FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a törvénytervezet részletes tárgyalására rátérnék, néhány szót szólok a benyújtás körülményeiről, amit itt már sokan megemlítettek. Úgy tűnik, hogy a kormány a saját ígéreteit elég nehezen tudja betartani. Itt nem jövőbeli és nem négy évre szóló ígéretekre szeretnék utalni, hanem arra, amit ők a kormányprogramban ígértek: az egyeztetésekre, illetve az egyeztetések elmaradására, azok hiányára.
Meglepő módon még a Népszabadság is - ami állítólag, minden elemző szerint önökhöz, a baloldali értékrendet képviselőkhöz igen közel áll - elég nagy betűkkel írta egyik cikkének főcímében, hogy: "Szakszervezetek: Nem ezt ígérték!" A pénzügyi bizottsághoz el is jutott a Vasas Szakszervezetnek egy olyan beadványa, amelyben részletesen kifejti, hogy mennyire nem értenek egyet ezzel az adótörvénnyel, és követelik az egyeztetés további folytatását.
Ha önök esetleg néhány hónap alatt elfelejtették azt a tanulmányt, ami a kormányprogram nevet viseli - "Cselekedni most és mindenkiért!" -, ennek a kormányprogramnak a 67. oldalán a következőt írják: "A kormány együttműködik a gazdasági szereplők különböző csoportjainak érdekeit képviselő szervezetekkel a gazdaságpolitikai programok kialakításában és a gazdaságpolitikai döntések előkészítésében." Tartok tőle, hogy akik ezt ide leírták, azok nem nagyon vettek részt a kormányprogram kidolgozásában, illetve a mostani adótörvény-tervezetek kidolgozásában; mintha elbeszélt volna egymás mellett ezen gondolatok leírója és a mostani adótörvények beterjesztője.
A beterjesztésnek még egy érdekes körülményére szeretném fölhívni a figyelmet: nem volt még arra példa, hogy ilyen rövid idő álljon rendelkezésünkre módosító indítványok beadására. Megnéztük: 1990 óta 15 nap volt a legrövidebb határidő, amíg egy adótörvény benyújtása után módosító indítványt be lehetett terjeszteni. Most önök ezt 9 napra csökkentették le. Természetes, hogy a házbizottsági ülésen nem is fogadta el a jelenlegi polgári ellenzék, önök azonban kormányerő többségében ezt a keddi ülésnapon megszavazták.
Mi is volt általában az adótörvények fő vitakérdése, súlyponti kérdése az 1998-2002-es időszakban? Az egyik a benyújtás szerkezetére vonatkozott. 1999-ben történt meg először, hogy az adótörvények egységes csomagban kerültek benyújtásra. Számtalan, nagyon éles hangvételt tükröző MSZP-s, SZDSZ-es felszólalást lehetne most idéznem, hogy miért nem értettek egyet; törvényellenesnek, alkotmányellenesnek és házszabályellenesnek titulálták az adótörvények egy csomagban történő beterjesztését. Ennek vezérszónoka egyébként Veres János és Keller államtitkár úr volt, de olykor Burány Sándor jelenlegi államtitkár úr is ékesszólója volt. Aztán 2000-ben, amikor az adótörvényeknek egy olyan változata került benyújtásra, amelyben két év adózási elképzelései szerepeltek, még élesebben merült föl az akkori ellenzék vélekedése, hogy ezt így nem lehet, az lehetetlen, hogy valaki ilyen törvénytervezetet két évre fogalmazzon meg egyetlenegy benyújtásban.
Mi történik most, az önök által benyújtott tervezetben? 15 adózással kapcsolatos törvényt módosítanak - ha beleveszem a záró rendelkezéseket, akkor ez még efölé is megy - egyetlenegy tervezetben, mintegy 400 oldalon, és természetesen két évre. Akkor szeretném hallani, és jó lett volna, ha az MSZP és az SZDSZ vezérszónokai itt visszautaltak volna arra a történésre, hogy úgy néz ki, valamit kitalált a polgári kormány, amit mi akkor rettentően elleneztünk, alkotmányellenesnek, házszabályellenesnek minősítettünk; de úgy tűnik, mégiscsak jó úton jártak, hiszen egyetlenegy kritikai szó, de sajnos dicsérő szó sem hangzott el arról, hogy önök most ugyanebben a formában terjesztették elő az adótörvényeket.
