DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/1219. törvényjavaslatról szeretném kifejteni a Magyar Demokrata Fórum álláspontját. Itt az elmúlt néhány percben több történeti visszatekintés hangzott el, azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban mindig, amikor egy olyan törvény kerül a Ház elé, aminek múltja van a tisztelt Házban, mindig fölelevenednek azok a viták, azok a kérdések, amelyek az adott törvény kapcsán a korábbiakban a Ház előtt vagy a bizottságokban lezajlottak.
Visszamehetünk odáig is, hogy ez a privatizáció, ami akkor, 1995-ben megtörtént, mennyire volt helyes, elsősorban a tulajdoni arányokat tekintve, hiszen 50 százaléknál nagyobb tulajdont adott ki egy nagy szolgáltató szférában a magyar állam a tulajdonából, ami nyilván azt a következményt vonta maga után, hogy ezen a területen elvesztette a döntési jogosítványait, vagy többségében elvesztette a döntési jogosítványait, és ha úgy tetszik, ezeken a területeken kiszolgáltatottá vált. Hiszen a nagy energiaszolgáltatók tekintetében, azt gondolom, a tulajdonos befolyása, a tulajdonos döntései mindenféleképpen a mindennapjainkban sokszor az árakban is megnyilvánulnak.
Az előbb elhangzott Göndör István képviselőtársunk részéről az előzménynek egy fölvázolása, egy típusú és egy szempontból való fölvázolása, amiben nyilván sok olyan konkrét tény is szerepel, amire hivatkozni lehet az elmúlt időszakot tekintve. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy amikor '95-ben ez a privatizáció megtörtént, akkor az önkormányzati érdekszövetségek e tekintetben megtárgyalták az akkori 40 százalékos ajánlatot, illetve az akkori döntésnek azt a hátterét, hogy 40 százalékot kapnak az önkormányzatok, és akkor több önkormányzati érdekszövetség azon a véleményen volt, hogy ez semmiféleképpen nem elfogadható - megfelelő indokokkal támasztották ezt alá -, és akkor történt meg tulajdonképpen igazán az Alkotmánybírósághoz való fordulás. Többen fordultak az Alkotmánybírósághoz, majd hosszú idő után, 1998-ban döntött az Alkotmánybíróság, hogy tulajdonképpen az önkormányzatoknak igazuk van, és a pluszjárandóság mindenféleképpen megilleti a településeket.
Ezt tartom az előzmény legfontosabb részének, hiszen egyrészt egy nagyon komoly önkormányzati aktivitás eredményezte ezt az alkotmánybírósági határozatot és ezt a döntést, másrészt pedig nyilván a települési szféra az őt megillető tulajdonhoz, vagyonhoz vagy adott esetben pénzhez jogosan juthatott ennek a döntésnek az alapján.
A másik nagyon lényeges reagálásom a képviselőtársam előbbi felszólalására, hogy 1990 óta forráshiánnyal küszködnek az önkormányzatok. Szó szerint felírtam ezt a mondatot. Én ezt azért nem tartom ilyen régi keletűnek, hiszen pontosan tudjuk, hogy 1990-től az első négy esztendőben, különösen az első három esztendőben voltak az önkormányzatok nagyon szépen kistafírozva, megkapták, vagy legalábbis döntő mértékben megkapták az ellátandó feladataikhoz szükséges forrásokat. Ha csak a személyi jövedelemadó visszaosztott hányadát nézem, azt a bizonyos sokszor vitatott személyi jövedelemadó visszaosztott hányadot, ami ma már csak szabadon felhasználhatóan 5 százalék, emlékezzünk, hogy 100 százalék volt először, majd 50, még '94-ben is 30 százalék volt az Antall-Boross-kormány ideje alatt.
(12.00)
Azért tartom ezt fontosnak, mert a Magyar Demokrata Fórumnak mindig is centrális kérdés volt az önkormányzati szféra, az önkormányzatok működése, a települési autonómia, az önállóság, az ott lévő közösségek megerősítése, nem csak feladatokkal ellátása, a feladatokhoz szükséges források biztosítása, tulajdonképpen a demokratikus berendezkedésű társadalom biztosítása. És igenis ez a kormány volt az, amelyik megalkotta azt a törvényt, ami alapján ma is működnek az önkormányzatok.
Ezt a bizonyos forráshiányt, amire utalt képviselőtársam felszólalásában, nem tudom igazán, valójában értelmezni, tekintettel arra, hogy abban a szerencsés helyzetben van részem, hogy 12 esztendeje viszek települést, foglalkozom településekkel, és érzékelem ezeket a típusú változásokat.
A harmadik reakcióm ugyanarra a gondolatsorra, amit képviselőtársam mondott, hogy mi lett volna akkor, ha az önkormányzatok nem készpénzt, nem valamilyen formában részvényeket, vagy másmilyen formában való kárpótlást kapnak a jogos tulajdonukért, hanem a tulajdont kapják meg, megkapják a szolgáltatóknak az őket illető részét - ha jól értelmeztem.
