DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Vendégek! Ugyanazon érveléssel, amivel egy héttel ezelőtt a Hungária Televízió - köznapi nevén a Duna Televízió -, illetve a Magyar Televízió ügyében, az SZDSZ nem tudja elfogadni a Magyar Rádió elmúlt évekről szóló beszámolóját. Miután maga Szadai elnök úr egy minap elhangzott rádiónyilatkozatában sem látszik érteni annak az indokát, hogy miért nem fogadjuk el a beszámolót, kénytelen vagyok részben az ő kedvéért, részben pedig azok kedvéért, akik nem figyelik folyamatosan a parlament tevékenységét, megismételni, mi is a probléma az úgynevezett csonka kuratóriummal.
Nem az az elutasítás tartalma, amit ellenzéki képviselőtársaim a múltkor és részben ma is szerettek volna elhitetni, hogy tudniillik egy ilyen elutasítással nem becsüljük meg a Rádió munkatársainak vagy a csonka kuratórium egyes tagjainak a tevékenységét, nevezetesen, mondjuk, a társadalmi kurátorok tevékenységét becsüljük alá, pusztán arról az egyszerű dologról van szó - amit egyébként Szadai elnök úr talán már említett is, de lehet, hogy más említette -, hogy egy olyan testület munkáját, amelyből törvénytelenül rekesztettek ki bennünket, utólag sem lehet szentesíteni. Ez állna arra az esetre is, ha a jelenlegi ellenzéki pártok nem tudnának kurátorokat delegálni a parlament eljárási metódusai miatt a kuratóriumba. Nem tudom, hogy Homa képviselő úr ilyen lelkesen törvényesnek nevezné-e a kuratórium munkáját, ha a Fidesznek nem lenne a kuratóriumban képviselője. Nem hiszem, hogy ugyanezt a lelkes álláspontot képviselte volna ebben az ügyben.
Érdemes azonban - és ezt a múltkor is elmondtam, most megismétlem - egy másik elemről is beszélni. Maga a kuratóriumi beszámoló meglehetősen bonyolult műfaj, hiszen elvben a parlament közvetlenül a Rádió tevékenységéről nem mondhat véleményt, műsorügyekbe nem avatkozhat be, és közvetlenül magának a Rádiónak - illetve a múltkor tárgyalt ügyek kapcsán érdemes elmondani, hogy a Hungária Televíziónak, azaz a Duna Televíziónak és a Magyar Televíziónak - a műsorpolitikájába és általában a tevékenységébe nem avatkozhat be; a Magyar Országgyűlés közvetlenül a kuratóriummal, illetve a kuratórium elnökével lehet kapcsolatban. És a kuratórium tevékenységének is komoly törvényességi korlátai vannak. Mégis, miután a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió jelentős részben az adófizetők pénzéből működik, az Országgyűlésnek természetesen feladata, hogy a Magyar Rádió tevékenységéről is - miként a többi közszolgálati médium tevékenységéről is - az éves beszámolók kapcsán véleményt mondjon.
(12.10)
Ugyanúgy egyébként, mint ahogy a kuratórium nem pusztán a saját tevékenységéről számol be, hanem - ahogy itt szóban is elmondta Szadai elnök úr, és az írásos beszámoló is tartalmazza - természetesen magának a Magyar Rádiónak a tevékenységéről is beszámol. Tehát amikor mi itt véleményt mondunk a beszámolóról, akkor a Magyar Rádió tevékenységét is mérlegeljük, ugyanakkor még egyszer szeretném egyértelművé tenni, hogy függetlenül a tartalmi véleménytől, már csak a törvényesség okán sem tudjuk elfogadni azt a beszámolót, amelyik egy olyan időszakról szól, amely időszakban mi a kuratórium tevékenységében nem vehettünk részt közvetve, nem delegálhattunk a kuratóriumba jelöltet, illetve a nekünk járó posztokat nem tölthettük be.
Homa képviselő úr itt előttem felolvasott egy előre megírt beszédet, ami, kénytelen vagyok azt mondani, némi tiszteletlenség abban az értelemben, hogy egy ilyen típusú beszéd nem tud reagálni arra, ami előtte elhangzott. Szabó képviselő úr részben bizottsági előterjesztőként, részben pedig pártja nevében elég részletesen és szabatosan elmondta az egykori ellenzék, a mai kormánypárt kifogásait. Ha nem egy előre felolvasott beszéd kíván itt elhangzani, hanem legalább annyira tiszteljük egymást, hogy reflektálunk egymás mondataira, vagy nem teszünk úgy, mintha nem hangoznának el, akkor Homa képviselő úr nyilván nem mondhatta volna el azokat a dolgokat, amiket elmondott.
