LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A költségvetéssel kapcsolatban a természet védelméről, valamint a Duna-Tisza közi homokhátság szükséges vízpótlásáról fogok beszélni.
A Tisza menti választókerületem lakóit mind közvetlenül, mind áttételesen, például az idegenforgalom visszaesése miatt hátrányosan érintette a két évvel ezelőtti cianidszennyeződés, a tömeges halpusztulás és ennek a következményei. Sokan akkor döbbentek rá a környezetvédelmi előírások fontosságára, és azóta érezhetően javult az emberek természetet védelmező magatartása, növekedett az igény a gyönyörű természeti környezet, a halállomány és a vadállomány fokozott védelme iránt.
Most már jóval kevesebb megértéssel találkoznak az orvvadászok és az orvhalászok, mint korábban. Nincs megélhetési bűnöző, csak bűnöző van, és a halak, a vadak védelme nem lehet pusztán társadalmi feladat. E védelem hatékonyságának a javítása érdekében szükséges növelni a halőrök, a vadőrök létszámát, javítani kell a felszereltségükön, emelni kell a jövedelmüket, védeni kell őket a bűnözőkkel szembeni, gyakran egyenlőtlen küzdelemben is.
A halgazdálkodási és vadgazdálkodási tevékenységek felelőse a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca, bár én ennek a felelősségnek inkább a természetvédelmi vonatkozásait tekintem fontosabbnak, mint a gazdálkodási oldalát. A halállomány fokozott védelme megköveteli a halőrök létszámának a bővítését, a munkafeltételeik további javítását. Ehelyett mit tapasztalunk? Folyó áron még a korábbi feltételeket sem biztosítja számukra a jövő évi költségvetés. A vadőrök és a vadgazdálkodás rendelkezésére álló anyagi feltételek is romlanak, támogatottságuk azonos vásárlóértéken számítva elmarad a 2002. évre várható támogatások nagyságától. Nem szabad a természeti értékeink megőrzését biztosító feltételeinken takarékoskodni, legalább a korábbi, eddigi lehetőségeket kell megtartani.
A költségvetés irányszámai szerint ugyanis mintegy 20 százalékkal csökken mind a környezetvédelmi területi szervek, mind a természetvédelmi területi szervek dologi kiadásaira fordítható összegek nagysága. A létszámtervekből kitűnik, hogy a feladatok nem csökkennek ezeknél a szervezeteknél, csupán "a munkavégzéshez szükséges" dologi kiadásokon takarékoskodik a jövő évi költségvetés, azonos vásárlóértéken számítva a korábbi kiadások egynegyedét vonná el. Méltatlan gyanakváshoz vagy visszaélésekhez vezethet ez a kicsinyes takarékoskodás, hiszen ezek a szervezetek tipikusan nem íróasztalokhoz kötődő irodák, hanem lételemük az állandó figyelés és a folyamatos járőrszolgálat.
A tavaly többször megismétlődőtt, közfelháborodást okozó súlyos bűntény, a védett madarakat tömegesen pusztító külföldi vadászok leleplezése arra figyelmeztet minket, képviselőket, hogy az ellenőrzés területén a legkisebb lazaság sem engedhető meg, különösen nem a takarékoskodás indoka miatt. Amennyiben hasonló esetek ismét megtörténnének a jövőben az ellenőrzés anyagi feltételeinek a romlása, azaz a környezetvédelmi területi szervek és a természetvédelmi területi szervek dologi kiadásainak a lefaragása miatt, akkor magának a tisztelt Háznak, nekünk is, nekem is osztoznunk kell a bekövetkezett természeti károkért vállalandó erkölcsi felelősségben.
Tisztelt Ház! A Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása érdekében az Országgyűlés hét esztendeje határozatot hozott, amelyben, idézem: "Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyék több mint 8 ezer négyzetkilométernyi területét fenyegető természeti katasztrófa elhárítása, az itt élő közel 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életfeltételeinek a javítása érdekében felszólította a kormányt, hogy az 1996-2005-ig terjedő időszakra dolgozzon ki stratégiai munkatervet, cselekvési programot, amely tartalmazza a Duna-Tisza-közi terület mezőgazdaságának fejlesztési elképzeléseit, a Duna-Tisza-közi homokhátság vízpótlásának részleges, a későbbiekben teljes megoldását, valamint a táj- és környezetvédelem szempontjait."
Ezzel a parlament által elfogadott, immár a hetedik születésnapját ünneplő cselekvési programmal mindmáig adósok az azóta hivatalt viselő kormányok. Ez bizony, ne szépítsük, több cikluson átívelő, folyamatos törvénysértést jelent. Az elmúlt hét esztendőben a homokhátságon átlagban 2-2,5 méterrel, egyes vidékeken 4-5 méterrel is süllyedt a talajvíz szintje.
(14.00)
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének világszervezete, a FAO egy hosszú távú éghajlat-előrejelzési térképen külön megemlíti a magyar Alföldet, s ezen belül nevesíti a Duna-Tisza-közi homokhátságot, és a félsivatag jellegű övezethez sorolta ezt a területet.
Az ENSZ szakmailag illetékes szervezetének közzétett minősítése lehetőséget teremt, hogy Magyarország jó eséllyel pályázzon nemzetközi és uniós pénzügyi alapok területfejlesztési támogatásaira, és így a költségvetés mellett a külső források bevonásával együtt végre megkezdődhet a cselekvési program megvalósítása, többek között a vízpótlást javító víztározók és csatornák építése.
A szakemberek számítása szerint az országgyűlési határozat végrehajtásához, a teljes program megvalósításához mintegy 300 milliárd forintra volna szükség. Az elmúlt hét év alatt ennek töredéke, mindösszesen 1,2 milliárd forint jutott a tartós vízhiány enyhítésére. Az érintett területen megválasztott MSZP-s, fideszes, MDF-es képviselők az elmúlt esztendőkben hiába próbálkoztak, hogy a központi költségvetés megfelelő forrást biztosítson a homokhátság vízhiányos helyzetének megoldására. Ebben az érdekérvényesítő politikai és szakmai küzdelemben elismerésre méltó a régi és az új megyei önkormányzat erőfeszítése is.
Két héttel ezelőtt Kerekegyházán tanácskozásra került sor, ahol Nemcsók János, az Alföld felzárkóztatási pogramjáért felelős miniszteri biztos közölte, hogy a következő négy-öt esztendő alatt állami támogatásból mintegy 7-8 milliárd forintos költséggel 51 víztározó megépítésére kerülhet sor. Bár ez a minimumprogramnál is jóval kevesebb, de ennek az időarányos forrását is hiába kerestem a jövő évi költségvetésben. Történik mindez annak ellenére, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányprogram vitájában Medgyessy Péter miniszterelnök úr biztató ígérettel tért ki a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása érdekében tervezett kormányzati intézkedésekre. Talán ezért sem reménytelen a sorsa annak a módosító indítványunknak, amely 1,2 milliárdra egészíti ki a jövő évi költségvetési támogatást.
Tudom, hogy MSZP-s és fideszes képviselőtársaim támogatni fogják ezt a javaslatot, és a módosító indítvány elfogadásával végre megkezdődhet a Duna-Tisza közi homokhátságon élő 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életkörülményeinek kedvező változása.
Kérem, támogassák ezt a javaslatot, és egyben köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
