NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés a törvényalkotói munkája során szakmai és politikai eszköztárat egyaránt használhat. Én abban a helyzetben vagyok, hogy az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosítása kapcsán, s ezen belül is a helyi adókról szóló fejezet kritikájaként szakmai szempontból mondhatom el, hogy teljesen elfogadhatatlan az önkormányzatok számára. Elmondom ezt nyolc év polgármesteri tapasztalattal, úgy, hogy hét éven keresztül vitáztuk végig az adórendeletek módosítását.
Én csodálkozom azon, hogy bár rövid tartalommal bír ez a módosítás, hiszen csupáncsak két és fél oldal az egész vaskos kötetben, mégis olyan jellegű közteher-növekedést jelent a vállalkozások és a lakosság számára, amely az itt vitatott adóterhek növekedéséhez nagymértékben hozzájárul. Tehát komolyabban kellene venni, tisztelt képviselőtársaim, a helyi adóterhek változását, a helyi adók növekedését, mert ez legalább olyan veszélyes módon és mértékben emeli a lakosság közterheit, mint a központi adók.
Általánosságban elmondható, hogy a helyiadó-jogszabályra, a helyiadó-törvényre vonatkozó módosítási javaslatok elkapkodott szövegezéssel, megfogalmazással ma rendkívül pontatlan és túl bonyolult szövegezést tartalmaznak, amely nagyon sok esetben a jogalkalmazásban óriási vitákra adhat okot. Egy központi jogszabály esetében is ez súlyos kritika, de amikor a helyiadó-törvényre vonatkozó szabályozás 3200 önkormányzat helyi rendeletében jelenik meg szövegszerűen, és több tízezer adóügyben okoz bonyodalmat és vitát, abban az esetben ezt talán kicsit komolyabban kell venni.
Ezen túl több jogszabállyal ellentétes a helyiadó-törvényekre vonatkozó módosítási javaslat. Nincs összhangban a 2001. évi L. törvény 79. §-nak (2) bekezdésével, amely az EU-csatlakozással kapcsolatos; váratlan helyzetbe hozza az önkormányzatokat, nem tudnak rá fölkészülni; és sérti az önkormányzati törvény számtalan passzusát, szűkíti az önkormányzat mozgásterét, önrendelkezését, az adómérték megállapítására vonatkozó jogosítványait.
Én nagyon csodálkozom, hogy az önkormányzati bizottság kormánypárti tagjai úgy minősítették ezt, hogy csupán néhány apró változásra van szükség, és nincs érdemi módosítási javaslat. Ha ezt önkormányzati szakemberek és költségvetéssel, adópolitikával foglalkozók vizsgálják meg, akkor láthatják, hogy komoly, nagyon komoly változásokat tartalmaz, amelyek lehetetlen helyzetbe hozhatják az önkormányzatokat.
Nézzük részletesen! Az építményadó esetében az ingatlan-nyilvántartások következő kategóriákat kezelnek: lakóház, udvar, kivett gazdasági épület. Nincsenek olyan kategóriái az ingatlan-nyilvántartásnak, amelyek a helyiadó-törvényekre vonatkozó módosításban adómentességet élveznek. Ki fogja ezt ellenőrizni? Ki fogja a vitás kérdéseket lezárni? Ki ellenőrzi a tényleges használatot? Ki ellenőrzi a rendeltetésszerű használatot? Mind-mind jogalkalmazási probléma. Ellentmondás keveredik az építményadóba, hiszen abban az esetben, ha használja a birtokosa, a tulajdonosa ezt az építményt jövedelemszerző tevékenységre, akkor adómentes, ha viszont nem használja, tehát improduktív ingatlanvagyonról van szó, akkor abban a pillanatban már adókötelessé válik. És mikortól válik adókötelessé? Január 1-jétől? Június 30-ától? Október 1-jétől? Ki dönti el? Ki fogja ezt az egész rendszert majd helyi rendeleti szinten, illetve helyi jogalkalmazási szinten lerendezni?
Koherenciazavar van a tulajdonosi definícióban, hiszen nem rendezi le a tulajdonosi definíció a vagyoni értékű jogokat; és nincs olyan kategória, tisztelt képviselőtársaim, az adójog alkalmazásában, hogy az adótárgy fajtája dönti el, hogy melyik milyen típusú adóba tartozik - nincs ilyen kategória, hogy "adótárgyfajta".
