GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először hadd reagáljak Szijjártó Péter fiatal képviselőtársam néhány gondolatára, amelyek engem elszomorítanak. Elszomorítanak azért, mert ön és az önhöz hasonló képviselők tényleg a fiatalokat jelenítik meg e Házban. Úgy gondoltuk, önök olyan politikai kultúrát hoznak, hogy az utánunk jövő nemzedékekben még nagyobb lesz a demokráciára való hajlam. Ezzel együtt azzal kapcsolatban, amit ön elmondott, enyhén rosszallásomat fejezem ki. Gondolja csak végig, hogy mit mondott a kisebbségi véleményekről. Semmit nem vettünk el, semmiféle versenyelőnyt nem biztosítottunk a magunk számára, mert ez ugyanannyi többséget jelent, mint amennyi kisebbséget.
Amikor felajánlottuk, hogy három órával - körülbelül ennyi ideig tartott volna a többségi és a kisebbségi vélemények ismertetése külön-külön - legyen hosszabb a vita, akkor azt egyetlen frakció sem igényelte. Gondolom, ezt ön is tudja. Tehát ezt úgy beállítani, hogy mi valamivel visszaéltünk és csorbítottuk az önök jogait, egészen elképesztő. Nem akarom a statisztikákat idézni, hogy 1994-től - én azóta vagyok országgyűlési képviselő, és azóta ismerem a helyzetet - mennyit fordítottunk évente egy-egy költségvetés általános és részletes vitájára.
A másik - reagálva arra, amit ön az ifjúsággal kapcsolatban elmondott -, ha visszaemlékszik rá, az adótörvényekben, amelyek szorosan összefüggenek ezzel a költségvetéssel, nagyon komoly kedvezményeket biztosítottunk a fiatalok számára, az oktatástól az informatikán át egészen a lakásépítés, a lakáshoz jutás feltételeiig. Ezt ez a költségvetés tükrözi, még akkor is, ha egyes tételek esetleg nem jelennek meg kiadásként, de megjelennek úgy, hogy kevesebb személyi jövedelemadó-bevétel van ebben a költségvetésben.
Még egy dologra szeretnék reagálni - amit mi is nagyon fontosnak tartunk, és ebben azonos a nézetünk -, nevezetesen az európai uniós csatlakozás eredendően a fiatalokról, az utánunk jövő generációkról szól, éppen ezért szinte minden tárca költségvetésében szerepel az európai uniós felkészítés. Ezek a programok már el is indultak, és készülnek az ezekhez szükséges anyagok. Sőt, hadd mondjam önnek, nagyon érdekes, hogy miközben ön ezt elmondta, egy pont idevágó költségvetési fejezetből emeltek el, sőt vitték nullába a betervezett összeget.
Melyek azok az indítványok, amelyeket nem támogattunk? Nem támogattuk azokat az indítványokat, amelyek százmilliárdokkal kívánnák emelni az illetékeket vagy a személyi jövedelemadót, vagy több tíz milliárd forinttal az általános forgalmi adót. Nem támogattuk azokat az indítványokat, amelyek teljesen házszabályellenesek, mert olyan tételekhez nyúltak hozzá, amelyekhez elvileg csak a költségvetési bizottságnak van jogosítványa hozzányúlni.
(22.30)
Mi az, amit mi támogattunk, és amit a mi képviselőink benyújtottak? Érzékelve azt, ami az általános vitában és a részletes vitában is nagyon sokszor előjött, az önkormányzatok helyzetét, amit mi úgy neveztünk el, hogy a bérköltség-növekedés, közalkalmazotti, köztisztviselői bérnövekedés hatása, erre nyújtottak be képviselőtársaim módosító indítványokat, amelyek biztosítják azt, hogy egyetlen település se kerüljön olyan helyzetbe, hogy nem nyújt fedezetet a növekedésre.
Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy hadd hozzak egy családi példát! Egész délután motoszkált bennem már, hogy furcsának érzem, amikor valaki a költségvetéshez módosító indítványt nyújt be vagy hozzászól, akkor nem gondolja végig, nem próbál párhuzamot vonni egy családi költségvetéssel. Ha egy család, mondjuk, egy nagyobb hűtőszekrényt vagy televíziót akar vásárolni, és mellette még nyári szabadságot is tervez, akkor már sokszor szóba jön, hogy az már nem két hét, csak egy hét, és figyelembe veszi, hogy hol tud zsugorítani. Megnézi, mely kiadásokat tudja átütemezni a következő évre, vagy hitelfelvételeket próbál felkutatni, lehetőségeket keres.
