TÓTH SÁNDOR
TÓTH SÁNDOR
TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyien érdeklődéssel figyeljük ezt a vitát, és én elképzeltem, hogy hol húzódna meg vajon az a mérték, amikor az ellenzéki képviselőtársaim is elégedettek lennének az adócsökkentés mértékével, és mikor következne be az a határ, amikor azt mondanák, hogy na állj, ne tovább, ez már túlzás, mert ez a költségvetés egyensúlyát fogja felborítani.
(17.00)
Nem hiszem, hogy van olyan kormány, amelyik ne a lehető legnagyobb adócsökkentésre törekedne anélkül, hogy a költségvetés egyensúlyát fölborítsa.
Emlékszünk arra a kormányprogrambeli ígéretre, ami négy évvel ezelőtt volt, hogy egyszeri és nagyarányú adócsökkentés. Nem feltételezem, hogy ez azért nem történt meg, mert a Fidesz nem akarta meglépni. Igenis szerette volna meglépni. Egyszerűen úgy ítélhette meg a helyzetet, hogy az adott gazdasági szituációban, az adott közgazdasági környezetben és költségvetési helyzetben erre nem látott lehetőséget. Azt hiszem, ha reálisan ítéljük meg a mindenkori adótörvényeket, a költségvetés és az adótörvények előkészítői, a Pénzügyminisztérium munkatársai és vezetői valamiféle egészséges kompromisszumra kell hogy törekedjenek ezekben a kérdésekben.
Számos matematikai modellel és hatástanulmánnyal találkoztunk itt az adótörvények tárgyalása során - olyannal is, amelyet a mi szakértőink készítettek, olyannal is, amelyet a Pénzügyminisztérium szakértői készítettek, olyannal is találkoztam, amelyet az ellenzéki pártok szakértői készítettek el -, de egyetlenegy olyan hatástanulmánnyal nem találkoztam, amelyik ne mutatta volna ki azt, hogy igenis a 2003-ra vonatkozó adótörvények adóterhelés-csökkentéssel járnak. Ez egyes számítások szerint személyi jövedelemadóban mintegy 120 milliárd forintot hagy kint a lakosságnál, de a teljes beterjesztett törvénycsomag hatását nézve jó 200 milliárd forinttal javítja a lakosság pozícióit. Erre azt mondani, hogy ez nem adócsökkentés, egyszerűen nem igaz.
Itt hangsúlyváltozásokról lehet szó. Nagy léptékű változásokra év/év viszonylatában nem lehet számítani, de azt, hogy az adóterhelés csökkenésének az irányába megy el a személyi jövedelemadó-törvény, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2004-es adótábla is benyújtásra került, és ez már közelítést mutat ebbe az irányba.
A Fidesz vezette kormány a családi kedvezmény bevezetésével egy időben csökkentette az adójóváírás összegét. Nem igaz az, hogy a családi adókedvezmény nem egy jó adónem. Mi is azt mondjuk, hogy bizonyos mértékig ez egy jó elem. Ugyanakkor ez nem mindenkinek jelenthet teljes hozzáférést. '99-ben kialakult az a helyzet, hogy a bér utáni adójóváírás összege 77,7 milliárd forinttal kevesebb volt, mint '98-ban - ekkor lépett be a családi adókedvezmény -, aminek az összege 1999-ben 33 milliárd forint volt, azaz 44 milliárd forintot kivettek az állampolgárok zsebéből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adójóváírás és a családi adókedvezmény funkciója és célja más. Míg az adójóváírás a munkavállalás ösztönzésének egyik eszköze, illetve ebben az adójóváírásban van elismerve bizonyos olyan tényező is, hogy míg az egyéni vállalkozók életvitelükhöz szükséges költségeik egy részét leírhatják adójukból, addig a munkavállalók ezt nem, és a társadalmi igazságosság ezt megköveteli, így az adójóváírás mértékének emelése nemcsak a gyermektelen alkalmazottaknak kedvező lépés, hanem az alacsony adóköteles jövedelemmel rendelkező adózók közül még két csoportnak is kedvez; nevezetesen: az egygyermekes családokat, illetve azon szülők többségét is preferálja, akikkel eddig nem tudták megosztani a kedvezményt. Mivel az 50 százalékos béremelés megtörtént, várhatóan emelkedni fog azok száma is, akik az adókedvezményt maximálisan igénybe fogják tudni venni.