Túl bonyolult az idegenforgalmi adó mentességének a megállapítása. Nem csodálkozunk rajta, hogy a Balaton környéki vállalkozások, idegenforgalmi vállalkozások számára ez érthetetlen, illetve a jogalkalmazók számára is érthetetlen.
Ami viszont nagyon súlyos hiányossága, hogy nem tisztázza a telephely pontos meghatározását. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Beterjesztő! A telephely, amely számos adóalanyisági kérdést dönt el, az adózás rendjéről szóló törvényben, a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényben, a cégnyilvántartásról és a cégnyilvánosságról és bírósági eljárásról szóló törvényben, valamint a helyi adókról szóló törvényben rögzített. Mindegyikben más- és másképp. Érdekes módon, a helyi adókról szóló törvényben a legpontatlanabb, kizárva ezzel a kistelepüléseket olyan adóbevételből, mint például a közműszolgáltatók adóbevételei. Ugyanis a közműszolgáltatók a helyiadó-törvény értelmében nem tartanak fenn a kisebb településeken telephelyet, annak ellenére, hogy komoly bevételi forrása keletkezik ott, s erre való hivatkozással nem fizetnek iparűzési adót.
(16.30)
Adós marad a telephely pontos megfogalmazásával és rögzítésével, illetve a törvények közötti összhang megteremtésével ez a módosítás.
Több jogszabályba ütközik a helyiadó-törvényekre vonatkozó módosítás, és sérti az önkormányzati döntési szabadságot. A helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatásköréről szóló törvény pénzügyi igazgatásáról szóló 138. § (2) bekezdésében rögzíti az önkormányzatok alapvető jogát az adómérték differenciálásában, törlik többségében a differenciálás lehetőségét ezek a módosítások. Például a telekadó esetében a továbbiakban nincs lehetősége az önkormányzatnak arra, hogy a közművesítettség foka alapján differenciálja a telekadó mértékét. Alapvetően húzza ki a helyi telekadóztatás lényegét ez az apró kis módosítás, csak a földrajzi elhelyezkedés alapján ad lehetőséget a differenciálásra.
Nincs mérlegelés a továbbiakban önkormányzati szinten a gépjárműadó mértékének a megállapításában. A kormány által beterjesztett javaslat átveszi az önkormányzatok döntési mérlegelését, és rögzíti, hogy mennyi lehet - 600 forintról 800 forintra vagy 1000 forintra 100 kilogrammonként - a súlyadó mértéke. Ez önkormányzati jog, nem jogszabály, nem központi törvény által meghatározott jogosultság.
Az egységesítésre való törekvést megértjük, és úgy gondolom, ebben kompromisszumkészeknek kell lennünk. De a mezőgazdasági bizottsággal kell vitatkoznom, amelynek képviselői több esetben kijelentették és kifejtették, hogy ez a jogszabálycsomag-módosítás milyen hatalmas lehetőséget jelent a vidéken élők számára. Akkor miért vonjuk be az őstermelőket a vállalkozói körbe? Miért egységesítjük a mezőgazdasági őstermelői fogalmat az egyéb vállalkozói körben? Miért rántjuk bele adóalanyiságában az egyes helyiadó-tételekbe az őstermelőket? Miért nem mentesítjük az orvosokat a tb által kapott bevételeik iparűzésiadó-mentességében úgy, ahogy megtettük a gyógyszerészek esetében? Miért nem szeretjük az orvosokat, és miért szeretjük ugyanezen az alapon a gyógyszerészeket? Miért nem szól a családi gazdaságok iparűzési adóztatására vonatkozó különleges szabályokról? Egységesítünk? Akkor ezek szerint egységesítsük a 350 ezer forint fölötti bruttó árbevételt elérő őstermelőt, mondjuk, a MOL iparűzési adóztatási szabályaival, hiszen nem lehet kategóriánként különböző mértékű kedvezményeket megállapítani!
Ott, ahol a mezőgazdaság egyedüli gazdasági ágazat, berántja az őstermelőt, a kis jövedelmű őstermelőt az iparűzési adóztatásba; ahol differenciált gazdasági vállalkozói körzet alakult ki, ott pedig pont az egységesítésre való törekvéssel, ugyanolyan módon kell kezelni az alacsony jövedelmű, az alacsony árbevételt elérő mezőgazdasági termelőt és kisvállalkozót, mint az adóképes vagy a különleges önkormányzati kedvezményeken már túljutott egyéb vállalkozásokat. Úgy gondolom, ennek a módosításnak a mezőgazdaság nagy vesztese, és úgy gondolom, a mezőgazdasági bizottságnak el kell gondolkodnia azon, hogy vajon ez mezőgazdasági és vidékfejlesztési körben érinthető-e vagy értelmezhető kérdés-e.