Mi is ennek a mai, kormányon lévő baloldali hatalomnak a kormányzati stratégiája? Általában látványosnak tűnő és az egyének számára jó környezetet bemutató ábrázolást tüntet föl, ezt sulykolja, és úgy tűnik, mintha az egyén azt kellene érezze, hogy neki jobb lesz. De mi a valósága a jelenlegi adótörvény-tervezetnek? Az, hogy a kiáramlott jövedelmeket azonnal és folyamatosan visszaszivattyúzza, és ha teheti, többszörösen. Ez a Lúdas Matyi esete, aki megígérte, hogy háromszor veri azt vissza Döbrögin; az önök kormánya háromszor veszi azt vissza az állampolgároktól. Milyen eszközzel? Természetesen az adózás eszközével.
László Csaba ebben egyértelműen nyilatkozott. Azt mondta: "Az áfa a legstabilabb eleme az adórendszernek, ahhoz nem akarunk hozzányúlni."
(13.30)
Persze: a csökkentéshez nem akartak hozzányúlni. Az áfával való adónöveléshez súlyosan hozzányúltak, olyan környezetet valósítottak meg, hogy a napi életét élő állampolgár ki sem tudja kerülni, hogy nagyobb adót fizessen be nap mint nap az államnak. De ne felejtsük el, azért, mert a köztudatban "áfa"-ként honosult meg ez a szó, ez adó: általános forgalmi adó, amit naponta fizetünk. Erről majd részletesen szólok akkor, amikor az áfatörvényekre térek ki.
De ne legyen kétségünk, az áfa mellett bőven alkalmazzák majd az szja-ban is az adó-visszaszivattyúzás eszközét, valamint az illetékekben és a helyi adókban is. Mire alapozom, hogy ez így fog történni? Arra, hogy a költségvetési tervezésnél már most látható az az elképzelés, hogy melyik adófajtának hány száz milliárddal nagyobb adóbevételt kell megvalósítania a 2002. évhez viszonyítva. Vajon honnan van az államnak bevétele? Természetesen önöktől, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt állampolgárok. Önöktől fogja visszavenni az állam azt a nagyobb adómennyiséget, amit tervezet formájában már előkészítettek. Több száz milliárd forintról van szó!
Nézzük most az adótörvényeknél leginkább érintett személyi jövedelemadó-tervezetet! Én nem a négy év kormányprogramját szeretném számon kérni, leszögezem azonban, hogy 13, 25 és 35 százalékos adókulcsokat ígértek. Rendben van, egy, pontosabban két év ezek szerint el fog menni úgy, hogy nem lesz változás ebben, az idei és a jövő év. 2004-re tervezet formájában benyújtották azt. Meglátjuk, hogy a csökkenés továbbra is ilyen mértékű lesz-e, és elérik-e a 13, 25 és 35 százalékot.
Azonban volt egy súlyosabb ígéret, hogy az átlagos jövedelmek nem fognak a legnagyobb adókulccsal adózni. Ezzel szembenáll az a tanulmány, amely már most bebizonyította - az előttem szólók ezt már kielemezték -, hogy az átlagos jövedelmek bizony bőven fölötte lesznek annak a mértéknek, hogy bekerüljenek a legmagasabb adókulcs sávjába. Valahol örvendetes, hogy az átlagos béremelkedés közelít az európai uniós szinthez, de akkor nagyon felelőtlen volt az a kijelentés, hogy az átlagos bérek nem adóznak a legmagasabb adókulccsal. Valljuk be, jövőre az átlagos bérek döntő többségükben a legnagyobb adókulccsal fognak adózni, mert el fogják érni az önök által tervezett 1 millió 350 ezer forintos értékhatárt.
