KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt hiszem, kár arról vitatkozni, hogy ennek a törvénynek az a terjedelme és tartalma, amit a címe jelöl, ez a törvény a források összpontosításának eszközeiről szól, és természetesen azt, hogy ezekből a forrásokból milyen módon mit lehet finanszírozni, majd a költségvetési törvény dönti el. Tehát én akkor maradnék a kaptafánál.
Az emberi jogi bizottság tevékenységéhez áttételesen kapcsolódik mindaz, ami ebben a törvényben van, de ha elfogadjuk azt, hogy a szociális biztonsághoz való jog, a szociális biztonság elemi emberi joga, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog olyan jogok, amelyeknek teljesítésében állami feladatok vannak, és ezekhez állami forrásokat kell biztosítani, akkor természetesen az emberi jogi bizottságnak feladata és felelőssége van az adótörvények tárgyalása során is.
Az adótörvények egésze a szociális jogok szempontjából egy furcsa ellentmondást hordoz, hiszen az adó - és jó lenne, ha ebben is egyetértenénk - nem szociális támogatási eszköz; erről az elmúlt években igen sokszor vitatkoztunk. Eszköze lehet viszont az egyenlőtlenségek növelésének vagy csökkentésének, és itt már valóban filozófiai különbség van közöttünk, mert mi úgy gondoljuk, hogy nem jó az az adórendszer, amely az elvonásokkal egyenlőtlenségeket erősít, viszont lehet jó, ha jól van megcsinálva, az az adórendszer, amely az elvonásokkal az indokolatlan egyenlőtlenségeket tompítani kívánja. Ezért támogattuk azt az adófilozófiát, amely az összpontosítás révén lehetővé teszi, hogy az újraelosztás a szociális biztonság megerősítésében is új eszközöket találhasson.
Az emberi jogi bizottság ülésén senki nem támadta az előző kormány által bevezetett, a gyermekek okán igénybe vehető adókedvezményt. Ma is úgy gondoljuk, hogy néhány évvel ezelőtt is lehetett volna igazságosabb formát választani a gyermekeket nevelő családok támogatására, de úgy ítéltük meg, hogy azt a társadalmi feszültséget, amelyet ennek a kedvezménynek a generális támadása keltett volna, nem vállalhatjuk, és nem is vállaltuk el.
Nem vettük vissza, és nem fogjuk visszavenni a gyermekek jogán járó adókedvezményt, és ez a bizottsági ülésen fel sem merült. Ugyanakkor a bizottság többségi véleménye támogatta az adósávok kiszélesítését és az adójóváírások körének növelését; az adósávok kiszélesítését azért, mert ezzel együtt nőtt azoknak a száma, akik bekerülhettek a számunkra vitatható kedvezmények körébe, tehát valószínű, hogy a jövőben kevesebben lesznek a családok, gyermeket nevelők közül olyanok, akik a gyermekkedvezményt egyáltalán nem vagy csak részben vehetik igénybe, ez már önmagában jó dolog. És ezért az egyenlő bánásmód alkotmányos elvének megvalósítására is nagyobb esély van, mert nem lesz nagy különbség két gyereket és két gyereket nevelő családok között aszerint, hogy az egyik, mondjuk, rokkantnyugdíjas gyermekeként jár iskolába, vagy a másik jól kereső szülők gyermeke, mint ahogy üdvözöltük az átlagos adótartalom csökkenését is. Én nem igazán értem azokat, akik most vészharangot húznak.
Idézem a Pénzügyminisztérium jelen lévő képviselőjének mondatát. (Olvassa:) 2003-ban a régi szabályok szerint az adóterhelés gyakorlatilag emelkedne 23,1 százalékra, az új javaslatban szereplő szabályok hatására viszont 19,8 százalékra csökken.
(10.30)
Aki más számokat tud bizonyítani, az tegye meg!
Végül: örülünk azoknak a kedvezményeknek, amelyek az oly sokszor hangoztatott szociális elvek érvényesítését teszik lehetővé. Én ugyan megesküdtem, hogy a háló helyett halat közhelyet soha nem ejtem ki a számon - ezt is csak a rövidség kedvéért tettem -, de ha a felnőttoktatásban való részvételt adókedvezménnyel támogatjuk, akkor lehet, hogy tényleg segítjük az emberek visszatérését a munkaerőpiacra.
Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiból.)
