DR. KOZMA JÓZSEF
DR. KOZMA JÓZSEF
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! November 3-án volt a magyar tudomány napja, és úgy gondolom, hogy itt, e ház falai között is meg kell emlékeznünk erről a jeles alkalomról.
Fontos ez az ünnep, a magyar tudomány ünnepe. Mielőtt azonban túl távolra szaladnánk annak sorba vételével, kinek és miért fontos a magyar tudomány, álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel az ide, a tisztelt Házba illő legfontosabb kérdést: miért kell nekünk itt a tudomány ügyeivel foglalkozni?
A nemzet egészéért felelősséggel tartozó képviselőnek a nemzet és a tudomány viszonyának firtatásakor így kell fogalmaznia: mit köszönhet a magyar tudományosság a nemzetnek? S azonnal tegyük hozzá a másik kérdést: mit köszönhet a nemzet a tudománynak? A tudomány támogatása a költségvetésben rendelkezésre álló forrásokból nem valamiféle divat, amelyet egy Európába tartó nemzeti parlamenttől joggal elvárhat bárki. A tudomány támogatása közvetlen, elsődleges nemzeti érdek. A parlamentnek pedig az a feladata, hogy saját eszközeivel megsokszorozza azt az alkotóerőt, amelyet a kutatással, fejlesztéssel, a létrehozott új tudás átörökítésével és alkalmazásával foglalkozó emberek és intézmények képviselnek.
Ennek a szükségszerűségnek a felismerése nem új keletű. A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada című műben olvashatunk egy 177 évvel ezelőtti november 3-ai nap történéseiről. Akkor e parlament elődjében, Pozsonyban, a vármegyeház palotatermében, a vármegyei követek kerületi vitáján szenvedélyes hangú felszólalások követték egymást. A vita tárgya a Magyar Tudós Társaság megalapítása volt. Nagy Pál Sopron megyei követ, aki már előzőleg keményen ostorozta a mágnási osztályt közönye és a nemzet ügyeiben rest volta miatt, kijelentette: Magyar Tudós Társaság kellene, de akik a legtöbbet tehetnének, azok vonják el magukat, mert pénz kell, még pénz, pénz. Az egykori szemtanúk szerint az óra tizenegyet ütött, amikor Széchenyi a hallgatóság tömegéből a követek asztalához lépett, mondván: Életének legszerencsésebb időpontja mindig az, amelyben hazája iránt való határtalan szeretetét hazájának megbizonyíthatja. Ehhez képest megfontolván a javallott, messze kiterjedő intézet hasznos célját, minden jószágának egy esztendei egész jövedelmét az említett intézet fundusául ajánlja.
Annak a pozsonyi vitának a fontossága megkérdőjelezhetetlenül áll előttünk. Minden magyar lelkében ott él a kép arról a magasztos pillanatról, amely a bátorságról és alázatosságról, a lelkesültségről és felelős kötelezettségvállalásról egyszerre szól. Érdemes tehát a múlt meghatározó folyamatairól és nagy pillanatáról megemlékezni, hiszen ez teszi kötelezővé számunkra a számvetést: képes-e a ma parlamentje megtenni azt, amit a nemzet érdeke a tudomány fejlesztésének ügyében tőle megkíván?
(17.30)
"Haza és haladás" jelszavai képesek voltak a reformkorban cselekvésre mozgósítani. Ma ugyanerről más összefüggésben így beszélünk, s az MTA elnöke tegnap így fogalmazott: képes lesz-e az ország egyenrangú társa lenni az európai nemzetek közösségének? Sokféle értelemben lehetünk egyenrangúak, jogi, kulturális értelemben és másképp is. De a legnagyobb kihívás a mai Magyarország előtt az, hogy képes lesz-e egyenrangú versenytársa lenni az európai nemzetek közösségének.
Esély sem lenne a versenyképes tudást hasznosítani, ha az nem párosul az oktatás feltételeinek javulásával, a modern kommunikáció és az informatika eszközeivel. E téren is esély van újabb áttörést elérni. A sikeres kutatáshoz, fejlesztéshez pedig kutatóhelyek kellenek, megfelelő intézményi háttér és a tudomány embereinek megbecsülése. A megbecsülés jelent a hazai viszonyok között megfelelő anyagi biztonságot, s ebben az irányban már történt előrelépés. Megindult a bérek rendezése, a magas szakmai teljesítménnyel összefüggő díjak és ösztöndíjak adómentessé tétele.
A siker mindennapokban rejlő záloga mellett szükség van azonban arra is, hogy a jeles napok sorában legyen alkalom megemlékezni a tudományos alkotásról, a magyar tudományról. Ehhez teremtett jó feltételt a Horn-kabinet a tudomány napjáról szóló, 55/1997-es kormányhatározattal. S kézenfekvő megoldásként kínálkozik, hogy egy hamarosan benyújtásra kerülő törvényjavaslat alapján ezt a napot az Országgyűlés a magyar tudomány ünnepévé nyilvánítsa.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