Ugyanakkor mi történik, mi a tendencia? A mostani bérkiáramlás következtében mintegy 200 ezerrel csökken a 20 százalékos adókulcsba tartozók száma, és mintegy 170 ezerrel nő a 40 százalékkal adózók tábora. Ebből egyértelműen látszik, jogos a Pénzügyminisztériumnak az a reménye, hogy a személyi jövedelemadó összes bevétele jövőre jócskán nőni fog az idei évhez képest. S itt jön az a nagy vita, hogy van-e adóterhelés-csökkenés, illetve stagnálás vagy növelés van. Azzal az elképzeléssel, amellyel önök előálltak, lehet, hogy így bemutatva adóterhelés-csökkenés vagy stagnálás van.
Csakhogy önök hogyan terveztek? Úgy, hogy ezek szerint továbbra is 50 ezer forint marad a minimálbér, és most azért könyörögnek a munkaadóknak, nehogy emeljenek 5 százalékot - mint ahogy azt a munkaadók tervezték - a munkavállalók részére, hanem legyen elég jövőre a 3 százalékos munkabér-növekedés. Hihetetlen helyzet állt elő: az a kormány, amelyik magát a bérből és fizetésből élők kormányának nevezi, most azért könyörög a munkaadóknak, nehogy magasabb összeget emeljenek - mint ahogy azt a munkaadók jelezték -, hanem alacsonyabbat. Szerintem elképzelhetetlen, hogy 3 százalékon megálljon a jövő évi bérnövekedés! Márpedig ha ez elképzelhetetlen - szerintem az -, akkor jobban fog növekedni a bér, tehát jobban fog növekedni az emberek adóterhelése is. Abban a statikus viszonyban, amiben önök gondolkoznak, hogy nincs minimálbér-növekedés és munkabér-növekedés, valóban nincs adóterhelés-növekedés, csakhogy kizárt, hogy ebben a kettőben ne legyen változás.
Megjegyzem, amennyiben lesz minimálbér-növekedés, akkor újra el kell gondolkodni azon, hogy hogyan kell a minimálbért adómentessé, pontosabban személyi jövedelemadó-mentessé tenni, mert az adójóváírás felső határát nem növelték meg. Ma az 50 ezer forint valóban személyi jövedelemadó-mentes, ha azonban ebben elmozdulás lesz felfelé, akkor már nem lesz adómentes a minimálbér sem, tehát változtatni kell a kulcson, vagy pedig egyéb adó-jóváírási lehetőséget kell feltüntetni.
Sajnálatos módon a személyi jövedelemadó környékén nem változik az üdülési csekkek adómentes határa, ami már őskövületnek számít, valamint a természetben nyújtott étkeztetés és az étkezési utalványok összege sem.
Bennünket az is nagyon bánt, hogy nem nőnek a családi adókedvezmények. Eddig két éven keresztül nőttek, erre most utalást sem tesznek. Tudom, hogy két filozófia létezik ebben; a polgári kormány bemutatta az egyiket, és azt mondta, hogy akik több gyermeket hajlandók vállalni és munkahellyel rendelkeznek, azok a munkabérükből nagyobb adókedvezményben részesülhessenek. Önök pedig azt mondják, hogy mindenkinek járjon valami, függetlenül attól, hogy dolgozik-e, hogy milyen életkörülmények között él; s hogy mire fordítja a szociális háló által számára juttatott pénzt, ezek szerint önöket az nem érdekli. Mi azt mondjuk, hogy aki a társadalomnak ilyen értelemben hasznos tagja, és önmaga is keresi a lehetőségét annak, hogy munkát vállaljon, tehát hogy jövedelme legyen, azt előnyösebb helyzetbe kell hozni, főleg ha több gyermeket vállal. Önök pedig létrehoznak egy statikus rendszert, amelyben mindenki, függetlenül attól, hogy dolgozik, nem dolgozik, mit csinál, kap bizonyos juttatást, támogatást a szociális rendszeren keresztül, és ezzel elveszik ezektől az emberektől azt az igényüket is, leépítik, hogy önmaguk próbáljanak változtatni saját helyzetükön, tehát próbáljanak munkát keresni. Megjegyzem, a 6 százalékos munkanélküliség egyben azt is jelenti, hogy aki akar munkát keresni, az döntő többségében talál is. Elnézést kérek az esetleges csekély kivételtől, akinek ez a helyzet nem adatik meg.