Ezt mint települési vezető, nem igazán gondolom, hogy komolyan lehetett volna értelmezni és gondolni, hiszen lehet, hogy a döntésekre rálátásuk lett volna a településeknek, lehet, hogy belekerülhettek volna a felügyelőbizottságokba és igazgatótanácsokba, de ennek az egész nagy szolgáltató rendszernek az üzemeltetési kérdései nem önkormányzati típusú feladatokat foglalnak magukba.
Amikor egy többségi tulajdonos van - és a másik vitatott pontja véleményem szerint ennek a dolognak -, aki minden tekintetben diktál, akkor egy kisebbségi tulajdonos csak tudomásul veheti a többségi tulajdonos döntéseit; akár azt is, hogy hosszú éveken keresztül nem fizet osztalékot, akár azt is, hogy adott esetben más kötelezettségeket vállal fel mint többségi tulajdonos. Ez egy nagyon komoly szemléletbeli megközelítési kérdés, egyrészt azért, mert az önkormányzatok maguk nem feltétlenül ezzel a feladattal vannak ellátva, hogy ezen a területen szakmailag jól tudjanak önkormányzati érdeket képviselni, másrészt pedig nyilván a többségi tulajdonosnak alá vannak rendelve.
A nagy hibás döntés, meggyőződésem, a '95-ös privatizációnak az a része volt, hogy 50 plusz 1 százalékban értékesítette a magyar állam az egész gázszolgáltató szférát. Ez volt a hibás döntés, és akkor a Magyar Demokrata Fórum ezt nem is tudta támogatni.
Hölgyeim és Uraim! Az előzmények után, engedjék meg, hogy néhány konkrét észrevételt tegyek a törvényjavaslattal kapcsolatosan, általános észrevételeket és a járandóság meghatározásával kapcsolatos észrevételeket.
Az előterjesztők egyetlen szempontot követnek javaslataikban, hogy a kormányzat számára a lehető legkisebb kötelezettségvállalással letudják a gázvagyonátadással kapcsolatos, még rendezetlen önkormányzati igényeket. Logikus megoldás lett volna, ha a járandóságok megállapításánál a törvényben már a gyakorlatilag korábban törvénybe iktatott számítási metódus kerül alkalmazásra. Ezt minden indoklás nélkül alkalmazhatatlannak minősítik, és csak azon elemeit kívánja átvenni, amelyek a járandóságot csökkentik, például a vagyoni érték 0,56 szorzóval való figyelembevétele, de nem részvényhozammal, hanem a Ptk. szerinti lehető legkisebb kamattal kombinálva.
Ez teljesen logikátlan, közgazdaságilag indokolatlan, az elemi igazságérzetet sértő megoldás. Hiszen eszerint amely település 1993. augusztus 3-án adta át a gázvagyonát, az 2-2,5-szer nagyobb kártalanításban részesült, mint amelyik ezt 1993. augusztus 4-én tette. Téves az az indoklás, amely szerint ez azért van így, mert a gázvagyon kötelező átadási ideje '93. augusztus 3-ával, az új gáztörvény életbe lépésével szűnt meg; hiszen már '92. november 17-től nem volt kötelező átadni a gázvagyont.
A Magyar Demokrata Fórum megállapítása szerint az Igazságügyi Minisztériumnak illene tudni, hogy '92. november 17-én az előző, a régi gáztörvényből a gázvagyon kötelező átadására vonatkozó paragrafus törölve lett, így a vagyonátadási kényszer szempontjából az 1993. augusztus 3-a teljesen közömbös időpont.
Újra meg kell állapítanunk, hogy az új számítási módszer kreálásánál csak a minél kevesebb járandóság megállapítása volt az egyetlen cél. Ez egyértelműen az önkormányzatok megrövidítését jelenti. Amennyiben a törvény szerinti, önkormányzatok számára legkedvezőbb számítási módszert nem kívánják alkalmazni, akkor ennek egyes, önkormányzati járandóságot csökkentő elemeit se alkalmazzák, hanem konzekvens logika szerinti számítást alkalmazzanak.
A járandóság feleljen meg a gázszolgáltatóknak átadott, majd az állam által 250-280 százalékos árfolyamon értékesített gázvagyon jelenlegi értékének. Ennek megfelelően a törvény szerint a törvénybe iktatott számítási módszer, vagy az átadottként elismert vagyoni érték 100 százaléka és a KSH-árindex szorzata adja az önkormányzatok számára elfogadható és közgazdaságilag is értelmezhető megoldást.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú hozzászólásra most nincs idő. Nyilván majd a részletes vita során fogunk még erről vitatkozni, hogyan legyen jobb és megfelelőbb akár a számítási módszer, akár maga a törvény megfogalmazása. Én is azt szeretném mondani, hogy a korábbi szocialista álláspont, miszerint készpénz formájában fizesse ki ezt a költségvetés, nem lenne rossz, ha konzekvensen, a jelenlegi időpontban is megfogalmazásra kerülne szocialista képviselőtársaink részéről.
A Magyar Demokrata Fórum, nyilván megfelelő igazításokkal, és azt a szempontot elsődlegesnek tekintve, hogy a településeknek pénzt juttat e szűkös időszakban, mindenféleképpen támogatni fogja ennek a törvénynek az elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