Amikor mi teljes felelősséggel azt mondjuk, hogy a költségvetési hiányt a GDP 4,5 százalékában meg akarjuk tartani, akkor ezt komolyan gondoljuk, mert tudjuk, hogy a hiányban való elmozdulásnak milyen következményei lesznek. Önök is hallották, hogy még a részletes vitában is számtalan ilyen kezdeményezés volt, hogy a hiányt 4,5-ről 4,6-ra, 4,7-re, egészen 5 százalékig próbálták fölemelni. Tehát ezt nem lehet!
Amikor eldöntöttük, hogy megemeljük a béreket... Tessék visszagondolni: az önök képviselői azt feszegetik, hogy az alkotmánymódosítás egyik feltétele, hogy a bérek hogyan alakulnak Magyarországon. Egy szájból nem lehet hideget és meleget fújni egyszerre. Ha egyszer most azt tűztük ki, hogy a szociális dolgokban fordulatot akarunk elérni, és ebben akkor egyetértettünk az ősz folyamán, és a béreket emeltük, akkor nyilván valahol máshol kellő önmérsékletet kell tartani.
Számomra azért csalódás a vita, mert mindenki a beruházásokról beszél, hogy több kell beruházásra. De ennek hol a forrása? Ez nem került elő.
A következő nagy tétel még az önkormányzati dologhoz a kistérségek támogatása, és azoknak a körzetközponti településeknek a támogatása, amelyek az előző években, nemritkán költségvetési ösztönző hatásokra átvállaltak feladatot. Tehát ők nem járhatnak rosszabbul. Ezt mindenképpen meg kell oldanunk.
Ahogy azt ma ígértük, módosító javaslatot fogunk benyújtani, amely az adóerő-viselő képességre vonatkozik, hogy lehetőség szerint a normatíváikat ne veszítsék el száz százalékban azok az önkormányzatok sem, ahol egyébként a korábbi időszakból örökölt ipari üzemek hatására rendkívül magas vagy az átlagot lényegesen meghaladó helyiadóbevétel-lehetőségük van.
Igenis, szándékunk van ezzel a költségvetési törvényjavaslattal a tömegközlekedési gondokon enyhíteni, mert tudjuk azt, hogy ezt nemcsak a budapestiek veszik igénybe, hanem szinte az ország minden, Budapestre látogató, baloldali és jobboldali polgára.
Kell, hogy beszéljek az egyházi finanszírozás kérdéséről is, mert itt is megoldást találtunk arra, hogy lehetőség szerint, ha nem is tételesen és címzetten megjelölve, hogy mire lehet költeni, én azt gondolom, itt is érdekesebb az, hogy forrást teremtettünk. Nem pántlikázott forrást teremtettünk, hanem rábízzuk az ingatlant kezelőkre, hogy ők döntsék el, mi az, ami sürgetőbb, és mi az, amire feltétlenül kell, hogy forrást biztosítsanak.
Oldottunk a rendőrség helyzetén, elég jelentős összegben. Hadd mondjam azt is, ezért hagytam a végére, amikor azt mondtam és bíráltam Szijjártó Pétert, ha ön foglalkozott a költségvetéssel - ugyan voltak kételyeim, amikor az uniós tájékoztatás kapcsán azt mondta, hogy erre nincs forrás -, akkor azt is látta, hogy az útépítésre is van több mint 70 milliárd forint. Ez abban különbözik, hogy ez most a költségvetésben van, és itt mi döntünk róla, nem pedig a Fejlesztési Bank csatornáin keresztül valamilyen olyan körkörös megoldás, amit láttunk, hogyan tették át a közlekedési tárcától a több tíz milliárd forintot az ÁPV Rt.-hez és az ÁPV Rt.-n keresztül a Fejlesztési Bankba, és utána mosolyogtak az arcunkba, hogy ezt már nincs joga sem az Állami Számvevőszéknek, sem parlamenti bizottságnak megvizsgálni.
Azt gondolom, sok helyen van, és ebben azonos a véleményünk, ahol mi is szeretnénk sokkal többet költeni, mert költeni mindenki szeret. De a felelősségünk és a kormányon lévő koalíció felelőssége, hogy ne növeljük indokolatlanul és túlzottan az adófizetők terheit, ezek legyenek magánemberek vagy vállalkozások, és a befolyt adóforintokat a lehető legjobban használjuk fel. Bennünket a módosító indítványok benyújtásánál ezek a gondolatok vezéreltek.
Hadd fejezzem be ugyanazzal a gondolattal, amivel az általános vitában a gondolataimat befejeztem, a két évvel ezelőtti századforduló költségvetési vitájáról. Bennem az erősödött meg változatlanul: "Ha önök kormányon olyan bátrak és okosak lettek volna, mint amilyenek ellenzékben, akkor ma feltehetően jobb körülmények között, sokkal nagyobb forrásról vitatkozhattunk volna."
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
