HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Az adótörvényekről, minden esztendő legfontosabb törvényeinek egyikéről tárgyalunk.
Az Országgyűlés és a kormány a magyar gazdaság alakulásába két törvény útján tud beleavatkozni: az egyik az adótörvények csomagja, a másik pedig a költségvetés. Most az adótörvényekről lesz szó, és ugyanazt éljük meg, amit már megéltünk egyszer 1994-ben. A választási kampány során ígéretek hangzottak el, hiszen ma nem kevesebbről döntünk, mint arról, hogy mennyi pénzt hagyjunk az állampolgároknál, a vállalkozóknál, vagy mennyit vegyünk el tőlük, és azt a költségvetési törvényben hogyan osszuk el, tehát most arról döntünk, hogy otthagyjuk-e a pénzt vagy elvesszük, és majd mi rendelkezünk e pénz sorsáról.
(15.40)
1994-ben és 2002 tavaszán a választási kampányban a jelenlegi kormánypártok ígéretet tettek arra, hogy felnőttnek tekintik a magyar állampolgárokat, ők jobban tudják, hogy a helyben megtermelt pénzek mire fordíthatók a leghasznosabban, mire költhetők, és jelentős adócsökkentést helyeztek kilátásba. Ehhez képest igaz, hogy most azt mondják, hogy ezt az ígéretet négy évre gondolták beváltani, de ez a mostani adótörvénycsomag, amelyet az Országgyűlés tárgyal, köszönő viszonyban sincs azokkal az ígéretekkel, amelyekkel a választási kampány során találkoztunk, a választópolgárok zsebében nem marad több pénz, sőt lesz egy olyan réteg, amelynek a zsebében kevesebb pénz fog maradni, mint ez idáig, és majd az Országgyűlés kormánypárti többsége fog dönteni arról, hogy ezeket a bevételeket hogyan, milyen formában és mire költi.
A Magyar Demokrata Fórum nem kéri számon az MSZP-SZDSZ választási programjának a teljesítését. A kormányprogramot azért nem szavaztuk meg, mert saját, "Európába, de mindahányan!" címmel megjelent nemzeti, konzervatív választási programunk sok kérdésben mást mond, mint az elfogadott kormányprogram. Számon kérjük és ugyanakkor támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a mi programunkkal is azonos irányba mutatnak. Az MDF ellenzékben szeretne minél többet megvalósítani abból, ami a nemzet fejlődése, pozitív jövőképe felé vezet, és öncélúan nem opponál. Tudjuk, hogy a rendszerváltás óta történt gazdasági átalakulás és fejlődés következtében a magyar gazdaság erős, fejlődőképes, és ez módot ad az országépítés folytatására.
A Magyar Demokrata Fórum a választási küzdelem során többször elmondta, hogy programjában Magyarország reális helyzetéből és fejlődési lehetőségeiből indul ki. A mi feltételezésünk szerint ezek szerényebbek, mint a nagy pártok által meghirdetettek, ezért az a véleményünk, hogy az MSZP programjában meghirdetettek teljesítésének nincsenek meg a feltételei. Feltételezéseink az MSZP-SZDSZ-koalíció kétszer száznapos programjai következtében igazolódnak, mivel azok veszélyeztetik a nemzetgazdaság egyensúlyát, a 2004-re tervezett és az MDF által megalakulása óta szorgalmazott európai uniós csatlakozást, illetve az ennek feltételeként szabott maastrichti kritériumok teljesülését. A 7 százalék körül várható költségvetési hiány torzulásokat fog okozni a következő esztendei költségvetés szerkezetében és a bevételi oldal, az adók és illetékek rendszerében is, és valószínű, hogy ezek következtében az infláció és más mutatók is a vártnál kedvezőtlenebbül alakulnak majd.
Az MDF a kormányt a magyar társadalom és a nemzetgazdaság érdekében nem kívánja teljesíthetetlen ígéretei megvalósítására sarkallni, reméljük, hogy ez a főként önkormányzati választásoknak szóló, átgondolatlan költekezés a következő esztendőkben egy felelősebb kormányzati gazdaságpolitikává módosul.
A kormány által ígért adóreform elmaradt, holott szükséges lenne a túlzott adóterhelést jelentő, sok szempontból korszerűtlen, adóeljárási szempontból bonyolult, és ebből eredően mind az adóalanyok, mind az adóhatóság vonatkozásában költséges rendszer átalakítása. A benyújtott törvénytervezet az ígéretekkel szemben az adóterhelést érdemben nem csökkenti, a személyi jövedelemadó esetében legfeljebb megtartja a jövedelmek értékét.