Nem igazán elegáns dolog az, hogy a legfelső adókulcsba az átlagkeresetek egy része a sávhatárok fixálása miatt becsúszik, de figyelembe kell venni - és a matematikai modellek ezt követik - az adójóváírás mértékét. E két tényezőt együttesen nézve állapítható meg az, hogy 2003-ban igenis jövedelempozíció-javulás következik be a lakosságnál, és igazából ez a döntő. Amikor kiszámolják majd a dolgozók, hogy mennyi pénz marad a borítékban, akkor tapasztalni fogják, hogy igenis ez az adótörvény számukra kedvező. Számításaim szerint körülbelül hárommillió magánszemélynek ez mindenképpen javítani fogja a jövedelempozícióit.
Az, hogy a jövedelemsávok emelkedjenek, vagy az adókulcsok csökkenjenek, mindig egy hosszas szakmai vita tárgya, de az elemzések azt mutatták, hogy a sáveltolásnak nagyobb az adóterhelés-csökkentő hatása ott, ahol a jövedelmek leginkább csoportosulnak; 100 ezer forint sáveltolás több mint 10 milliárd forintos adóteher-csökkenést eredményez, míg az 1 százalékos adócsökkenés ennek körülbelül a felét, 60 százalékát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miután így újra átvettük a személyi jövedelemadó-szabályokat, szeretnék számos új kedvezményről is szólni. Ezek egyrészt a jólét területét, a felnőttkori képzés elősegítését, a munkavállalói tulajdon ösztönzését, a biztosítási kedvezményt, a lakásszerzési kedvezményt érintik, másrészt a vállalkozások működését segítik elő.
Itt szeretnék szólni az őstermelőket illetően a 350 ezer forintra emelkedő adómentes határról, illetve arról, hogy az a diszkriminatív szabályozás megszűnik, hogy egy ágazaton belül a mezőgazdasági kistermelők a családi gazdálkodókkal szemben négymillió forintig élvezhették a kedvezményes adózás hatását, így most minden egyes mezőgazdasági őstermelőnél hatmillió forintra emelkedik. Azt hiszem, hogy ez a vidéken élőknek jelent nagy könnyebbséget.
A társadalombiztosítási járulékokról szeretnék még néhány szót szólni. A magán-nyugdíjpénztári tagdíj 8 százalékra való emelése szerintünk elkerülhetetlen. Amikor a magánnyugdíjpénztárak megkezdték működésüket, mi körülbelül egymillió taggal számoltunk; ehhez képest nagyságrenddel többen léptek be ebbe a pénztárba, bizonyítva azt, hogy ez nem is olyan rossz megtakarítási forma, és az öngondoskodásnak rendkívüli módon megfelel. Nem lehet őket olyan helyzetben hagyni, miután az előző kormány nem emelte törvény szerint 6 százalékról 8 százalékra a nyugdíjpénztári tagdíjak befizetését, hogy ez a csoport hátrányba kerüljön.
Tisztelt Képviselőtársaim! A változások iránya természetesen roppant szerteágazó. Amit kiemeltünk, és amiről az eddigi vita is szólt - hogy azok a kívánatos adópolitikai szabályok, hogy csökkenjen az adóterhelés, egyszerűsödjön az adminisztráció, és a vállalkozások ösztönzése valósuljon meg -, úgy érezzük, ez az adócsomag tartalmazza, ezért javasoljuk a parlamentnek jóváhagyásra.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
