KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Egy olyan szektorról szeretnék beszélni, ami az államháztartás egyik fő ágazata, az önkormányzatok és az önkormányzati szektor. Ez a költségvetés egy igazi katasztrófa-költségvetés az önkormányzati szektor számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy volt alkalma minden kedves képviselőtársunknak megkapni azt a közös állásfoglalást, amit lényegében az összes magyar önkormányzati szövetséget jelentő szervezet aláírt.
Ez egy közös állásfoglalás, amelyben napnál világosabban kifejtik a szervezet tagjai - akik egyébként részben fideszes, részben MSZP-s, SZDSZ-es, MDF-es, tehát a parlamenti paletta teljes kínálatát felölelő polgármesterek -, hogy elfogadhatatlan a költségvetésnek az a tervezete, hogy a 2003-ra előirányzott normatív állami hozzájárulás, ha figyelembe vesszük egyébként még a normatív szja 2002-höz viszonyított növekményét is, nem nyújt fedezetet a 2002. szeptember 1-jei bérfejlesztésre és ennek a 2003-as kihatására, ennek az önkormányzati szövetségek szerint pusztán az 50 százalékára nyújt fedezetet. Ezt egyébként alátámasztja Atkári Jánosnak, a főváros pénzügyekért felelős SZDSZ-es alpolgármesterének a Népszabadságban megjelent interjúja is, amiben kifejti, hogy a főváros számára ez a költségvetés és a normatív támogatások ilyetén alakulása óriási veszteséget okoz. Az ő becslése szerint ez a veszteség több mint 10 milliárd forint lehet, amit az önkormányzatoknak amiatt kell saját forrásból kifizetniük, mert a kormány, szemben a belügyminiszter és a miniszterelnök ígéretével, nem teljesítette azt, hogy a bérfejlesztés teljes egészében bekerül fedezeti elemként a normatív támogatások közé. Ez, még egyszer hangsúlyozom, 50 százalékban került be.
Ez persze iskolánként eltérő, és ha itt a nagy folyamatok mögött megnézzük az egyes típusú önkormányzatokat érintő folyamatokat, még tragikusabb a helyzet. Ugyanis a középfokú intézmények esetén még csak alacsony ez a hiány, ott a normatíva hiánya 11-13 ezer forint között van iskolásonként. Az általános iskolákban már 68 ezer forint a hiány iskolásonként, az óvodáknál pedig 73 ezer forint. Ez jól mutatja, hogy minél kisebbek a gyerekek, annál kevesebb állami támogatás jut nekik a fejkvóta alapján, és ez nyilvánvalóan elsősorban azokat az önkormányzatokat fogja sújtani, amelyek lényegében csak ilyen kicsi intézményeket tartanak fenn, tehát kis óvodát, kis iskolát, ahol az iskolák 4-6 osztályosak, és nem tudnak például 8 osztályos iskolát üzemeltetni.
Itt válik a költségvetésben világossá az a mondat, amit az MSZP választási programjában olvashattunk, hogy az MSZP úgy gondolja, hogy csak az életképes önkormányzatokat kell támogatni, ugyanis ez a költségvetés azzal fog járni, hogy a kistelepüléseken a települések nem fogják tudni finanszírozni az intézményeiket. Ugyanis minél kisebb egy település, annál kevésbé életszerű, hogy az szja-visszapótlás vagy a gépjárműadónak az önkormányzati átcsoportosítása valódi fedezetet jelent, még abban az esetben is, ha ne adj' isten ezek az átcsoportosítások a tényleges költségeket fedeznék. De nem fedezik.
Így aztán valószínűleg az önkormányzati szövetségek állásfoglalása szerint is durván mintegy 700 olyan önkormányzat lesz, amely belép abba az úgynevezett önhibáján kívüli hátrányos települési körbe, amivel az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések, magyarul a forráshiányos települések száma messze meg fogja haladni az összes önkormányzat 50 százalékát. Ez pedig azt jelenti, kedves képviselőtársaim, amit egyébként az az egyszerű tény jelent, hogy ha az általános iskola első osztályában matematikából megbukik valaki, egy tanuló, az azt jelenti, hogy a tanuló nem teljesített jól; ha az osztály fele bukik meg, az viszont azt jelenti, hogy a tanárral vagy a tananyaggal van a probléma.
