DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A 2003. évi költségvetési és adótörvényekkel összefüggésben a Medgyessy-kormány vállalkozásfejlesztési politikájáról, ezen belül is a kis- és középvállalkozások támogatásáról szeretnék szólni.
Gondolom, nem kell bizonygatni a Ház előtt, hogy az adótörvények és a költségvetés szorosan összefügg, az egyik a bevételi oldalt, a másik a kiadási oldalt teremti meg. Az adótörvények területén lehet adómérséklés esetén a támogatásról beszélni.
A 2003. évi költségvetési terv több területen tartalmaz jelentős lépéseket a vállalkozások adóterheinek mérséklésére. Valamennyi vállalkozás számára költségcsökkentő hatása lesz a tételes egészségügyi hozzájárulás mérséklésének, ami a számítások szerint 2003-ban mintegy 40 milliárd forint megtakarítást jelent. Ezen túlmenően a vállalkozásoknál maradó forrásokat mintegy 25-30 milliárd forinttal növeli a fejlesztési tartalékképzés lehetősége. Ez egy új forma, lényegében a beruházási adókedvezmény megelőlegezett formája.
A fejlesztési tartalékképzés lehetőségével várhatóan a vállalkozások körében, a kisvállalkozói beruházási adókedvezményhez hasonlóan igen közkedvelt támogatási formát vezetünk be. Ezzel a kedvezménylehetőséggel bármely vállalkozás élhet, ugyanakkor főként a kisvállalkozások körében várható, hogy komolyabb beruházásösztönző hatása lesz, hiszen lehetővé teszi, hogy a beruházás forrásai a megtakarított adóval növekedjenek, és a beruházási szándékot ezzel időben előbbre lehessen hozni.
Ezzel a kedvezménylehetőséggel döntően a kisvállalkozások élhetnek, várhatóan ők fognak élni, mint ahogyan az úgynevezett kisvállalkozói beruházási adókedvezményt, ami már korábban is érvényben volt, sokan vették igénybe. 2001-ben például 30 ezer társas vállalkozás élt az adóalap-mérséklés lehetőségével. Ez összesen 67-68 milliárd forintot tett ki. Az egyéni vállalkozók közül pedig 13 ezren vették igénybe a kisvállalkozói adókedvezményt. Ez mintegy 16 milliárd forint adómegtakarítást jelentett az érintetteknek.
Ezek az adókedvezmény-formák 2003-ban továbbra is érvényben maradnak, és az igénybe vehető összeghatár, a 30 millió forint, mely összeg leírható az adóalapból, szintén nem változik.
Ugyancsak beruházásösztönző hatása van annak, hogy a személyi jövedelemadókban és a társasági adókban is meglévő úgynevezett kisvállalkozói kedvezmény kiterjesztésre kerül a szoftvertermékekre és az ingatlanfelújításokra, telephely-felújításokra.
Az egyszerűsített vállalkozási adóról elég sokat beszéltünk már e Ház falai között, de úgy gondolom, hogy a legkisebb méretű vállalkozások adóterhei ezáltal mérséklődnek, egyidejűleg jelentősen csökken az adminisztráció is az evát választó vállalkozók esetében, ami szintén nem elhanyagolható.
A 2003. évre tervezett adóváltozások a bevezetett adókedvezmények mellett közvetett módon is kedvező hatásúak a vállalkozások versenyképességének alakulására. A nettó keresetek bruttó kereseteknél gyorsabb növekedése - az adócsökkentések következtében - a lakosságnál maradó jövedelemhányadot növeli, ezzel csökkenti a bérek növelésére irányuló nyomást, véső soron a vállalkozások beruházási kedvét javítja, és javítja versenyképességüket.
Az elmúlt két év vállalkozásfejlesztési politikáját a közvélemény általában a Széchenyi-tervvel azonosítja, nem kis mértékben a jelentős propagandaráfordításoknak köszönhetően. Ennek egyik magyarázata, hogy a Széchenyi-terv egy helyre koncentrált nagyon sokféle pályázati lehetőséget, másfelől, hogy a Széchenyi-terv a középtávú gazdaságfejlesztési program eszközeként került meghirdetésre, jóllehet nem biztos, hogy az.
Az ellenzék kommunikációjában vissza-visszatérő érv, hogy a Medgyessy-kormány megszüntette a Széchenyi-tervet - épp az imént hallottuk -, ez nem igaz. A Széchenyi-terv folytatódik, egy kibővített formában, a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program keretében.
Ahhoz, hogy reálisan ítéljük meg a Széchenyi-terv valódi gazdaságfejlesztő szerepét, néhány tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Tudni kell, hogy a Széchenyi-terv a vállalkozások támogatásának eszközei közül csupán egyetlen eszközt - noha ez nem elhanyagolható -, a pályázati formában elérhető, vissza nem térítendő támogatásokat foglalta magába. Ebben a heterogén Széchenyi-terves pályázati rendszerben nemcsak vállalkozói támogatások, hanem lakossági és önkormányzati támogatások is (Font Sándor közbeszól.) - most mondom - jelen voltak, és lényegében az előző kormány osztogató politikájának közös csomagolása volt. Meg kell hagyni, jó csomagolást kapott. A 2001-2002. évben odaítélt támogatásoknak a kis- és középvállalkozások összességében valamivel több mint egyharmadát kapták.
