LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr és ellenzéki kollégáim is a NATO-ról szóltak, de nemcsak a NATO-ról, hanem Magyarország új partneri szerepéről a világban, amelynek természetesen értéke és természetesen ára is van. Annak idején, még a NATO-csatlakozás táján egy lakossági fórumon egy amúgy kedves öreg szimpatizáns egyszer azt mondta nekem, hogy akármit csinálok, ő már nem fogja megszeretni a NATO-t.
Most, miniszterelnök úr szavait hallva, azon gondolkodtam, hogy kell-e nekünk szeretni a NATO-t vagy akár az Európai Uniót. Természetesen nem kell szeretnünk, ahogy nem kell szeretni, mondjuk, a repülőgépet sem - én speciel nem is szeretem -, mert lassú és körülményes eljutni a felszállásig, mert drága a jegy, és nagyon sok a szabály és az előírás arról, hogy kell viselkednem a fedélzeten, és mit vihetek magammal; csak sajnos a repülőgép visz a leggyorsabban a céljaimhoz. Így van ez a nemzetközi szövetségekkel is. Drága a jegy, nehéz bejutni, és sok a szabály. De mégis ez az út visz a leggyorsabban közel nemzeti céljainkhoz, a NATO esetében a biztonsághoz, az Európai Unió esetében pedig a jóléthez.
Most, képviselőtársaim szavai és a legutóbbi konzultációk is azt igazolták számomra, hogy ebben egyetértünk, és egyetértünk abban, hogy nem lehet semmilyen belpolitikai kötélhúzás sem oka annak, hogy - ha már a repülőhasonlattal éltem - lekéssünk valamilyen fontos nemzetközi járatot, amelyre pedig éppen saját érdekünkben akarunk felszállni. Mert végül is a nemzeti érdekekről van szó, és ezt mindnyájan tudjuk. És nemzeti érdek az is, hogy ne legyünk anyagilag nettó befizetők az Unióba, de nemzeti érdek az is, hogy ne legyünk nettó befizetők átvitt értelemben: lélekben, nemzeti becsületben és önérzetben sem, hanem a mérleg a mi szempontunkból itt is pozitív legyen.
Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehetünk koldusok, nem lehetünk bliccelők, nem lehetünk örök potyautasok ezeken a járatokon. (Dr. Kontrát Károly: Soha nem voltunk!) Soha nem voltunk, nem is leszünk, és közösen nem akarunk lenni, ezért örültem az eddigi hozzászólásoknak. Ennek érdekében vannak és voltak nemzetközi tennivalóink, miniszterelnök úr erről számolt be, de vannak és lesznek itthoni tennivalóink is jócskán.
Valamelyik hét végi lapban egy politológus igencsak elmarasztalt e tekintetben minket. Azt írta, hogy a magyar politikai elit egy évtizeden át egymással volt elfoglalva, és ezért ellazsálta az emberek tájékoztatását és felkészítését nemzetközi kötelezettségvállalásainkra. Akár igaza van, akár nem, van mit bepótolnunk, mert egyformán kell képet kapnia arról, hogy mi vár az Unióban rá, az édesanyám korosztályának, a fiam korosztályának és nekem is. És még nem egyformán felkészültek.
Vannak már, elsősorban a fiatal generációban, akik máris készek. Több nyelven tudnak, ismerik az uniós jogszabályokat és versenyszabályokat. Ők, ahogy mondani szokták, az új eurokrácia magyar tagozata, és ez helyes is, hogy így van, de csak akkor helyes, ha a nemzetközi szervezetekben betöltött szerep nem mélyíti újra a társadalmi szakadékokat, ha az új eurokrácia mellett nem épül ki egy új europroletariátus hazánkban, olyan emberekből, akiket nem készítettünk fel kellő módon, és ezért nem lehetnek haszonélvezői a csatlakozásnak.
(9.00)
Most egyetértünk egy olyan felkészülésben, amely a többséget nyertessé teszi. És nyertes lehet az egész nemzet is, a szó egy másik értelmében, erről is szóltak kollégáim. Ady annak idején kompországnak nevezte Magyarországot, mert végeláthatatlanul ingadozik Kelet és Nyugat partja között. Új nemzetközi szerepvállalásunk nemcsak azt jelenti, hogy végképp kiköthetünk az egyik parton, jelent mást is, fontosabbat is. Azt - és ezt mutatja a NATO bővülése -, hogy többet nem lesz áthatolhatatlanul nagy a távolság a két part között, és nem rekednek visszavonhatatlanul a túlsó parton a határon túli magyarok sem. Erről is szóltunk már.
Nos, akár komphoz, akár repülőhöz hasonlítjuk ezt az utat, egy a lényeg: egyet kell értenünk abban, és úgy látom, egyet is értünk, hogy utazni akarunk. Ha pedig utazni akarunk, akkor ingyenjegy sajnos nincs.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
