JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Igazság szerint humorizálhatnék azon, hogy '99 márciusában a kormány egyik fele kitüntette a kormány másik felét a NATO-tagság kivívásában végzett nagy tevékenységért - emlékszem, Homoki János is igen magas kitüntetést kapott akkortájt -, de nem szeretném.
Sokkal inkább azt szeretném önöknek elmondani, hogy a dunai árvíz idején, tisztelt képviselőtársaim, egyik fideszes polgármester úrral mentünk megnézni a dolgozó katonákat. A katonák dolgoztak a gáton, miközben a civilek katasztrófaturizmust hajtottak végre, nézték sátorból, hogy a katonák hogyan dolgoztak. Azt mondta a polgármester úr, és mélyen egyetértettünk, hogy ez katasztrófa (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Medgyessy meg...), hiszen nézzék meg, hogy mit csinálnak az emberek. Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Azok is, akik bekiabálnak! Nem engedhetjük, hogy Magyarország ugyanebbe a szituációba sodródjon. Nem engedhetjük, hogy Magyarország játsszon el egyfajta katasztrófaturizmust. Nem engedhetjük, hogy mi magunk várjuk el, hogy mások védjenek bennünket, miközben mi magunk is védelemre szorulunk; akkor úgy gondolom, hogy szükséges, indokolt és fölöttébb időszerű a hozzájárulásunk átgondolása, a hozzájárulásunk biztosítása. Emlékezzenek vissza arra, hogy amikor a kilencvenes évek elején Barcsra kazettás bomba esett, mindenki egyként kiáltott segítségért. Emlékezzenek arra vissza, amikor migráció érkezett több tízezer ember formájában, mindenki segítségért kiáltott. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.) És jött a kansasi farmer fia, jött Oslóból a másik több mint tízezer külföldi, részint védeni a mi biztonságunkat.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ebben a szituációban nekünk is van kötelezettségünk. A kötelezettségünk az, hogy a saját erőforrásainkhoz mérten, a saját lehetőségeinkhez mérten biztosítsuk a hozzájárulást a békéhez, mert tisztelettel kérdezem önöket a másik oldalon: van-e fontosabb nemzeti érdek a békénél? Van-e fontosabb nemzeti érdek önök számára annál, mintsem hogy békésen, kiegyensúlyozottan éljünk? Azt hiszem, hogy nem nagyon, és ha nincsen, akkor nekünk kötelességünk, ha tetszik, erkölcsi kötelességünk hozzájárulni a nemzetközi békefeladatokhoz, erkölcsi kötelezettségünk felkészíteni a magyar társadalmat arra, hogy a magyar biztonságot sok esetben és sok helyütt, a határainkon túl tudjuk védeni.
(10.10)
Ez nem jelenti azt, képviselőtársaim, hogy feleslegesen veszélyeztetnénk magyar katonákat. Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzeti érdeket óvjuk és védjük.
Ami pedig a profi haderő kialakítását illeti, nagy-nagy örömömre egy tegnapi tévévitában a Fidesz képviselője azt mondta, hogy maguk is a leggyorsabb megvalósításra törekszenek. Végre van egy olyan pont, amikor találkozik az elképzelésünk. Végre valahára le tudunk ülni és szót tudunk váltani arról, hogyan lehetne önkéntes profi haderőt kialakítani, mert hiszen teljesen természetes, hogy az új, korszerű feladatoknak már önkéntesek tudnak megfelelni. Én ezt a helyzetet üdvözlöm, és azt szeretném önöknek elmondani, hogy mi az elmúlt fél esztendőben gyakorlatilag elkezdtük a profi haderőre történő áttérést.
Az is látszik és jól látszik, hogy minél közelebb kerülünk a megvalósításhoz, annál több feladat bukkan elő, annál több olyan dolgot kell megoldanunk, ami fontos. De egy biztos: a Magyar Köztársaság biztonságát egy jól felszerelt, jól kiképzett profi haderővel szavatolni tudjuk. A Magyar Köztársaság biztonságát szavatolni tudjuk, ha a NATO-val vállalt politikai és értékközösségünket fenntartva együtt tudunk működni.
Tisztelettel kérem önöket itt, szemben, segítsenek ebben! Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
