DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt négy év egy új filozófián, egy új gazdaságfilozófián alapuló gazdasági sikertörténet volt. (Keller László: Micsoda?!) Ezzel az új gazdaságfilozófiával Magyarországnak soha nem látott gazdasági eredményeket sikerült elérni: a GDP-hez viszonyított gazdasági növekedés átlaga meghaladta a 4 százalékot; a költségvetési hiány rendszeresen csökkent; a folyó fizetési mérleg egyre javult; ugyanakkor a reálkeresetek a rendszerváltás óta soha nem látott mértékben növekedtek; nőtt a nyugdíjak reálértéke; az infláció 5 százalék alá csökkent; és valamennyi olyan mutató, ami egy gazdaságot, egy társadalom helyzetét, egy társadalmi közéletet meghatároz, jelentősen javult.
Ebben a helyzetben vette át 2002 tavaszán az MSZP-kormány a kormányzást és a koalíció a hatalmat - és itt kezdődtek a komoly problémák. Azokról a választási ígéretekről, amelyeket az MSZP tett a lakosságnak, a győzelem után kiderült, hogy közgazdaságilag végrehajthatatlanok, illetve csak úgy hajthatók végre, ha azzal a következő évet, éveket, esetleg még nagyobb távot is tönkreteszünk. Gyakorlatilag ez a 2003-as költségvetésben le is van írva, meg is történt.
Hisz ha megnézzük a jelenlegi, 2002-es adatokat, láthatjuk, hogy amióta Magyarországon piacgazdaság uralkodik, a költségvetésnek ilyen hiánya még nem volt, a fizetési mérleg ekkora hiánnyal és gonddal még soha nem küzdött, és ami a nagy probléma és már a ma reggeli újságokban is olvasni lehet, ezek nem maradtak nyomtalanul a nemzetközi sajtóban, a nemzetközi fiskális politikában sem, hisz jó néhány hitelminősítő intézet már előre jelezte, hogy Magyarországot hitelminősítés szempontjából hátrább fogja sorolni - mint a mai újságban olvasható, ez az egyiknél már meg is történt.
Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ-koalíció nagyon nagy árat fizetett azért az ígéretért, amit végrehajtott. Ennek a választási ígéretnek a lakosságot érintő, társadalmat érintő súlyát, szükségességét és fontosságát a Fidesz soha nem kifogásolta, soha nem mondott ellent, azonban a végrehajtás módját, annak közgazdasági megalapozatlanságát és annak a jövőre hárított terheit jelentős mértékben és többször kifogásolta. Sajnos bebizonyosodott, hogy ezeknek a kifogásoknak valós volt az alapja, és ezeknek a terheit fogjuk magunkkal cipelni az elkövetkezendő költségvetési évben és az azt követő években is.
Hozzáteszem, hogy nemcsak a költségvetés és a folyó fizetési mérleg helyzete siralmas, hanem ezzel együtt romlik a reálkeresetek értéke, különösen a versenyszférában; tovább fog romlani általában minden olyan mutató, ami a társadalom és a lakosság életszínvonalát, életérzéseit befolyásolja.
Végső soron tulajdonképpen felmerül a kérdés, hogy lehet-e tenni valamit ez ellen. Igen, tisztelt képviselőtársaim, lehetne: megfontolt, átgondolt és közgazdaságilag megalapozott gazdaságpolitikai intézkedésekkel ezeket a kérdéseket meg lehetne oldani. Sajnos a 2003-as költségvetés ilyet nem tartalmaz, mert az itt fölsorakoztatott adatok két csoportra oszthatók: az egyik, hogy vagy nem igaz - mondjam azt, hogy hamis -, ilyen például a várható költségvetési hiány, a gazdasági növekedés vagy az infláció mértéke, ami közismerten nem lehet ilyen mértékű; vagy vajmi kevés megvalósítandó feladatra elég, nevezetesen az útépítés, a vasútépítés vagy a gazdaságfejlesztés kérdéseit vegyük ki ezekből a kérdésekből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a probléma sokkal súlyosabb, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. Súlyosabb azért, mert a világgazdaság kutatásával foglalkozó - és nem magyar, hanem nemzetközi - kutatóintézetek egyértelműen prognosztizálják, hogy az elkövetkezendő két-három évben recesszió várható a fejlett országokban is, beleértve az Egyesült Államokat. Márpedig közismert, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió determinálja, döntő mértékben határozza meg Magyarország fejlődését, így az alól nem tudjuk kivonni magunkat.
Ebből következik, hogy a tízeknek, tehát a tíz csatlakozásra váró országnak, beleértve Magyarországot is, reális és normális esélye csak abban az esetben lehet - feltételezve azt, hogy a kormány egy új gazdasági stratégiával, egy új filozófián alapuló stratégiával fog előállni -, ha egy beruházásokra alapozott fejlődést tudunk elérni, egy olyan beruházásösztönző, saját erőforrásos rendszerrel, amelyik a modernizációt is magában hordja. Ez az egyetlen út arra, hogy Magyarország és a többi tíz csatlakozó ország reményteljesen vívja meg azt a harcot, ami 2004. május 1-je után remélhetően előttünk áll.
Tisztelt Ház! A helyzetet nagymértékben súlyosbítja, hogy a külföldi működő tőke sorban vonul ki Magyarországról. Úgy látom, hogy hihetetlen mértékű a tanácstalanság a kormány részéről, próbálnak különböző pótcselekvéseket, pótintézkedéseket tenni, például a foglalkoztatási törvénybe becsempészni néhány olyan dolgot, ami a valós problémákat nem oldja meg.
