DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, pedig már feladtam a reményt, hogy emberi időben... Nagy érdeklődéssel hallgattam itt a polémiát, lehet, hogy már a szocialista képviselőtársaim megbánták, hogy annak idején, 1994-ben az összeférhetetlenségi törvényt ilyen formában módosították, hogy a Ház tele van polgármesterekkel, akik a saját bőrükön tapasztalják ennek a költségvetésnek a jövő évi hatásait. Hiszen kormánypárti oldalról sem hallottunk felszólalást, még Toller képviselő úr részéről sem, hogy például Pécs kedvezőbb helyzetbe kerülne a következő évben.
Ahogy az államtitkár úr itt a számokkal játszott, Churchillnek a statisztikával kapcsolatos mondása jutott az eszembe, azt hiszem, erre is érvényes, hogy csak azt hiszem, amit én manipulálok. Ugyanis amikor az általános vitában, miután az egészségügyről itt még nem volt szó, és az egészségügy finanszírozása sem fogja az önkormányzatokat könnyebb helyzetbe hozni, hiszen az intézmények több mint 80 százaléka önkormányzati tulajdonban van, sőt nehezebb helyzetbe fognak kerülni emiatt, és ott, sajnálom, hogy Szabó képviselő úr kiment (Dr. Szabó Zoltán: Nem mentem ki, itt vagyok!), a rendelkezésre bocsátott számokból számításokat - bocsánat, ne haragudjál! - végeztem, és ebből arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy még az 50 százalékos béremelésnek sem lesz meg a fedezete a gyógyító-megelőző kasszán; akkor azt a vádat kaptam, hogy én itt csúsztatok.
(18.30)
Megijedtem, lehet, hogy rosszul számoltam, hazamentem, megint elővettem a táblákat, és a trükk az egészben az, hogy a kormányzati oldal mindig a 2002. évi eredeti előirányzatról beszél, holott nagyon jól tudjuk évekre visszamenőleg, hogy év közben ezek a különböző tételek változnak, és aztán a zárszámadással minden a helyére kerül. Tehát ha ténylegesen össze akarjuk hasonlítani azt, hogy milyen helyzetbe kerülnek önkormányzatok, egészségügyi intézmények, akkor a 2002. évi várható teljesítéshez kell hasonlítani a jövő évi számokat. És ha ebből a szempontból nézzük, akkor bizony valami hibádzik.
Lehet, hogy a makroszámok jók, csak ha sorban állnak föl a képviselők - ezt én is meg tudom erősíteni a választókörzetemben, és nagyon jól tudjuk, hogy december 15-éig az önkormányzatoknak el kell készíteni a jövő évi költségvetési koncepciót, tehát ezekben a napokban tárgyalják az önkormányzatok -, és sorban az a vélemény alakul ki, hogy bizony, az az olló, ami már-már szűkülni látszott a kötelező feladatok és az állami finanszírozás között, az megint ki fog nyílni; ha mindenhonnan ez a vélemény jön, akkor az ember csak azt tudja gondolni, hogy ezzel a költségvetéssel valami hibádzik. Ez érvényes az egészségügynek a költségvetésére is, és ebben az esetben az ember arra törekszik, hogy legalább a veszteségforrásokat próbálja csökkenteni.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A Magyar Demokrata Fórum nevében két módosító javaslatot adtam be, ami nem számokhoz kötődik, hanem az irányított betegellátási modellel kapcsolatosan fogalmazódott meg a 69. §-ban. Ez az irányított betegellátási modell egy Amerikából félig-meddig átvett rendszer, amit itt próbálnak alkalmazni egy teljesen más biztosítási szisztémán belül. Ennek vannak jó elemei, mert attól a pillanattól kezdve, hogy valóban a betegutakat figyeljük, nagyon érdekes tapasztalatokhoz juthatunk.
