DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai napon késői időpontban kerül sor ennek a törvényjavaslatnak a vitájára, de gondolom, ez nem azért van, mert úgy gondolta az előterjesztő - és ezt csak tréfásan mondom -, hogy keveseket érint, hiszen az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet mindannyiunkat érint. Amikor egy kisbaba megszületik, tudjuk jól, hogy addig nem létező a társadalom, a jog számára, amíg nem anyakönyvezik a születését, és ugyanígy vagyunk életünk utolsó pillanatában, halálunk után; ha nem anyakönyvezik a halál beálltát, akkor olyan visszásságokra adhat okot, mint hosszú hónapokig a nyugdíj felvétele vagy egyéb ilyen dolgok. Tehát mindannyiunkat érint, és a születésünktől a halálunk pillanatáig, életünk nagy pillanatait szabályozza az anyakönyvi eljárás.
Nemcsak azért kellett ehhez a törvényhez hozzányúlni, mert az Alkotmánybíróság tavaly december 7-i 58. számú határozata alkotmányellenesnek mondta ki, hogy csak a hölgyek, a nők vehetik fel a férfi nevét a házasságban, és ennek az ellenkezőjét is lehetővé kell tenni, és nemcsak azért, mert egyébként ennek a végrehajtási rendeletei, pontosabban az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet végrehajtási rendeletei 1955-re datálódnak vissza, hanem azért is, mert az európai uniós jogharmonizáció és egyáltalán a különböző nemzetközi szerződések következtében ezt a jogszabályunkat, ezt a törvényünket mindenképpen modernizálni kellett, hozzá kellett alakítani a tényleges viszonyokhoz.
Tulajdonképpen nagyrészt technikai jellegű módosítások vannak benne, egyrészt azok, amelyeket az Alkotmánybíróság megkifogásolt, és ennek megfelelően kell a törvényt módosítani. Ehhez nyilván az is hozzátartozik, hogy az előző rendszerben a parlament ritkább ülésezéséből kifolyólag az Elnöki Tanácsnak jelentős jogköre volt, és ez is egy törvényerejű rendeletben került megállapításra, holott mint államtitkár úr is említette, nagyon fontos személyiségi jogokat érint, amelyeket csak törvénnyel lehet szabályozni. De alapjában véve technikai jellegű kérdéseket szabályoz, és pontosít olyan kérdéseket, amelyeket az elmúlt tíz évben, főleg a szocialista rendszer bukását követő határnyitással, a migrációval, a magyar állampolgárok szabad külföldre utazásával kapcsolatban vagy akár a külföldiek Magyarországra történő szabad beáramlásával kapcsolatosan a vegyes házasságok és egyéb dolgok indokolnak, hogy szabályozásra kerüljenek.
Azt gondolom, hogy a szabályozás döntő része olyan, amelyet minden parlamenti pártnak támogatnia kell, hiszen mint említettem, nemzetközi szerződések is köteleznek erre. Egy olyan kérdésre hívnám fel a tisztelt képviselőtársaim és a Belügyminisztérium államtitkárának figyelmét, amely a módosításban benne van.
A törvény 5. §-a a törvényerejű rendeletnek egy olyan részét változtatja meg, ami a születési hely, élveszületés, a korábbiban pedig a származási hely elnevezést is tartalmazza. Talán sokunkkal előfordult, hogy otthon, amikor a régi iratokat szortíroztuk és nézegettük, akkor kezünkbe került nemcsak a saját, hanem a szüleink vagy esetleg nagyszüleink anyakönyvi kivonata, és azokat a régi, már töredező, pergamenes papírokat nézve, elcsodálkoztunk, hogy mondjuk az én édesapám, aki 1925-ben született, Csanakhegy községben lett anyakönyvezve. Nincs is már ilyen település, mert 1933-ban Ménfőcsanakká vonták össze a három települést, de egyfajta kapaszkodót, gyökeret jelentett, hogy a szülőnkről, nagyszülőnkről tudtuk, hogy melyik településen született.
1991-ben, amikor a származási hely lehetősége a jelenlegi hatályos jogszabályba bekerült, akkor annak az volt a célja, az volt az üzenete, hogy az egészségügy fejlődésével az otthonszülések lényegesen lecsökkentek. Nagy kórházakban, babagyárakban szülnek meg a kismamák, és az anyakönyvezéskor hiába származik valaki egy kis faluból, hiába lehet a családfát hosszú felmenőkig a településre visszavinni, a múlt század közepétől kezdődően megszűnnek ezek, elvágják ezeket a származási hely megjelöléseket az anyakönyvben, hiszen valaki, mondjuk, hiába lakik Győrzámolyon, ha a felesége Győrben szüli meg a kisgyereket, akkor az anyakönyvbe Győr kerül be mint születési hely.
Itt az indoklásban elolvastam, hogy nem sokan éltek az elmúlt 11 évben ezzel a lehetőséggel, tehát itt a jogalkotó Belügyminisztérium javaslata azzal indokolja ennek a származási hely megjelölésnek a megszüntetését, hogy nem sokan éltek vele. Azt gondolom, hogy egy rubrikával több vagy kevesebb az anyakönyvi adminisztrációban nem oszt, nem szoroz, de azoknak az állampolgároknak, akiknek valamiért fontos az, hogy ez a származási hely megjelölésre kerüljön, hogy lehessen tudni a családban, hogy ők tősgyökeres vámospércsiek vagy karakószörcsögiek, vagy hadd ne soroljam fel a kistelepüléseket Magyarországon, ennek a lehetősége megmaradjon.
Javaslom majd megfontolásra, és jelzem is, hogy Ivanics Ferenc képviselőtársammal közösen egy módosító indítványt nyújtunk be, amely a származási hely megjelölés megmaradását javasolja, hiszen mint említettem, egyfajta érzelmi kérdéseknek és a gyökereknek a felelevenítését, meghagyását az anyakönyvekben ez jelzi. Lehet, hogy a javaslatunkat a Belügyminisztérium vagy a kormánytöbbség a parlamentben nem fogja támogatni, mégis azt gondolom és azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezt fontolják meg.
Fontos elemnek tartom a törvényjavaslatban, hogy a nemzetiségi állampolgárainknak azt a jogát, lehetőségét megadja, ami a nemzetiségre vonatkozó keresztnevek anyakönyvezését biztosítja. Azt gondolom, hogy ez egy fontos gesztus, nem csak azért, mert tudjuk azt, hogy Magyarországon nagyon sok környező ország nemzetisége él, és egyébként nagyon sokan a vezetéknevükben hozzák ezeket a nemzetiségi neveket. Gesztus értékűnek is tartom, és biztos, hogy az ő szempontjukból fontos is, hogy ezután a keresztnévre való jogosultság is belekerül a törvénybe; mint ahogy azt is teljesen természetesnek tartom, hogy törvény szabályozza azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának kell az utónevekkel kapcsolatos szakvéleményét, illetőleg véleményét kikérni. Ez korábban is így volt, csak nem törvény szabályozta, hanem alacsonyabb szintű jogszabály.
Összességében azt gondolom, hogy a törvényjavaslat a mai XXI. századnak megfelelő módon szabályozza és harmóniába hozza a nemzetközi joggal a magyar jogot az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló törvényerejű rendelet módosításával. Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy a törvény elfogadását, majd amikor végszavazás történik, támogassák, a jobbító módosító indítványokat pedig kérem, hogy adják be, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy olyan törvényről van szó, ami ugyan technikai jellegű, de minden állampolgárt az élet nagy pillanataiban nagyon is érint.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