Ami a médiatörvényt illeti, én ezt már javasoltam Homa képviselő úrnak, a legegyszerűbb, ha úgy tudja meg, hogy mi volt a médiatörvényt képviselők véleménye akkor, amikor a törvény megszületett, ha megkérdezi képviselőtársait, mondjuk, Deutsch Tamást, aki a törvény megalkotásában benne volt, és azonosult a törvénnyel, legalább annyira azonosult, mint más, akkori képviselő.
Arra is kíváncsi lennék - hogy én ne kövessem el azt a hibát, amit Homa képviselő úr -, hogy hol voltak azok a javító szándékú javaslatok a médiatörvény ügyében, amelyeket az előző parlamenti ciklusban az akkori ellenzék nem fogadott el. Ilyeneket nem láttunk. Mi azt mondtuk az előző parlamenti ciklusban, hogy addig nem tárgyalunk médiatörvényről, amíg a hatályos médiatörvényt sem tartják be az akkori kormánypártok; nem tartották be az egész cikluson keresztül.
Egyébként ezt előre elárulhatom képviselő úrnak, az esetleges új médiatörvény ügyében és általában a törvények ügyében olyan törvényt nem lehet alkotni, amit ha egy kormány nem akar betartani, akkor a törvény ez ellen védelmet tud nyújtani. Az előző kormány nem akarta betartani a médiatörvény kurátorokkal kapcsolatos szabályait, ezért nem lehetett betartani. Ez nem a törvény zártságán, jóságán vagy minőségén múlott, hanem azon múlott, hogy a kormány nem akarta politikai okokból betartani azt a törvényt; mint azóta a bűnrészes Csurka István nyilvánosan bejelentette, hogy politikai megállapodás volt a Fidesz és a Magyar Igazság és Élet Pártja között, hogy megakadályozzák azt, hogy a mai kormánypártok kurátorai érdemi befolyást szerezzenek ebben a kuratóriumban.
Azóta hivatalosan a Fidesz egyetlen vezetője sem cáfolta ezt az állítást, egyébként nem azért igaz az állítás, mert Csurka István nyilvánosan megerősítette, hanem mielőtt ő ezt nyilvánosan kijelentette volna, az előtt is lehetett tudni, hogy a kuratórium ügyében folytatott manipulációnak ez lehet a hátterében.
Továbbhaladva: a Rádió gazdálkodása stabil - mondja Szadai elnök úr, és ez tény. Szögezzük le természetesen, hogy a Rádió gazdasági működtetése sokkal szerényebb anyagi feltételeket igényel, mint a Televízióé, de az állítás igaz, még akkor is, ha a képviselőtársaim által említett problémák azért észlelhetőek. Tehát a stabilitás gazdasági háttere ma szerényebb, mint korábban, de ezért a Rádiót felelőssé tenni nyilván ebben a pillanatban értelmetlen lenne, és azt gondolom, hogy ez nem a Rádió mai vezetésén múlik.
Azt azonban érdemes itt megjegyezni, hogy Szadai elnök úrnak az az itteni szóbeli beszámolójában tett kijelentése, ami úgy hangzott el, hogy még őrzi gazdasági függetlenségét a Rádió, méltatlan. A Rádió gazdasági függetlenségét és függetlenségét általában nem támadják, és az a beállítás, ahogy az úgynevezett előfizetői, készülékhasználói díjról beszélt elnök úr - mármint Szadai elnök úr -, az szerintem pontatlan, vagy tudatosan, vagy tájékozatlanságból.
Tudniillik az úgynevezett előfizetői díjat az elmúlt időszakban is a parlament költségvetése határozta meg. Itt tehát bármilyen zárt is kíván lenni a médiatörvény abban az ügyben, hogy a mindenkori politikának ne legyen beleszólása a közszolgálati médiumok pénzügyi, gazdasági hátterének meghatározásába, azzal, hogy a mindenkori költségvetési törvény határozta meg az úgynevezett előfizetői díj abszolút összegét - közvetve az abszolút összegét -, azzal a törvényhozásnak igenis volt lehetősége, és most is, bármennyire is vitatható az, hogy az előfizetői díjat átvállalta a kormány, nagyjából ugyanazok a szabályok érvényesek. Tehát a különbség formai, a stabilitás, a kiszámíthatóság ugyanúgy megvan a Rádió működésének ebből a forrásból származó gazdasági feltételeit illetően, mint korábban.