Mindezek - még egyszer jelezni szeretném - adópolitikai kérdések. A településeknek van meg az a jogosítványa, hogy ezeket a differenciálásokat elvégezze, mint ahogy azt az önkormányzati törvény és természetesen az európai önkormányzati charta is rögzíti: ez a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát érinti.
Beszéljünk egy keveset az adómentesség és az adókedvezmény korlátozására vonatkozó jogosítványok megcsorbításáról is! A helyi gazdaságfejlesztés eszközrendszerét annullálja teljes egészében ez a mostani rendelkezés. A befektetésösztönzésre kialakított önkormányzati eszközöket teszi tönkre egyik pillanatról a másikra, amit hosszú éveken keresztül alakítottuk ki, próbálva ösztönözni a beruházásokat, illetve a különböző munkahelyteremtéseket.
Az iparipark-programjaink, a kis- és középvállalkozás-fejlesztési programjaink egyik napról a másikra, váratlanul kerülnek lehetetlen helyzetbe; a területi kiegyenlítés elve sérül területfejlesztési szempontból, a vidék helyzete tovább romlik; megakadályozza ez a törvénymódosítás a most még hátrányos helyzetű, de a későbbiekben perspektivikus ágazatok, például a turizmus továbbfejlesztését és természetesen a mezőgazdaságét. Mit kezdjünk ezzel a jogszabályi módosítással, amelyet nekünk helyi rendeletekbe kell foglalnunk, önkormányzatokként a következő évre vonatkozóan, már ez év december 31-éig, amikor a befektetőinkkel polgári jogi szerződésben vállalt garanciákat adtunk arra, hogy a kedvezmények hosszú távon élnek? Ki fogja megfizetni a bírósági pereken érvényesített befektetői garanciákat? Ki fogja kifizetni, és ki fogja pótolni, kárpótolni az önkormányzatokat az elvesztett befektetési pozícióikért, a befektetői tárgyalásaik miatt?
A kedvezmények egységesítése, amely természetesen elfogadott módon fokozatosan kellene hogy érvényesüljön, egy kalap alá vonja a kis- és középvállalkozásokat és az adóképes gazdaságokat helyi szinten, egy kalap alá vonja a helyi és a nem helyi adózó vállalkozásokat. Mit tehet ilyenkor egy önkormányzat? Vagy lemond a bevételéről és a legalacsonyabb adóképességű vállalkozásokhoz és adózókhoz igazítja az adómértéket, akkor lemond egy csomó bevételről, még rosszabb helyzetbe kerül az önkormányzat anyagilag; vagy pedig mindenkit egyformán adóztat, mert nem mondhat le, mondjuk, egy közműszolgáltató vagy egy olajipari társaság adójáról, akkor pedig ez azt jelenti, hogy a legkisebb jövedelmű vállalkozást és köztük a mezőgazdászokat is ugyanolyan mértékkel kell hogy adóztassa, mint a nagy adóképességgel rendelkező vállalkozásokat. Nem érthető, és nem is elfogadható ez a sietség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló törvény, illetve az erre vonatkozó határidők 2004. január 1-jei csatlakozás esetén 2009. január 1-jéig teszik kötelezővé ezeknek a kedvezményeknek a lebontását. Hova a sietség? 2002. december 31-éig az önkormányzatoknak ezeket a módosításokat, amelyeket nem tudjuk, hogy mikor fog elfogadni a parlament, rendeletbe kell foglalni. Önkormányzati választás van, új képviselő-testületek vannak, adóstratégiát alkosson, költségvetési koncepciót alkosson, kiszámítható környezetet teremtsen ezzel együtt a következő évben. 2002 december végéig el kell fogadnunk az adórendeleteket, és 2003. december 31-éig a 2002. december 31-én élő kedvezményeket a külföldi befektetőknek teljesíteniük kell, vagy el kell kezdeniük. Folyamatban lévő befektetési tárgyalásaink vannak, amelyek hónapos munkát igényelnek, többfordulós tárgyalásokon mentek és mennek keresztül. Nem tudom, tudják-e tisztelt képviselőtársaim, egy külföldi befektető kis önkormányzathoz való letelepítése legalább hat-nyolc tárgyalási fordulón keresztül megy, nem egy egyszerű folyamat, nem egy egyszerű lépés, hosszú távon kell biztosítanunk számukra a kedvezményeket, és nem tudjuk lekezelni ezt egy központi jogszabály változása miatt nem egészen két hónap alatt.
