LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az elmúlt hét végén nekem is mint egyszerű vidéki képviselőnek, lehetőségem nyílt a régóta várt adótörvény-módosítások áttanulmányozására, bizony nagyon igyekeznem kellett. A miniszterelnök úr és a tisztelt házelnök asszony parlamenti demokráciát kiteljesítő gyakorlatának újabb szép példájával találkozhattam ismét. Az országgyűlési képviselőknek - mint ahogy Béki képviselőtársunk mondta - terjedelmes és nehezen átrágható anyagot kellett néhány nap alatt áttanulmányozniuk, és ebből kellett a törvényjavaslatokat megítélnünk.
Az viszont első olvasatra kitűnt, hogy amíg a kormányzati kommunikáció napról napra meghatóbban biztosítja a nagy idézőjelek közötti "egyszerű" embereket arról, hogy milyen mérhetetlen kormányzati támogatás áll a hátuk mögött, addig az áfatörvény módosítása segítségével ugyanez a kormányzat jelentős összegeket fog elvonni a megtévesztett emberektől.
Egyébként rögtön az általános indokolás soraiban kibújik a szög a zsákból, ez a törvénymódosítási javaslat is része, folytatása a száznapos programnak. Annak a száznapos programnak, aminek százszázalékos teljesítését oly sokszor láthattuk, hallhattuk befizetett adóforintjainkon, közpénzekből elkészített méregdrága reklámokon.
Örömmel olvashatjuk ugyanitt, hogy a felnőttkori képzés ösztönzését is szolgálja az előterjesztés. Ezek után nem értem, hogy ha ez nem iskolarendszerben valósul meg, akkor megbüntetik a hallgatót plusz 12 százalék áfával; vagy preferálja a környezetvédelmi fejlesztéseket, és mindezekre ezután 25 százalék adót kell majd fizetnünk.
Mint az ismert, az áfa végfelhasználói adó. Ez annyit tesz, hogy minden áfaköteles szolgáltatás nyújtója és áfaköteles termék értékesítője az adót csak áthárítja arra, aki a sor végén áll, a leggyakrabban tehát az előbb már emlegetett egyszerű emberekre. Ők azok, akik végső soron ezt az adónemet megfizetik az általuk megvásárolt termékek és szolgáltatások után. Az MSZP-SZDSZ-kormány tehát akkor, amikor a tárgyi adómentes termékek, szolgáltatások körét szűkíti, akkor ezeknek az embereknek a zsebébe nyúl még mélyebben.
A kormányzat a törvényjavaslat más részei esetében még a saját, a javaslat indokolásában nyilvánvalóvá tett céljait sem tudja elérni, jelesül, a számlabefogadók felelősségének körében. A módosító javaslat két ponton foglalkozik az alakilag, illetve tartalmilag nem hiteles számlát befogadók felelősségének kérdésével. Mind a két helyen a vétlen gazdasági szereplő, a jóhiszemű számlabefogadó védelmét kívánták kiszélesíteni. Mint ismert, a számlabefogadó felelőssége a Legfelsőbb Bíróság töretlen gyakorlata alapján jelenleg objektív felelősség.
(17.50)
A számlabefogadó a kimentés lehetősége nélkül felel, ha könyvelésébe olyan bizonylatot is beállít, amely bizonylatról utóbb kiderül, hogy az alakilag, tartalmilag nem hiteles. A megfogalmazott kormányzati célt csak helyeselni tudom, ha arra gondolok, hogy hány esetben érte kár a gazdálkodó szervezeteket. Erre gyakran volt jó esély, mivel a bizonylattal szemben támasztott követelmények különösen szigorúak. A javaslat által kínált két megoldás alkalmatlan az elérni kívánt célra. A 62. § az áfatörvény 40. § (6) bekezdését módosítja, és előírja az áthárított adó befizetésének kötelezettségét mindazon személyi kör számára is, amely ilyen tartalommal értelemszerűen jogosulatlanul bizonylatot bocsátott ki. Ezzel a módszerrel tehát a költségvetés jogszerűen hozzájut a számlabefogadásra adóalanyisággal nem rendelkezők által áthárított adó összegéhez is.
Ezen személyek azonban ettől a rendelkezéstől függetlenül nem válnak adóalannyá, és mivel nem kapnak adóalanyiságot, az általuk áthárított adó összege továbbra sem igényelhető vissza. Az alapproblémát tehát nem orvosolta a törvényjavaslat, a számla befogadója pedig továbbra sem gyakorolhatja levonási jogát.