Az általános forgalmiadó-terhelést az átsorolások, a tárgyi adómentességek megszüntetése növelni fogják. Meg kellett volna kezdeni a 25 százalékos áfakulcs csökkentését, mert ez nemcsak komoly árfelhajtó tényező, hanem az Európai Unió viszonylatában is kiugróan magas, rontja az idegenforgalmi versenyképességet.
A kutatás-fejlesztési tevékenységek, a tudományos rendezvények lebonyolításának 25 százalékra emelt áfája a versenyképesség alapeleme, az innováció ellen hat.
Időszerű lenne a kormánynak - az olaj világpiaci árának jelentős emelkedése következtében - visszatérnie a kőolajtermékek adótartalmának visszafogásához.
Úgy tűnik, hogy a Horn-kormány gyakorlatának megfelelően megkezdődik a minimálbér leszakadása, holott ennek emelése nemcsak a szerény jövedelmű rétegek megélhetése szempontjából fontos. Ez az emelés megfelelő nyomást gyakorolhat a bérek európai szintre történő emelése felé. A társadalombiztosítási járulékok ugyanakkor nőnek, és a szakszervezeteknek tett gesztusok következtében a hazai termelékenység a korábbiaktól eltérően csak igen szerény emelkedést mutat, ami lehetetlenné teszi a bérek európai felzárkóztatását, hiszen ez lenne a bérfejlesztés igazi és valós alapja.
Hiányoljuk a módosító javaslatok közül, illetve a beterjesztett anyagból a kis- és középvállalkozások támogatását.
Szót kell itt ejteni a Széchenyi-tervről, és szót kell ejteni a nemzeti fejlesztési terv kettősségéről. Annak idején, a kormány alakulását követően, amikor nagyon sokan, akik kedvezményezettjei voltak vagy pedig akik értették a Széchenyi-program lényegét, számon kérték a jelenlegi kormányon a program leállítását, azt a választ kapták a kormánytól, hogy készül a nemzeti fejlesztési terv, és majd azokat a hiátusokat, amelyeket a Széchenyi-program leállítása idéz, az új nemzeti fejlesztési terv pótolni fogja.
Ezzel szemben a megismert anyag, a nemzeti fejlesztési terv, amit már megkaptunk a képviselői csomagban, és néhány bizottságban már tárgyaltunk is, más célokat tűz ki maga elé. Ezek természetesen üdvözlendő célok, de tulajdonképpen azt célozzák, hogy 2004-re, az európai uniós csatlakozás várható időpontjára néhány európai uniós alaphoz, a strukturális és kohéziós alapokhoz hozzá tudjunk férni. Viszont a magyar gazdaságnak számos olyan része, számos olyan eleme van, amely ezekhez a forrásokhoz soha nem fog hozzáférni, hiszen nincsenek olyan fejezetcímek, amelyek kapcsán onnan forrásokhoz juthatnánk, elég itt csak az idegenforgalomra utalnom. Az idegenforgalom egyébként ebben a meglehetősen vastag anyagban csupán fél oldalt érdemelt, és ennek az az oka, hogy sajnos ezekhez az alapokhoz idegenforgalmi célú beruházásokra nem lehet majd pénzeket lehívni.
Ezért szeretném a Magyar Demokrata Fórum nevében a kormány figyelmét felhívni arra, hogy a Széchenyi-terv és nemzeti fejlesztési terv nem vagylagosan eldöntendő kérdés, hanem ezt a kérdést normális módon úgy lehet feltenni, hogy is-is, hiszen a magyar gazdaságnak van egy olyan része és nem kicsiny, sőt jelentős része, amelynek a fejlődése csak a Széchenyi-program keretében képzelhető el és valósítható meg, még egyszer mondom, azért, mert ezekhez az elemekhez, európai uniós forrásokhoz a gazdaság ezen részei nem is tudnak hozzáférni.
Alapvető eltérés van a Magyar Demokrata Fórum és a kormány vállalkozáserősítő koncepciójában. A Magyar Demokrata Fórum szükségesnek tartja a nemzeti vállalkozások modernizálása érdekében az állami tőketámogatást és az adóterhek jelentős csökkentését, a kormány viszont azt feltételezi, hogy mindez a megtermelt jövedelmek otthagyásával is megoldható. Ez a magyar gazdaság jelenlegi állapotában nem hozhat megoldást erre a súlyos kérdésre.
A kormánynak ismét nincs agrárpolitikája. Ebből a törvénytervezetből az derül ki, hogy a gazdatársadalom újra magára marad.