Nos, rátérek az áfatörvényre. Mint emlékeztettem rá, ez a pénzügyminiszter úr legkedvesebb fegyverneme, és ezt meg is mutatja. Az EU-ra való hivatkozással több terméket besorolnak a 25 százalékos, tehát a legmagasabb adókulcsba. Nagyon sajnálom, hogy az EU-ra úgy hivatkozunk, hogy nem vesszük észre, mi a szokás és milyen adókulcsok jellemzők az EU-ban. Jellemző a 6-9 százalékos alsó adókulcs és a 14-18 százalékos felső adókulcs. Döntő többségében ez a jellemző. Ezzel szemben Magyarország egy olyan 25 százalékos adókulccsal rendelkezik, amely nem jellemző az EU-ban. Ha már arra hivatkozunk, hogy az EU-ban bizonyos termékek és szolgáltatások a magasabb adókulcsba kerülnek, ezért kell nekünk is erre felkészülni, akkor miért nem vesszük mintául az EU-ban szokásos adókulcsrendszereket? Ebben az esetben megérteném és elfogadnám, hogy ezzel együtt tegyük meg ezt a lépést. Így viszont cinikusnak tartom, hogy az EU-ra való hivatkozással termékeket és szolgáltatásokat besorolunk a magasabb áfakörbe, de ezzel együtt nem tesszük meg a lehetséges adócsökkentési lépéseket.
Az áfa, mint mondtam, olyan alattomos adónem, amely kikerülhetetlenül kiszivattyúzza az emberek zsebéből a pénzt. Nem véletlen, hogy a kormányprogram meg sem említi az áfával való gazdálkodást, és erre alapozva most megtehetik azt, hogy 25 százalékos kulcsú lesz a katalizátor, a CD-k, amelyek könyveket helyettesítenek, az oktatási, taneszközök, a népművészeti, iparművészeti termékek, a zeneműkiadás, a vasúti, közúti, vízi, légi teherszállítás - tehát csak a személyszállítás marad ki belőle -, a postai szolgáltatások, a kutatás és kísérleti fejlesztések, a település-, tájrendezés, a területfejlesztési rendezési tervek, a vízgazdálkodási rendezési tervek, a szakértés és általában a tervezések. S még egy kedvencem: a kéménytisztítás is. Azt hiszem, sokan érezzük úgy, talán feleslegesen fizetünk jó néhány ezer forintot azért, hogy egy kéménytisztító szakember kijön, ránéz a kéményre, kopogtat a kémény környezetében és a fűtőtestek környékén, majd ad egy borsos számlát és elmegy. Innentől kezdve ennek a duplájára fog nőni most még az adója is az önök tervezete szerint. De ezek után a 25 százalékos kulcsba tartozik majd a film- és videogyártás, ezek terjesztése, a mosás és vegytisztítás, valamint az ügyvédi munkadíj is.
(13.40)
Ami pedig a cégeket sújtja majd igazán, elég drasztikusan növelték a levonható áfakört. Tudni kell, hogy eddig a cégek a gépjármű-, a taxiszolgáltatás és az üzemagyag-felhasználás után nem vonhatták le az áfát, nem igényelhették vissza az államtól. Innentől kezdve - megtartva ezeket természetesen - az élelmiszer-, italvásárlás, a szállodai szolgáltatás, a személygépkocsik fenntartására vásárolt anyagok, annak szervizköltsége, lakásépítéshez, -felújításhoz kapcsolódó beszerzések, lakásvásárlás esetén pedig szintén nem igényelhető vissza többé az áfa az önök tervezete szerint.
Nem láttam egyetlenegy utalást sem arra, hogy hány milliárd forintot hoz ez az államkasszának. Ezek ugyanis egy külön táblázatban vannak általában beterjesztve, nagyon nagy munka kikeresni, hogy mi a változás, és megnéztem az indoklási részét a szövegnek, egyetlenegy mondattal intézi el a talán legnagyobb adóbevétel-növekményt okozó táblaváltoztatást; az áfakörtábla változtatását egyetlenegy, mondhatnám, cinikus mondattal intézi el, hogy erre szükség van az uniós előírások következtében.