Pont ezért már lényegében '99 óta folyik egy ilyen kísérlet, kezdetben 500 ezer főre terjesztették ki, hogy az irányított betegellátási modellben részt véve, egy teljesen más finanszírozási szisztémában esetlegesen megvizsgálják azt, hogy milyen megtakarításokat lehet elérni, mennyire lehet költséghatékonyabban végezni az egészségügyi ellátást. Ez az 500 ezer fős modell lezárult, és ahelyett, hogy megfelelő értékelést végeztek volna, most úgy dönt a kormányzat, hogy ezt kiterjeszti egymillió főre, egymillió fő kerülhet bevonásra a modellkísérlet kapcsán, és amikor ez az egymilliós fős projekt lefut, akkor majd megnézik, és értékelik ezeket a dolgokat.
Egyrészt nem értjük, hogy miért nem lehet megfelelő módon értékelni az eddig történteket, és arra szerettük volna fölhívni a figyelmet a módosító javaslatban, hogy bizony a rendszerben egy hatalmas nagy lyuk van: a rendszer lehetővé teszi azt, hogy a gyakran beteg vagy krónikus beteg, nagy ellátási költségeket igénylő betegektől megszabaduljon, és kvázi a rendszerben csak a kevés költséget igénylők maradjanak. Ezért javasoljuk azt, hogy ne csupán csak a taj-szám alatt bejelentett betegek kerüljenek bele, hanem mindazok a betegek, akik valamilyen formában az adott családorvosi szolgálattal kapcsolatba kerülnek. Ugyanis az eddigi elemzések érdekes módon nem tértek ki arra, hogy a modellben lévőknek például a kijelentkezése a különböző orvosi szolgálatoktól, illetve ugyanennek a populációnak a költözési szokásai hogy viszonyulnak egymáshoz. Ez nem történt meg, jóllehet ezt nagyon egyszerűen végig lehetne futtatni, és ez egy olyan lyuk, amit szerintünk zárni kell.
A másik, ami nagyon érdekes, hogy a lefutását követően az egész modellt úgy akarják értékelni, hogy nem akarják előre meghatározni az értékelés szempontjait. Aki foglalkozott tudományos kutatással, az jól tudja, hogy a tudományos kutatást úgy kell kezdeni, hogy eleve le kell fektetni a majdani értékelés szempontjait. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezt a módosító javaslatot kormánypárti képviselőtársaink is akceptálták, tehát ők is belátták azt, hogy ezt az értékelést előre meg kell határozni, a szempontokat meg kell határozni, és ezt kormány- vagy ágazati... - de itt lehetőség arra volt, hogy kormányrendeletben szabályozzuk.
A másik módosító javaslatunkat a bizottsági vita során nem támogatták. Én azt kérem, gondolják végig, hogy ez egy valós probléma. A bizottsági ülésen jelen lévő helyettes államtitkár úr elmondta azt, hogy az ezzel, az általam fölvetett problémával kapcsolatos vizsgálatok folynak. Nem hiszem, hogy ez olyan bonyolult, nagy számításokat igényelne, hiszen a számítógépes háttér megvan, könnyen végig lehet futtatni ezeket az adatokat, és akkor szerintem meg fogjuk látni, hogy ez valóban egy olyan sötét lyuka a rendszernek, ami nem virtuális, hanem valóságos, hiszen az Egyesült Államokban ez a hasonló rendszer végeredményben emiatt bukott meg, ezzel a problémával nem tudtak mit kezdeni.
Úgyhogy nagyon szépen kérem, hogy a T/1220/60., illetve 61. számon beterjesztett módosító javaslatainkat szíveskedjenek támogatni, és akkor majd meglátjuk, hogy ez az irányított betegellátási modell valóban hoz-e valamit a konyhára. Félelmeink vannak, ugyanis ha egyszer elismerjük azt, hogy eleve az egész rendszer alulfinanszírozott, akkor abból a kevésből mennyi lehet a megtakarítás, nem nagyobb-e a kockázat, hogy a megtakarítás érdekében inkább maga a gyógyító hatékonyság fog csökkenni. De most már elkezdtünk ezen az úton járni, járjuk végig, csak akkor próbáljunk korrekt összehasonlító adatokhoz jutni, akkor tudjuk ténylegesen megnézni, hogy lesz-e eredménye.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