A számlabefogadó védelmét célzó másik módosítást a javaslat 65. §-a tartalmazza, mely az áfatörvény 44. § (5) bekezdését módosítja. Az újonnan megfogalmazott törvényszöveg kiegészíti az eddig is hatályban volt rendelkezést, ami szerint a számla kibocsátója a felelős a számla adattartalmának valódiságáért. A módosítás szerint a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás alapján a termékértékesítés, illetve a szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel jár el. Ehhez a szövegezéshez hozzá kell fűznünk, hogy az eredeti, eddig hatályban volt mondat sem befolyásolta a Legfelsőbb Bíróságot a számlabefogadó objektív felelősségét kialakító gyakorlatában. A számla alaki, tartalmi hibája eredményezhet ugyan kártérítési tényállást a számlakibocsátó és a számlabefogadó között, ugyanakkor azonban a számla befogadója továbbra sem érvényesítheti adólevonási jogát, hiszen az adólevonási jog kizárólag hiteles bizonylat alapján gyakorolható. A kártérítési felelősségi tényállás fennforgása pedig nem teszi hitelessé az amúgy alakilag, tartalmilag hibás bizonylatot. Így a javaslat semmiben sem mentesíti a vétlen befogadót a továbbra is ránehezedő objektív felelősség gazdasági kockázata alól.
A számlabefogadó jogai a módosítás előtt és után nem sérülnek. Ezek a jogok pedig a számlabefogadó azon jogai, melyek szerint ő a hiteles bizonylat alapján gyakorolhatja adólevonási jogát.
A számlakibocsátó felelőssége a bizonylatot továbbra sem teszi hitelessé. Így továbbra sem keletkezik a bizonylat alapján adóelvonási jog, amely így értelemszerűen nem is sérülhet, akár kellő körültekintéssel járt el a számlabefogadó, akár nem.
Magam sem vélem úgy, hogy a törvényjavaslat megfogalmazói az egyet fizet, kettőt kap akciók áfatörvénybe való hézagmentes beillesztésének érdekében több figyelmet fordítottak ezen problémák megoldására, mintsem a számlabefogadó gazdasági kockázatának enyhítésére. S magam sem hiszem, hogy így kerülhetett a törvénytervezet szövegébe egy valójában súlytalan és célját el nem érően megfogalmazott szöveg.
A kormányzat egyébként kivette az áfamentes tevékenységek közül az összes jogi tevékenységek, ideértve tehát a közjegyzők, az ügyvédek és más jogi tanácsadók által nyújtott jogi szolgáltatásokat is. Így ők csak adminisztrációs terheik megnövekedésével kell hogy számoljanak, hiszen szolgáltatásaik után az áfát nem ők, hanem ügyfeleik fogják megfizetni. Ez a törvényjavaslat éppen ezért nem jelent mást, mint az ügyvédi és más jogi tanácsadói vagy az igazságügy-miniszter által meghatározott közjegyzői munkadíjak 25 százalékos megemelését.
A díjak egy része nem szabad megállapodás tárgya, ezért a törvényjavaslat áremelése direkt érvényesül. Ennek az intézkedésnek én csak egy kézenfekvő magyarázatát látom: a kormányzat nyilván szem előtt tartotta a mondást, miszerint a halál és az adófizetés mindenkit utolér. Most morbid módon nem tettek mást, csak e két tényt összekapcsolták, így lassan, ha a halál jelen idő szerint még nem is vált áfaköteles tevékenységgé, a hagyatéki eljárás és a hagyaték átadása már mindenképpen.
Gondolom továbbá, hogy ez az intézkedés a kormány lakáshitel-politikájának jelentős részét is képezi. A lakáshitel-szerződések megkötésekor általános követelménnyé vált a hitel folyósítása előtt, hogy a szerződéseket közjegyző előtt foglalják okiratba. A közokirat elkészítésének eddig sem csekély díján felül az állam is nyer most 25 százalékot. Ebben az lesz a legszebb, hogy a hitelfelvevők nem az államra, nem az MSZP-re, nem az SZDSZ-re, hanem legfeljebb a bankjukra vagy közjegyzőjükre haragszanak majd. Tehát nem az ügyvédek és nem a közjegyzők zsebében kotorászik majd jövőre a Medgyessy-kormány, hanem az ő szolgáltatásait sokszor kényszerűen igénybe vevő emberekében. Nyilván ugyanezeket a kisembereket kisegíti majd szociálisan érzékeny kormányunk azzal, hogy az árutőzsde tagjaként nyújtott tőzsdei tevékenységet mint szolgáltatást, továbbra is tárgyi áfamentesen vehetik igénybe.
Medgyessy Péter vagyonbevallásában 80 millió forintnyi részvény szerepel. Valószínűleg nem véletlen, hogy kormánya ennek a vagyonnak a kezeléséhez nyújtott szolgáltatások árát nem növelte meg 25 százalékkal. Emlékeim szerint a baloldali értékrend elsők között a tőkejövedelmeket adóztatja. Ezzel szemben az MSZP-nél a tőzsdeügylet áfamentes, míg a vidéki kis ház öröklése esetén a nyugdíjasnak az eljárás után 25 százalék adót meg kell fizetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez lenne a gazdaságpolitika művészete? Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Révész Máriusz: Szégyen!)