Azt sem árt megjegyezni, hogy a vissza nem térítendő támogatások szükségképpen túlkeresletet gerjesztenek. Ez bizonyos területeken, mint az építőiparban, valóban átmeneti fellendülést jelent, mivel az olcsó források a piacot helyettesíteni és nem fejleszteni tudják. Az olcsó forrásokkal finanszírozott vállalkozásoknál nem mindig következik be az a fejlődés, amelynek eredményeként tartós versenyképesség-javulás következik be. Az ilyen támogatás azt sugallja, hogy a gazdaság szempontjából az a cél a hasznos, amelyhez az állam pénzt ad, tehát amit az állam annak gondol.
Az ingyen pénz törvényszerű következménye, hogy a pályázati céloknak való megfelelés a fő motiváció, művi fejlesztési célokat is szükségszerűen szül a vállalkozásoknál. Mivel az igény az ilyen támogatások iránt gyakorlatilag korlátlan, a pályázati nyertesek óhatatlanul kivételezett helyzetbe kerülnek, melynek kedvező hatása sokszor átmeneti, időleges.
Mindeközben a nyertesek száma relatíve kicsi. A Széchenyi-terv nyertes kis- és középvállalkozóinak száma 2001-2002-ben együttesen 5632 volt. Mekkora hányadát is jelenti ez a 840 ezer kis- és középvállalkozásnak? Közel 0,4 százalékát. Mennyi támogatást kellett ehhez kifizetni? Két év alatt 71 milliárd forintot. Ennyi volt 2001-2002-ben a kis- és középvállalkozásoknak odaítélt Széchenyi-terves pályázati támogatások összege.
Ha ezt az összeget összehasonlítjuk az adókedvezmények hatásával, ami mintegy százezer kis- és középvállalkozást érint, akkor azt kell mondanunk, hogy az adókedvezmény sokkal hatékonyabb eszköz a kis- és középvállalkozások támogatásához, mert sokkal több vállalkozásnak ad pótlólagos beruházási forrást, és mert nemcsak a kiválasztottaknak adja meg azt a lehetőséget, hanem mindazoknak, akik nyereséget termelnek, és az adókedvezménnyel nyereséget tudnak megtakarítani, hogy abból beruházzanak. Tehát ez egy normatív, igazságos támogatási rendszer.
A Medgyessy-kormány új szemléletben közelíti a kis- és középvállalkozások támogatási politikáját. Az egyik oldalról lehetővé teszi, hogy a vállalkozások az adóból megtakarítsanak, a másik oldalról pedig az így keletkező források felhasználásához egy olyan kis- és középvállalkozás-támogatási politikát társít, amely összhangban áll az európai uniós támogatási követelményekkel és az európai piacon való helytálláshoz nélkülözhetetlen versenyképesség követelményével.
(16.30)
A Medgyessy-kormány kis- és középvállalkozás-fejlesztési középtávú koncepciója a támogatási eszközöket egységes programban foglalja össze. A Széchenyi-terv nyomán kimunkált és kiteljesedett vállalkozásfejlesztési koncepciót a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program jelenti. Ez nemcsak vissza nem térítendő támogatásokat - bár azokat is -, hanem a kis- és középvállalkozás-fejlesztés célját szolgáló állami eszközök széles skáláját sorakoztatja fel a kis- és középvállalkozások számára. Ez az eszköztár magában foglalja az európai uniós felkészülést segítő állami támogatásokat, a vállalkozások pénzügyi és tőkepiaci szolgáltatásokhoz történő hozzájutását segítő különböző hitel-, garancia- és tőkebefektetési konstrukciókat, az egységes európai piacon való működéshez szükséges információk megszerzését, a piaci erő fokozását biztosító hálózatfejlesztést, valamint megújuló tartalommal és formában a korábbi Széchenyi-terv pályázati, vissza nem térítendő támogatásait is.
A Széchenyi vállalkozásfejlesztési program kisvállalkozást támogató eszközeinek ugyanúgy kifejezhető a pénzbeli értéke, mint a vissza nem térítendő támogatásoknak, mégis két nagy különbség van köztük. Az egyik, hogy ezek a támogatások az európai uniós csatlakozás után is fenntarthatók és javítják a vállalkozások tartós életképességét. A másik nagy különbség, hogy összhangban vannak az uniós támogatási szabályokkal és versenyképességi követelményekkel, így a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program révén lehetővé válik, hogy a csatlakozás után az uniós források is igénybe vehetők legyenek a magyar kis- és középvállalkozások támogatására.
Tehát összességében a Medgyessy-kormány, ahogyan ígérte, többet fordít a vállalkozások versenyképességének növelésére, mint azt elődje tette.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