(9.10)
Nem oldja meg, mert nem néz szembe avval, hogy a külföldi tőke elvándorlásának Magyarországról három alapvető oka van. Az első oka az, hogy jó néhány nyugat-európai ország, jelesül Franciaország, Németország, Írország adómérséklési politikát folytat az elmúlt évektől kezdve, ami nyilván azt ösztönzi, hogy a nemzetközi nagytőke ott maradjon, illetve oda jöjjön. A másik az, hogy a nagytőke általában oda megy, ahol nagyobb a profitja, Magyarország pedig nem teremt kellemes gazdasági környezetet az elkövetkezendő időben a nagytőke számára. A harmadik ok pedig az, hogy ez a 2003-as költségvetés - mint azt az AMCHAM közgyűlése miniszterelnök úrnak már jelezte - és sorban a külföldi nagybefektetők nem egy olyan kedvező képet vázolnak a nemzetközi befektetők számára, amiért érdemes lenne Magyarországon ittmaradni.
Ebből következik, hogy nagyon komoly gondokkal kell szembenéznünk. Nem tudom, miért nem vesszük azt a bátorságot - amikor mindig tudunk hivatkozni témákra, ami a kormánykoalíció számára kedvező -, hogy megnéznénk, hogy a nyugat-európai országokban igenis a kisvállalatokon túlmenően az országok foglalkoztatáspolitikájában döntő szerepet játszó nagyvállalkozásokat és középvállalkozásokat is államilag segítik, különböző eszközökkel, módszerekkel, de segítik. A magyar nagy- és középvállalkozók alultőkésítettek. Elképzelése sincs a költségvetésnek és a kormánynak arról, hogy mit lehetne evvel a réteggel csinálni, amely tulajdonképpen pótlólag lépne be a Magyarországról kivándorolt külföldi befektetők helyére. A Fidesz-kormánynak volt ilyen elképzelése 2001-ben, amikor a Széchenyi-terven belül elindította a Széchenyi-kártyát, ennek volt egy olyan következménye is, hogy lett volna a nagyvállalkozások és a nagyobb középvállalkozások számára egy hitelkonstrukció. Ez feledésbe ment a Széchenyi-tervvel együtt.
Hölgyeim és Uraim! Nemhogy kedvezményeket nem kapnak ezek a cégek, hanem a költségvetés tovább sújtja őket. Csak fölsorolásként mondanám el, hogy gazdaságfejlesztésre 25 százalékkal kevesebbet irányoz elő a költségvetés, 60 százalékkal kevesebb vasutat épít, 25 százalékkal kevesebb úthálózatot a beígért 800 kilométer úthálózattal szemben, a turisztikára, amely Magyarország húzóágazata volt, 50 százalékkal kevesebb jut. Arról nem beszélve, csak példálózva említeném meg, hogy a fuvarozókat teljesen tönkreteszik az áfával, hiszen a modern eszközöket használó eurokonform buszokat, az Euro I., Euro II., Euro III-at olyan adóteherrel sújtják, amely egyszerűen elviselhetetlen. Tehát a modernizálást bünteti a kormány, illetve a költségvetés, ugyanakkor nevetséges tételeket is használnak, mint például a reprezentáció és a telefonköltségek áfája.
A lényeg az, evvel példálózóan azt akartam érzékeltetni, hogy a kormány nemhogy nem támogatja a magyar vállalkozói társadalmat, ami azért lényeges, mert a magyar foglalkoztatás a magyar vállalkozói társadalom függvénye, nem a kormány önkéntes elhatározásán múlik; a támogatások elmaradása majdnem azt is feltételezi, hogy tulajdonképpen pusztába dobja őket. Ebből következően nem kell csodálkozni azon, hogy olyan eseményeket várhatunk, ami az IBM után folytatódni fog, a nagyarányú munkaerő-leépítést, tehát a magyar munkanélküliség fölgyorsulását; csak a stílbútorgyárra vagy a Videotonra gondoljak, vagy a Matávra. De a következő bomba, ami itt van előttünk, és amiről senki nem szól, a Dunaferr kérdése, ahol több ezer ember kerülhet utcára, vagy ne adj' isten a sztrádaépítések, ahol a külföldieknek teljes mértékben átadjuk a sztrádaépítést, kiszorítva evvel a magyar munkaerőt erről a piacról.
Hölgyeim és Uraim! Egy dolog volt, ami meg tudta ezt akadályozni, a Széchenyi-terv annak idején. A Széchenyi-tervet a többi választási ígérettel együtt sutba dobták, pedig ez a Széchenyi-terv 40 ezer embernek adott munkalehetőséget, 140 milliárdos beruházással 500 milliárdot hozott Magyarországnak, de sutba dobtuk. Mi az Európai Unióhoz készülünk 2004-ben. Amikor ezt a siralmas 2003-as költségvetést elolvastam, eszembe jutott a macedón, nem a szocialista, hanem a macedón Nagy Sándor, aki amikor elfoglalt egy nagyobb territóriumot, akkor mindig fölgyújtotta a legnevesebb épületeket a hatalma fölötti ujjongás érzésében.
Remélem, tisztelt kormánypárti képviselők, önök nem sokáig fognak ujjongani, hanem normális ésszel és belátással fogják Magyarország érdekeit képviselni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