A nyugdíjfizetési kötelezettség jövedelemhatárának 20 százalékos emelése a lakosság nettó jövedelmének csökkenését jelenti.
A Magyar Demokrata Fórum ellenzi a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság visszaállítását a fiatalság számára. Ez a rendszer véleményünk szerint csak a pénztárak jól fizetett alkalmazottai számára előnyös. Az elmúlt esztendők bebizonyították, hogy ezek az intézmények nem váltják be az MSZP-SZDSZ velük szemben támasztott elképzeléseit és várakozásait, veszteségesek, aminek kárát a mai fiatalok néhány évtized múltán, amikor már nyugdíjkifizetések lesznek, az alacsony nyugdíjak következtében nagyon meg fogják szenvedni. Az MDF a tőkefedezeti elven működő állami nyugdíjbiztosítás előnyben részesítését tartja szem előtt és szükségesnek, a nyugodt öregkor és az akkor jelentkező várhatóan hatalmas állami garancia helytállása elkerülése érdekében.
Itt még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami nem konkrétan kapcsolódik ehhez a törvényjavaslathoz, de azért figyelemre méltó.
(15.50)
Nagyon sok szó esett az előbbiekben a minimálbér-emelésről. Azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy egy jobboldali kormány az előző ciklusban olyan minimálbér-emelést hajtott végre, amely bármely baloldali kormánynak is javára vált volna, hiszen ez alapvetően baloldali programelem, hiszen tizenkilencezer-valahányszáz forintról négy esztendő alatt 50 ezer forintra emelkedett a minimálbér. A nyugdíjasok jó része azonban természetesen ebből kimarad, miután nem aktív, és nagyon alacsony a nyugdíja, ezért a Magyar Demokrata Fórum azt gondolta, hogy kössük a mindenkori minimálbérhez a minimálnyugdíjat, és azt határozzuk meg a költségvetés lehetőségeinek figyelembevételével, vagy a gazdaság helyzetének figyelembevételével a mindenkori minimálbér 50 százalékában.
Ez azt jelenti, hogy a mostani 20 200 forint körüli minimálnyugdíj a bruttó minimálbért tekintetve véve 25 ezer forintra emelkedett volna, ami azt jelenti, hogy körülbelül 20 ezer ember számára havi 5 ezer forintot tudtunk volna adni közösen, ha az Országgyűlés ezt elfogadja. A költségvetés számára ez körülbelül havi 100 millió forintot jelentett volna, az egy esztendőben 1,2 milliárd forint, egy költségvetés szempontjából elhanyagolható kicsiny összeg, de a 20 ezer minimálbéren tengődő nyugdíjas... - és olyan nyugdíjasokról van szó, akiknek nem azért alacsony a nyugdíjuk, mert lusták voltak, mert nem dolgoztak, hanem vagy olyan területen éltek, ahol szezonális munkavégzésre volt lehetőség, és nem tudták a szükséges szolgálati éveket összegyűjteni, vagy pedig azért, mert, mondjuk, a tsz-világban olyan alacsony munkabérért kellett dolgozniuk, hogy az életben, az életükben nem fogják utolérni a normális nyugdíjakat.
Nos, ezt a nagyon egyszerű és nagyon könnyen átvihető törvényjavaslatot néhány bizottság már tárgyalta, többek között a költségvetési bizottság, és a kormány javaslatára a bizottság nem támogatta, amiből az következik, hogy a többi bizottság sem fogja támogatni, tehát tulajdonképpen kivesszük ezt a kicsiny pénzt, ami nagyon sokat jelent, 20 ezer nyugdíjas zsebéből. De a Magyar Demokrata Fórum erről nem tett le, és természetesen újra be fogja nyújtani ezt a módosító javaslatot.
A kormányváltást követően - és ez a befejező része ennek az összefoglalónak - nagyon komoly megrázkódtatás érte a gyermeküket nevelő családokat. A magyar társadalom elbizonytalanodott a családtámogatások jövője vonatkozásában. A Magyar Demokrata Fórum elvárja, hogy ebben a nemzetstratégiai alapkérdésben a kormány nagyobb elkötelezettséget mutasson. Folytassa, fejlessze tovább azt a Magyar Demokrata Fórum által követett vagy hirdetett családpolitikát, ami a nemzet egészének jövőjét meghatározza. Ebben a Fórum minden pozitív lépést támogatni fog. Amennyiben módosító javaslatainkat, amelyek nyilván ennek a törvénynek a jobbítását szándékozzák, nem fogadja be a kormánytöbbség, akkor a Magyar Demokrata Fórum ebben a formában ezt a törvényt bizonyosan nem fogja támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