Én tartalmi kérdésekben nem nagyon szeretnék most elmélyedni, bár hozzá kell tennem azt, hogy az alapvető viták a Rádió működésének természetesen tartalmi kérdései körül zajlanak, és az SZDSZ álláspontjára is áll az, amit itt mások elmondtak már, hogy ha a kuratóriumok kapcsán kialakult véleménykülönbség nem létezne, mi akkor sem tudnánk a Rádió beszámolóját elfogadni. A tényt érdemes mindenesetre megállapítani, hogy a Rádió látszólag, és nemcsak látszólag, valójában is jobb helyzetben van, és jobban teljesíti hivatását, mint a Magyar Televízió teljesítette az elmúlt időszakban, hiszen míg a Magyar Televízió 10 százalékos nézettségre zuhant vissza, a Magyar Rádió az érdemi piaci verseny megjelenésével körülbelül 30 százalékos hallgatottságnál tart, ami piacvezető pozíciót jelent. Persze ennek megvannak a technikai okai is, és megvan természetesen az az érdemi oka is, hogy a Magyar Rádió minden tartalmi problémával együtt is megbízható információs forrás ma a lakosság jelentős része számára. Éppen ezért a Magyar Rádió közszolgálati tevékenységének, mármint információs tevékenységének a felelőssége a hallgatottság miatt jóval nagyobb, mint a majdhogynem jelentéktelenre visszazuhant Magyar Televízió hasonló tevékenységének az érdemi felelőssége volt. Persze reméljük, hogy nem marad úgy a helyzet, ahogy most áll.
A legvitathatóbb tartalmi elem természetesen a politikai elfogultsággal kapcsolatos. Itt Szabó képviselő úr már részletesen kifejtette a mai kormánypártok többé-kevésbé egybehangzó álláspontját.
Azt tudom összefoglalóan erről a dologról mondani, hogy ha az előző kormány idején a kiegyensúlyozott politikai tájékoztatást olyan korrektül követte volna a Magyar Rádió, mint azt az elmúlt időszakban a kormányváltás óta teszi, akkor valószínűleg sokkal kevesebb kifogás érte volna a Rádió tevékenységét. Tudniillik ma többé-kevésbé igyekszik a Rádió azt a metódust követni, ami elfogadható lett volna az előző ciklusban is: ha a kormány mond valamiről valamit, akkor megszólaltatja az ellenzéki álláspontot.
Az előző ciklusban ez nem volt szokás, az előző ciklusban más módon szólaltatta meg az esetleges ellenzéki álláspontot, és más módon a kormánypártit, és az arányok, valamint a megszólalási szituációk is egészen mások voltak. Nem az volt a probléma, mint ahogy sokan megpróbálták beállítani, hogy az akkori ellenzék kifogásolta, hogy a miniszterelnök időnként szót kap a Rádióban, hanem az volt a probléma, hogy a miniszterelnöknek nem bérelt a szó igazi értelmében, de valójában rádióműsora volt, függetlenül attól, hogy volt-e mondanivalója vagy sem, automatikusan megjelent a Rádióban és beszélt valamit. Ez közszolgálati rádióknál szokatlan metódus. Ha van ilyen megoldás, akkor egy demokráciában az ellenzék hasonló státusú embereit ugyanilyen súllyal meg szokás szólaltatni.
Ez volt ebben az ügyben a fő kifogás. Azt gondolom, nem véletlen, hogy a majd tárgyalandó ORTT-beszámoló kapcsán érdemes lesz elmondani, hogy az ORTT akkori kormánypárti többsége ebben az ügyben elvi jellegű állásfoglalást nem mert hozni.
(12.20)
Még egy probléma fenyegeti a Rádió működését - és ez az elmúlt időszakra jellemző -, hogy éppen azért, mert a politikai elfogultság jelentős mértékben észlelhető volt a műsorokban, sok információs műsor, amely a politika fejleményeiről, történéseiről tájékoztatta a közönséget, kiürült, mert a műsorkészítők a hallgatók benyomása szerint nem mertek olyan jellegű politikai ügyekbe belemenni, nem mertek tájékoztatást adni olyan jellegű politikai ügyekben, amelyeknek az lehetett volna a következménye az ő feltételezésük szerint, hogy politikai állásfoglalással vádolják őket. Tehát azt a megoldást választották nagyon sok esetben - és ez tetten érhető a Rádió műsoraiban -, hogy inkább mellőzték a politikai tájékoztatást.
Egészében véve azt kell mondanom, hogy elfogadhatatlan - és ez a mai viszonyokra is áll -, ha egy közszolgálati rádióban pártszolgálatos műsorok működnek, elfogadhatatlan az, ha bármilyen politikus azzal a veszéllyel kell hogy számoljon egy közszolgálati rádió bármilyen műsoránál, hogy ha ott véleményt nyilvánít, akkor nem az általa elmondottakat hallja vissza, hanem annak eltorzított változatát, mindenféle rágalmakkal kiegészítve. Márpedig nem a hallgatottság dönti csak el egy rádió vagy egy közszolgálati médium közszolgálati tevékenységét, hanem az is, hogy milyen normáknak felel meg. Homa képviselő úr itt is elfelejtett kitérni arra az elemre, hogy az általa tisztelt Vasárnapi újságot maga az Országos Rádió és Televízió Testület minősítette politikai értelemben, és nemcsak politikai értelemben, hanem a magyar törvények értelmében is, folyamatosan törvénysértő műsornak. Mindezek miatt az SZDSZ a Rádió beszámolóit nem tudja elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
