján nagyon optimistának tűnik. A magánnyugdíjpénztárak ismételt aktivizálása miatt az eddiginél jelentősebb mértékben nő a járulékkiesés. Ennek pótlására a jövő esztendőben 130,5 milliárd forintot költ az állam adóforintjainkból. Fél évtizede tart a vita a magánnyugdíjpénztárakról. A Magyar Demokrata Fórum mindig is a több mint százesztendős bismarcki szolidaritási elv alapján vizsgálta ezt a kérdést. Továbbra sem támogatjuk az egyéni felelősségvállalásnak a kollektív felelősség elé való helyezését és ezzel a társadalmi szolidaritás vállalásának leértékelését.
(13.00)
A magánpénztárak utóbbi években közzétett eredményei a jövőt illetően sok optimizmusra nem adnak okot a tagok számára - ezt is hozzá kell tenni.
Tisztelt Ház! A nemzet egészségi állapota hiteles mutatója az adott társadalom fejlettségi szintjének. Csak egészséges, reproduktív nemzet képes erős, fejlődőképes állam fenntartására. Egy ország jóléte elsősorban nem pénzügyi, gazdasági mutatókkal határozható meg, hanem az úgynevezett társadalmi mutatókkal jellemezhető. Az OECD által kiválasztott társadalmi mutatók közül az egészség áll az első helyen, megelőzve az oktatást, a foglalkoztatottságot, a munkafeltételeket, a természeti környezetet.
Az egészségügyi ellátórendszer meghatározó tényező ugyan a lakosság egészségügyi állapotának és jólétének biztosításában, de messze nem jelenti az egyetlen szektort, amely megszabja azt, hiszen számos más társadalmi és gazdasági szektor is komoly, elháríthatatlan felelősséggel bír a folyamatok alakulásában. A WHO szakvéleménye szerint az egészségügy 11-20 százalékban képes befolyásolni a népesség egészségügyi állapotát. Ez azért nem kevés, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt a világszerte észlelhető tendenciát, hogy egyre szélesedik a szakadék az egészségüggyel kapcsolatos társadalmi, egyéni szükségletek, igények, valamint a gazdaság teherbíró képessége között.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hazánkban is örvendetesen egyre bővülő lehetőségek miatt lényeges, hogy mennyit szán a kormányzat a gyógyító-megelőző ellátásra. A természetbeni egészségügyi ellátásoknak ez a fejezete a gyógyszertámogatáson kívül lényegében meghatározza a jövő évi lehetőségeket a gyógyító munka területén.
A számokat vizsgálva egy paradox felismerésre kell hogy jussunk: gyógyító-megelőző ellátásra az idei, várható 502,5 milliárd forint helyett jövőre 615,6 milliárdot költhetünk. A növekedés több mint 113 milliárd forint, azaz 22,5 százalék. Mindezek ellenére egészségügyi intézményeink, szolgáltatásaink sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek az idei évhez képest. A jövő évi tervezett kiadások között szerepel egy 127,3 milliárd forint nagyságú célelőirányzat, mely az idei, szeptemberi béremelés áthúzódó szükségleteit kell hogy lefedezze. 113 milliárd forint növekménnyel szemben 127 milliárdos kötelezettség.
Külön kérdés a finanszírozás technikája. Vagy az elkövetkező négy évben célelőirányzatként kapják meg az intézmények a pénzt, és ezzel visszalépünk a rossz emlékű bázisfinanszírozás irányába? Jó lenne erre a kérdésre is választ kapni.
Nem elég, hogy az egészségügyi dolgozók egy fillérrel sem fognak többet kapni januárban az idei év decemberéhez képest - sőt sok esetben nem kizárt, hogy kevesebb lesz a borítékban, hiszen sokan a legmagasabb szja-sávba fognak kerülni -, még az állásuk is veszélybe kerülhet, az egészségügyi intézmények ugyanis kényszerpályára kerülnek. A működési kiadásokon belül a bér az eddigi 60 százalékról egyes számítások szerint 75-80 százalékra emelkedik. A közalkalmazotti bértábla változása miatt itt mérlegelésre nincs lehetőség. Az egyéb működési költségekre reálértéken mintegy 3-4 százalékkal fog kevesebb rendelkezésre állni - hacsak a tulajdonos nem nyúl a zsebébe. De tudjuk, az önkormányzatok - az intézmények körülbelül 80 százalékának tulajdonosai - örülnek, ha az oktatási, szociális feladatokkal meg tudnak birkózni.
És itt nyernek értelmet a nemzeti közép demokratikus koalíciójának eddigi egészségügyi törvényei. Most válik érthetővé, hogy miért kellett az intézményi törvény hatálybalépését felfüggeszteni, és ezzel profitorientált gazdasági társaságnak, vagy ahogy manapság nevezni illik: szakmai befektetőknek szabad terepet biztosítani. Most válik érthetővé, hogy miért kellett a patikák repatriálását megtorpedózni. Az anyagilag ellehetetlenített egészségügyi intézmények könnyű prédáivá válnak az úgynevezett szakmai befektetőknek; a profitorientált társaságok nem az ellátás biztonságával, az egyenlő hozzáférés biztosításával fognak törődni, hanem a hasznukkal - és akkor megnézhetjük a szolidaritási elvet.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
A jegyzői székben dr. Füle Istvánt Béki Gabriella váltja fel.)
Örökzöld téma a gyógyszerkassza kérdése. Megítélésünk szerint az elmúlt évtizedhez hasonlóan jövőre sem lesz elegendő az erre biztosított keret. Egyes előrejelzések szerint az idei támogatási igény meg fogja haladni a 200 milliárd forintot, és kevés lesz a 9 százalékos kasszanövekmény, hacsak nem továbbra is megakadályozzák új, innovatív készítmények rendszerbe állítását.
Tisztelt Ház! Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a törvény 69. §-áról, mely az irányított betegellátással foglalkozik. Nem világos, mi indokolja a modellkísérlet kibővítését, milyen új információkat remélnek ettől. A Magyar Demokrata Fórum szerint az eddigi modellkísérlet auditált értékelésének hiányában történő kiterjesztése súlyosan sérti a szolidaritási elvet, és visszaélésekre ad lehetőséget. A modell kibővítése egy több-biztosítós szisztéma előfutárának tekinthető.
Hölgyeim és Uraim! Összegezve az elmondottakat: az előttünk fekvő költségvetési tervezet megerősíti az eddigi egészségügyi törvénykezés alapján megfogalmazódott gyanúnkat: az egészségügyi kormányzat, szűk lobbicsoportok nyomásának engedve, a parlament és az érdekeltek háta mögött kívánja az egészségügyet irányítani, átalakítani. Ehhez mi nem tudjuk a szavazatunkat adni. Magyarország többet érdemel.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)