Kérdés: mi a szándék ezzel a hirtelen, helyiadó-törvényekre vonatkozó módosítási javaslattal? Csökkenjen az önkormányzatok bevétele? Nem lehet ez a szándék, hiszen az önkormányzatokra egyre nagyobb teher hárul. Rákényszeríteni az önkormányzatokat az adóprésre a többletbevétel miatt? Akkor pedig az önök által leszorítani kívánt adóprés, adóteher fog megemelkedni a helyiadó-terhek miatt, mert még egyszer szeretném rögzíteni, tisztelt Országgyűlés, hogy a helyi adó ugyanolyan közteher, mint a központi adó. Annak növekedése ugyanolyan mértékben sújtja a polgárt, ráadásul az állampolgárok az adózott jövedelmeikből, a nyugdíjasok a nyugdíjaikból kell hogy kifizessék, és a vállalkozások számára is ugyanolyan költségtényezőként jelentkezik ez.
Épp eléggé vannak az önkormányzatok bizonytalan helyzetben most költségvetési szinten. Rettegünk attól, hogy a 2002. évi, a száznapos program következtében megvalósított bérpolitikai intézkedések hatását következő évre vonatkozóan nem kapjuk meg fillérre pontosan. Ha nem kapjuk meg fillérre pontosan, és igazak lesznek a jóslások, hogy ezek normatívába lesznek beépítve, akkor ezeknek az önkormányzatoknak a többsége elhasalhat; bizonytalan jövő évi finanszírozás, bizonytalan normatíva, bizonytalan 2002. évi bérpolitikai intézkedési hatás 2003-ra, és nem tudunk semmiféle költségvetési stratégiát, koncepciót összeállítani, mert még a helyi bevételeinket sem tudjuk pontosan meghatározni, pont amiatt, mert nagyon sürgősen és nagyon hirtelen történik meg a helyi adókra vonatkozó törvények módosítása.
Maga az előterjesztés azt írja, tisztelt Ház, hogy nem szükséges, nem időszerű a helyiadó-törvény módosítása. Kérem, vegyék komolyan a saját előterjesztésüket, és vegyék le a napirendről a helyiadó-törvényekre vonatkozó módosítást, mert önkormányzatok százait és ezreit hozzák rendkívül kellemetlen és bizonytalan helyzetbe! Nem beszélve arról, hogy az MSZP választási programja annak idején az agrárium és a vidék felzárkóztatása kapcsán azt ígérte, hogy az adók mértékét például a mezőgazdaság kapcsán a mezőgazdaság sajátosságaihoz igazítják. Ebbe, kérem, beletartozik a helyi adó is. Az őstermelők adómentes sávját 600 ezer forintra fogják felemelni, és helyi iparűzési adó alóli mentességet ígértek az őstermelőknek.
(16.40)
Most pedig berántjuk az őstermelőket a helyi iparűzési adóztatásba, és rákényszerítjük a helyi önkormányzatokat, hogy adóztassa is - ha nem akar bevételről lemondani - a legnagyobb mértékben a helyi őstermelőket és a mezőgazdasági termelőket.
Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének programja kapcsán azt írták, hogy biztosítják az önkormányzatok helyi adókat megillető autonómiáját - szó szerinti idézet -: pont ezt csorbítják! Azt ígérték, hogy az MSZP alapvető célja az önkormányzatiság védelme. Az alapvető bevételeinket húzzák ki alólunk! "Cselekedni, most és mindenkiért!" - mondja a kormányprogram, VII. gazdaságpolitikai fejezet, beruházás- és befektetőbarát politika, kis- és középvállalkozás-fejlesztés, adókedvezmények kiterjesztése, a kormány intézkedései nem csökkenthetik az önkormányzatok érdekeltségét a helyi források feltárásában, területi különbségek mérséklése. Szó szerinti idézet, tisztelt hölgyeim és uraim: a helyi adók alapvető módosítása nem aktuális. Kérem, mondjanak le róla.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