A jövedéki törvénynél egyszerűen nem értem, hogy mi indokolja, hogy az EU-előírásoknak megfelelően már most a gyümölcspálinkákat és a borpárlatokat a legmagasabb adókulcsba soroljuk. Ugyanakkor tudjuk, hogy az EU-val van egy óriási vitánk, hogy a pálinkát ismerjék el kizárólagos magyar terméknek. Ugyanazt a kategóriát kérjük, mint az olaszok a grappánál, a görögök az ouzónál elérték, és jelzem, az EU a múltkori ülésén visszautasította ezt a kérésünket, ezért abszolút logikátlannak tartom az EU ilyen irányú kérését, hogy a gyümölcspálinkák és borpárlatok adótartalmát már most fölöslegesen megnöveljük. Ebben legyünk kompromisszumkészek; akkor esetleg, hogyha a csatlakozáshoz közel állunk, meg akkor esetleg, ha elismerik a magyar pálinka kizárólagosságát ugyanúgy, ahogy a grappáét és az ouzóét elismerték. Semmi mást nem kérünk, ne feküdjünk le az EU-nak minden, szerintünk minket sújtó követelésével szemben!
A helyi adó lesz a másik olyan terület, ahol súlyos pénzek fognak kiugrani az állampolgárok zsebéből. Itt már sokan megemlítették, hogy a súlyadó, az átírási illeték a gépjárműnél 30-33 százalékkal fog változni. Ezen belül a súlyadóra itt többen utaltak. A súlyadó, az egy olyan adófajta, amelynek a minimálösszegét előírja a kormány, és utána, az afölötti rész száz százalékban az önkormányzatnál marad. Ha most önök megemelik a minimális részt, természetesen az önkormányzatok automatikusan a minimális fölé fogják emelni a súlyadórészt, mert szeretnék, hogy a törvényben előírt fölötti rész továbbra is százszázalékosan az önkormányzatnál maradjon. Az az alatti rész egyébként 50-50 százalékban osztozik az Államkincstár és a helyi önkormányzat kincstára között.
Sajnálatos módon súlyos mértékben, mintegy 20-30, de néhol több százalékkal változnak az eljárási illetékek, az öröklési, ajándékozási illetékek és a bírósági illetékek is.
Tehát összefoglalva, először is az ügyvédi munkavégzés bekerül a 25 százalékos körbe, majd pedig az eljárási illetékek súlyosan növekednek a bíróságok tekintetében. Mit jelent ez? Hogy hatalmi eszközökkel lehetetlenítik el, hogy az egyszerű emberek igazuk bizonyítása érdekében a bíróságokhoz tudjanak fordulni. Ez sajnos a végkövetkeztetése a Magyar Demokrata Fórumnak ezekkel a törvénytervezetekkel kapcsolatosan.
A társadalombiztosításnak pedig az, hogy kötelezővé tették az első munkavállalók belépését is, szerintünk visszalépés, nem kétséges; a polgári kormány az állami intézmény erősítése mellett volt, a Medgyessy-kormány pedig a magántőkén alapuló nyugdíjpénztárak erősítésén van. Természetesen suba subához, guba gubához, értjük az elképzelést. Mindamellett még egy 5 százalékos illetménynövelést is bevezettek itt a magánnyugdíjpénztárak 8 százalékos juttatása mellett.
Véleményünk szerint sajnálatos módon mintegy 40 milliárd forintos hiányt fog okozni az állami tb-kasszában az önök által most meghozott intézkedés. Kíváncsian várjuk, hogy a költségvetésben hogyan próbálják majd ezt a nagyon nagy hiányt pótolni.
Végkövetkeztetésképpen meg kell állapítanom, hogy ez az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) adótörvény-tervezet abszolút nem a kisembereket, mint inkább a banktőkét szolgálja, és érthető módon a Magyar Demokrata Fórum ezen súlyos megállapítások mellett nem tudja támogatni ezt az adótörvény-tervezetet.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