Itt az önkormányzati rendszer alapvető válságával találkozunk, hiszen az önkormányzatok több mint 50 százaléka fog belépni az önhikis körbe. Ez olyan tragikus következményekkel járhat, mint az, hogy az önkormányzatok ténylegesen nem fogják tudni vagy a működésüket, vagy pedig az intézményeik működését finanszírozni. Ez beláthatatlan következményekkel jár az oktatási rendszerre nézve, beláthatatlan következményekkel jár arra nézve, hogy az önkormányzatok önkormányzatiságának a lényegét, tehát hogy képesek önállóan gazdálkodni, egyáltalán fenn kívánja-e az MSZP-kormány tartani. Hiszen talán még visszaemlékezhetünk arra, amikor a mai belügyminiszter asszony - akkor még mint a Baloldali Önkormányzatok Közösségének az elnöke - itt a parlamentben igaznak tűnő könnyeket sírt akkor, amikor a Fidesz-kormányzat szerinte nem megfelelő módon kezelte a fejkvóták és a normatívák ügyét.
El kell ismerni, nem volt Magyarországon még olyan kormány, amelyik olyan normatívát üzemeltetett volna, ami az intézményfenntartás teljes költségét finanszírozza. Sem az Antall-kormány, sem a Boross-kormány, sem a Horn-kormány, sem az Orbán-kormány, és most már mondhatjuk: sem a Medgyessy-kormány. Azonban ezek a folyamatok két tragikus mélypontot mutatnak, ahol igazán nyílik a finanszírozási olló: az egyik a Bokros-csomag idején volt, és most látjuk a másiknak a kibontakozását.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne ezen változtatni, ha a kormánynak meglenne ez a szándéka. De az államháztartásnak ebből a szektorából olyan mennyiségű finanszírozási forrás hiányzik, amit egyébként szinte lehetetlen módosító indítványokkal kezelni. Ez azt jelenti, hogy a teljes önkormányzati rendszert újra kell gondolni; és szemmel láthatóan az MSZP-nek ez a szándéka, hiszen nyilvánvalóan azt a programot készíti elő, amit le is írt annak idején a választási programjában, hogy térjünk át az életképes önkormányzatok rendszerére. Ez persze elfogadható lenne, ha ezt nyíltan csinálnák, mert akkor lenne módjuk a kistelepüléseknek, falvaknak erről vélekedni, vagy alkalmasint a megyei jogú városoknak azt mondani, hogy lássuk csak, hogy milyen feladatokat kell átvenni. De ez így, ilyen sunyi módon, hogy kivéreztetjük az önkormányzati rendszert, elfogadhatatlan. És higgyék el, a költségvetés elfogadása után nem fogjuk megúszni azokat a problémákat, amelyek ebből jelentkeznek, a tömeges iskolabezárásokat, a tömeges önkormányzati csődöket, és azt, hogy az önhibájukon kívüli hátrányos helyzetű önkormányzatok köre kezelhetetlen mértékben fog duzzadni.
Éppen ezért most jó előre gondolkodni kellene azon, hogyan fogjuk ennek a költségvetésnek a módosítását és a pótköltségvetést a parlament elé beterjeszteni, mert nyilvánvaló, hogy ez sem az önkormányzatok, sem a magyar emberek, sem a szülők, sem a tanárok, sem a diákok számára nem elfogadható. És én szeretném kérni a szocialista kormányzatot és a parlamenti képviselőtársaimat, hogy beszéljük ezt meg nyíltan, és mindenképpen kezeljük ezt a dolgot úgy, mint azt a problémát, amit nem lehet szőnyeg alá söpörni, még ha látszólag meg is tudjuk oldani ennek a költségvetésnek az elfogadását, mert ez az ügy jelentkezni fog legkésőbb jövő nyáron, és akkor majd újra találkozunk ezzel a kérdéssel. És szeretném, ha most kimondaná majd a költségvetési vita zárásaként a pénzügyi kormányzat, hogy hogyan is kell akkor most az életképes önkormányzatokat érteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
