DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita, még akkor is, ha visszafogott hangnemben, de meglehetősen élesen zajlik, és ez érthető is, hiszen a költségvetés az igazság pillanata egy kormány tevékenységében, amikor végül is prioritások, politikák elég világosan megmutatkoznak, és mint egy tükörben, látni lehet azt, hogy egy kormányzat politikája valójában mit is jelent.
Az oktatás a jelenlegi kormányzat prioritásai közé tartozik, és ez nemcsak ebben a költségvetésben, hanem az elmúlt fél év tevékenységében is tükröződik. Legelőször is jó néhány olyan területről szeretnék beszélni, ami megalapozza ezt a vélekedést, és ami bemutatja azt, hogy hogyan kívánunk jelentős változásokat elérni az oktatás területén.
Először is kiemelném az alapbérek 50 százalékos emelését a közalkalmazotti szférában és ezen belül a pedagógusok körében is. Rendkívül fontos, mondhatnám azt, hogy történelmi lépés volt ez, hiszen ha az OECD-országokkal összevetjük azt, hogy a magyarországi pedagógusok helyzete milyen volt, akkor azt láthatjuk, hogy az OECD-országok kevésbé fejlett tagjain belül a pedagógusok a nemzetgazdasági átlagkereseteknél jóval magasabban voltak szituálva, pozicionálva, míg az élenjáró országok között pedig a pedagógusok keresete belesimult a fő trendekbe.
Ezzel szemben Magyarország, ha azokkal az országokkal vetjük össze - Görögország, Portugália, Spanyolország -, amelyekkel körülbelül egy gazdasági fejlettségi kategóriába tartozik, tartozhat, akkor az látható, hogy a pedagógusok keresete jóval alacsonyabb volt annál, mint amit ezekben az országokban a pedagógusok kerestek.
(10.50)
Ez egy olyan folyamat, több évtizedes folyamat eredménye, amely a pedagógusok egy jelentős részét a pálya elhagyására kényszerítette és arra, hogy másutt keressék a boldogulásukat, ezáltal rontva az oktatás színvonalát. Ha megnézzük azokat az adatokat, hogy hányan jelentkeztek tanári pályára a felsőoktatási intézményekbe, ott tényleg drámai volt a helyzet, hiszen 2002-ben már a felvehető és a jelentkező diákok száma megegyezett. Magyarul: nem volt választék, nem volt választási lehetőség, és nem volt verseny ezen a területen. Ha a pedagógusi pályán nincsen verseny, akkor ez azt jelenti, hogy eladjuk a jövőnket, nem fektetünk abba az ágazatba, amely az egyik legfontosabb módon határozza meg azt, hogy Magyarország boldogulása, Magyarország versenyképessége hogyan alakul.
Az 50 százalékos alapbéremelés ezen a helyzeten próbált - és nemcsak próbált - radikálisan változtatni, megindult egyfajta visszaáramlás a pályára, és egyébként kíváncsian várom majd jövő évben a felvételre jelentkezők összetételét, számát, hogy visszaigazolódik-e ezen a téren is a megnövekedett érdeklődésben ez a politika.
Ez az 50 százalékos alapbéremelés ugyanakkor lehetővé tette azt, hogy a diplomás minimálbér intézményét is gyakorlatilag bevezessük anélkül, hogy jogszabályokban ezt rögzítenénk. Hiszen az a fajta minimálbér-emelés, ami az előző négy évben végbement, jelentős mértékben összeszorította a közalkalmazotti bérskálát, és aránytalanságokat okozott. Gyakorlatilag a 140 fokozatú bérskálán az alsó 64 kategória mind 50 ezer forintra állt be, nem volt igazi különbség a teljesítmények között. Tehát nemcsak az volt a célunk, hogy megemeljük a pedagógusok keresetét, hanem megteremtsük a megfelelő egészséges belső arányokat, széthúzzuk egy kicsit ezt a skálát, és ezt úgy teremtsük meg, hogy a diplomás minimálbér bevezetésével megpróbáljuk biztosítani azt, hogy aki tudásba, ismeretek megszerzésébe, nagyobb szakképzettségbe fektet be és ezáltal a piacra lép, annak nagyobb lehetősége legyen a közalkalmazotti szférában többet keresnie, mint azon társainak, akik ezt nem tették meg, és nem tudják megtenni.
Teljesen világos ugyanakkor az is, hogy nem pusztán a közalkalmazotti bértábla határozza meg a pedagógusok keresetét, van ennek a bérrendszernek másik két pillére is, a minőségi bérpótlék vagy minőségi keresetkiegészítés, illetve a pedagógusi pótlékok rendszere. Ezekhez idén hozzányúlni nem tudtunk, tudjuk nagyon jól, hogy a 2004-es év legfontosabb feladata az lesz, hogy ezeknek a jelentős növelése megtörténhessen, hiszen míg az első pillére ennek a bérrendszernek arról szól, hogy ki milyen végzettséggel és hány éve mozog a pályán, addig a különböző pótlékok a speciális többletmunkákat, a minőségi bérpótlék pedig részben a minőségi különbségeket hivatott megfizetni és ezt visszajelezni a pedagógusok számára.
Ez a bérreform akkor nyer befejezést, akkor nyer befejezést az a folyamat, amit elkezdtünk a kormányváltás után, ha a diplomás minimálbér mellé jelentősen meg tudjuk növelni 2004-ben majd a minőségi bérpótlékot, illetve a legkülönbözőbb vezetői pótlékokat. Ugyanakkor látni való az is, hogy nem kívántunk spórolni ezen az összegen úgy, hogy a kötelező óraszám emelését megléptük volna a pedagógusoknak, amelyet törvény írt elő, de ezt a törvényi módosítást, a szeptembertől esedékes óraszámemelést nem vezettük be, tehát itt az alapbéremelés, mondhatnám, egy tiszta alapbéremelést jelent a pedagógusok számára.
Az oktatás másik nagy területe, amelyről beszélnünk kell, hogy milyen esélyeket nyújt a diákok számára, és ezek az esélyek, amelyeket az oktatási rendszer nyújt, alkalmasak-e arra, hogy a társadalmi különbségeket csökkentsék. A PISA-jelentés egyik legfőbb tanulsága az, hogy a magyar közoktatási rendszer az egyik legkonzervatívabb az OECD-országok közül abban az értelemben, hogy a meglévő családi különbségeket a leginkább konzerválja. Szinte a legnagyobb különbség Magyarországon van, a harminc-egynéhány ország közül a harmadik helyen állunk a tekintetben, hogy az iskola milyen mértékben örökíti át ezeket a különbségeket, és az iskolák közötti különbségek szinte nálunk a legnagyobbak az OECD-országok között. Ez az egyik legfontosabb terület, hiszen ez okoz - majd erről beszélek - olyan típusú versenyt a közoktatásban, amely megterheli magát az oktatási folyamatot, amelynek az alapvető célja - idézőjelben mondom, hogy célja - egyfajta olyan belső szelekció, amely a családok korábbi kulturális és vagyoni szintjének az átörökítését jelenti.
Fel kell törni valamilyen módon ezt a rendszert, át kell alakítani úgy, hogy valódi esélyeket tudjunk nyújtani az oktatási rendszerben a lemaradók számára is. Több eszköz áll ehhez rendelkezésre. Vannak olyanok, amelyeket az előző kormány elkezdett, és folytatni kívánunk. Ilyen az Arany János tehetséggondozó rendszer, ennek az átalakításánál folytatjuk ezt a rendszert, de még nagyobb hangsúlyt helyezünk arra, hogy a kiegészítő családi pótlékkal rendelkező családok gyermekei fokozott, többletlehetőséget nyerjenek ezeken az eszközökön keresztül.
Másrészt létrehoztunk egy miniszteri biztosi intézményt és ehhez egy hálózatot, egy hivatalt is, regionális felépítésű hivatalt, ami a hátrányos helyzetű és a roma gyermekek felzárkózását és integrálását kívánja elősegíteni. Csak hogy képviselőtársaimmal érzékeltessem a probléma súlyát: ha a demográfiai adatokat és a demográfiai előrejelzéseket vesszük figyelembe, akkor azzal kell szembenéznünk, hogy sajnálatos módon 2050-re Magyarország lakossága ezek szerint a demográfiai előrejelzések szerint nyolc és fél millió körüli számra fog csökkenni, hacsak nem indítunk egy programot, hogy minden turista hozzon magával még egy embert haza. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Olcsó poén!) De ha ez a program nem tud beindulni, akkor sajnálatos módon előállhat ez a helyzet. A 18 év alatti lakosok körében pedig a roma honfitársaink aránya 20-25 százalékra fog emelkedni. Nem képezhetünk sem az oktatási rendszeren belül, sem az oktatási rendszeren kívül gettókat számukra, nem különíthetjük el őket, nem támogathatunk, akár öntudatlanul is olyan mechanizmusokat, amelyek ezt a szegregációt szolgálják. Ez mindannyiunk közös érdeke, egyébként pedig a legbensőbb meggyőződésünkből fakad: ne hagyjuk, hogy ez a helyzet ilyen irányba fejlődjön! Ezért ez a miniszteri biztosi hivatal egyben egy integrációs hálózatot hoz létre az országban, és ez az integrációs hálózat pedig kiegészül egy integrációs normatívával a hagyományos felzárkóztató normatíva helyett, amit fölváltana. Ennek az a célja, hogy a diákokat integrálni lehessen az oktatásban és nem szegregálni, elkülöníteni.
Két másik dologról beszélnék, ami a diákok szociális helyzetét illeti, ez az iskolai étkezés és a tankönyvellátás kérdése. Itt alapvetően a rászorultsági elvet vesszük figyelembe. Nem célunk az, hogy a diákok, mondjuk, mobiltelefonon érdeklődhessenek arról, hogy az ingyen ebédjük megérkezett-e már. Úgy gondolom, hogy azokat kell segíteni, akik tényleg rászorultak. Ezért az étkezés támogatása az óvodákban elindul egy négyéves program keretében, oly módon, hogy azok a családok, amelyek három gyerekkel vagy annál többel, kiegészítő családi pótlékkal rendelkeznek, illetve fogyatékos gyermeket nevelnek, már az óvodában ingyen étkezéshez juthatnak, és ez a következő években az alsó tagozatra, majd az általános iskolák felső tagozatára és aztán a középiskolákra is kiterjed. Majd pedig hasonló elvek alapján az iskolai tankönyvtámogatás is - túl a 13. havi családi pótlékon - a rászorultak tankönyvellátását segíti.
Arról nem is beszélve, ez nem fér ennek a prezentációnak a keretei közé, hogy arról beszéljünk, hogy a tankönyvpiac radikálisan át fog alakulni az internetes hálózat és a Sulinet Expressz program révén. Viszont ide áttérnék egy percre, hiszen az elektronikus írásbeliség elterjesztése az egyik legfontosabb feladata az oktatási rendszernek. Az idei költségekkel, ráfordításokkal szemben körülbelül két-két és félszeres összeget kívánunk ennek a hálózatnak a kiépítésére fordítani. Szeretnénk, ha a határon túli iskolák jelentős számban, sok százas számban bekapcsolódhatnának ebbe a rendszerbe, és ennek a feltételeit a következő egy-két évben megteremtjük. Nem elég csak az iskolában a számítógépekhez hozzáférni, hanem otthon is szükséges ez pedagógusok és diákok számára, ezért tettük bele az adótörvényekbe azokat a kedvezményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy pedagógusok, felsőoktatási hallgatók, felsőoktatásban dolgozók, illetve mindazon szülők, akiknek felsőoktatásban nappali tagozaton vagy pedig a közoktatásban tanuló gyermeke van, évi 60 ezer forintot leírhassanak az adójukból, ha azt számítástechnikai eszközökre vagy számítógépre fordítják.
(11.00)
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez egy rendkívüli, nagyszabású számítógépes, az elektronikus írásbeliség feltételeit megteremtő program, amely az iskolát összeköti az otthonokkal, és azt a fejlesztést, amit az iskolákban végzünk, kiviszi a családokhoz, a saját házukba is. Ugyanakkor a költségvetésnek gondoskodnia kell arról is, hogy több évtizedes mulasztásokat megpróbáljon pótolni, és ilyen az iskolai épületállomány rendkívül leromlott állapota Magyarországon. A PHARE-program, amelynek az előkészítését egyébként az előző kormány kezdte el, 2003 folyamán lehetővé teszi körülbelül száz iskola felújítását és kisebb, vidéki, hátrányos régióban levő iskola felújítását és számítástechnikai eszközökkel való felszerelését. Ennek a PHARE-programnak a nyomdokain majd megindul az a munka, amely 2004-től lehetővé teszi azt, hogy még nagyobb tételben, tehát szemben ezzel a körülbelül 6-6,5 milliárdos programmal, a következő években, 2004-től ennek körülbelül duplája álljon majd rendelkezésre ahhoz, hogy egy 10-15-20 éves iskolafelújítási rekonstrukciós programot kezdjünk, alapvetően európai uniós pénzek támogatásával.
Végezetül nagyon röviden, mert kifutok az időből, szólnék a felsőoktatás helyzetéről is. A felsőoktatás területén százszázalékosan tudja a költségvetés finanszírozni az alapbéremelés szükségleteit. A közoktatás területén ezt jelentős részben a normatívák emelése szolgálja, illetve más olyan önkormányzati bevételek, mint az szja hátrahagyott részének a növekedése és a gépjárműadó-bevétel. Nagyon jól tudom, hogy ezek a források az önkormányzatok esetében egyenetlenül oszlanak el. Tehát a kormánykoalíció két frakciója, a szabad demokraták és a szocialisták képviselői gondolkoznak azon, hogy milyen pótlólagos mechanizmusokkal lehet elérni azt, hogy a közalkalmazotti béremelés és ezen belül a pedagógusbér-emelés fedezete az önkormányzatok minden rétegéhez el tudjon jutni, és ezt biztosítani tudja.
A felsőoktatás esetében ez egy kicsit egyszerűbb helyzet volt, hiszen más a jellege a felsőoktatás finanszírozásának. A felsőoktatás keretén belül ugyanakkor növeltük a hallgatói juttatásokat is, és a hallgatói juttatások 30 százalékos növelését majd a hallgatói juttatások más típusú, mint például a lakhatási támogatás növelése fogja a 2004. évtől követni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Ebből a pár percből önök is láthatták, hogy ha az oktatást és a költségvetést áttekintik, az oktatás valóban a kormányzat prioritásai közé tartozik, és ez így helyes.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
