DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A közvéleményt a közelmúltban ismételten megrázó családi tragédiák kapcsán kívánok a témáról szólni, a családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogi szabályozásról és eszközrendszerről. Mint tudjuk, sajnos éppen a tegnapi napon is történt egy ilyen tragédia.
E jelenséget Magyarországon a legutóbbi időkig magánügyként kezelték, noha az európai jogalkotási folyamatokat és tendenciákat tekintve megállapítható, hogy a családon belüli erőszak megelőzését és kezelését az európai államok nagyon fontos feladatnak tekintik. A hatékony megelőzésre és kezelésre irányuló jogszabályok alkotására Magyarország nemzetközi kötelezettséget is vállalt. Ennek a vállalásnak Magyarország csak úgy tehet eleget, ha erre vonatkozóan részletes nemzeti stratégiát dolgoz ki, amelynek csak egy része lehet a tárgyra vonatkozó jogalkotás; ezt ki kell egészítenie a meglévő gyermek- és családvédelmi intézmények fejlesztésének, a szakemberképzésnek, a felvilágosító tevékenységnek, illetve különböző pozitív programoknak.
Szeptember 25-én a családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogi szabályozást áttekintő és az esetleges jogszabályalkotást előkészítő munkacsoport alakult a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatóságának kezdeményezésére. Ebben a munkában civil szervezetek és tudományos műhelyek is részt vesznek, áttekintve a nemzetközi kötelezettségvállalásainkat, a hatályos büntető szabályokat, a családon belüli erőszak megelőzésére és kezelésére hivatott intézményrendszert, a témával foglalkozó szakemberképzés helyzetét, valamint a közvélemény-formálás lehetőségeit, hogy hatékony, érdemleges változások történjenek ezen a téren.
A vonatkozó nemzetközi normák értelmében a családon belüli erőszak nem tekinthető magánügynek, olyan megnyilvánulásnak, amellyel szemben ne lenne helye hivatalból történő hatósági fellépésnek. A rendőrség hatékony és szakszerű alkalmazása elengedhetetlen eleme az állami fellépésnek, amire a hatályos magyar jogszabályok ma is lehetőséget adnak, azonban a jogalkalmazásban bizonytalanságok érzékelhetőek.
Többször felvetődött már a családon belüli erőszaknak önálló tényállásként történő szankcionálása, megjelenése a büntető törvénykönyvben. Ugyan a törvény nem tartalmaz "családon belüli erőszak" című tényállást, ám amennyiben az elkövetési magatartás valamely Btk.-beli tényállás keretei közé illik, az lehetővé teszi a megfelelő szankcionálást. A cselekmények közül ilyen lehet az emberölés bűntette, a testi sértés vétsége vagy bűntette, a kényszerítés vagy a személyi szabadság megsértésének bűntette, a kiskorú veszélyeztetésének bűntette és az erőszakos közösülés bűntette is.
Általánosságban ugyanakkor elmondható, hogy más európai büntető törvénykönyvek sem pönalizálják külön a családon belüli erőszakot. Az új Btk. kodifikációs előkészületei jelenleg is folynak. E munka során az Igazságügyi Minisztérium megvizsgálja a büntetőjogi felelősség kérdését, ám egy ilyen tényállás megalkotását alkotmányos szempontból is különösen gondosan kell kezelni.
Az Alkotmánybíróság egy határozatában kitért arra, hogy: "Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a tilalmazott magatartást leíró tényállásnak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Vigyázni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét ne túl szélesen jelölje ki, és elég határozott legyen." Ez azt jelenti, hogy a tényállásban pontosan meg kell határozni az elkövetési magatartást. Ebben az esetben ez pedig csak úgy lehetséges, hogy különböző súlyú magatartásokat rögzítene a jogalkotó. Tekintettel az elkövetési magatartások sokféleségére és különböző súlyára, a tiltott magatartás büntetési tételeit is eltérően kellene alakítani, hiszen a büntetőjogi szankció alkalmazásának az a feltétele, hogy csak a büntetőjogi reagálást igénylő problémákra alkalmazható, miután megvizsgálták, rendelkezésre állnak-e más, azaz nem jogi eszközök. Csak ezután következhet a jogi szankció, ezek közül pedig utolsóként merülhet fel a szükséges mértékben a büntetőjogi büntetés alkalmazása.
A szankciók alkalmazásához a magyar jogi tradíciók és a nemzetközi normák alapján is több elvárás kapcsolódik. Hatékonynak, azaz visszatartó hatásúnak, az okozott sérelemmel és az elérni kívánt céllal arányosnak, az azonos súlyú jogsérelmek esetén pedig a szokásos szankciókhoz hasonlónak kell lennie.
Hatékony lehet azonban a családon belüli erőszak kiküszöbölésére a néhány európai államban már alkalmazott polgári eljárásjogi intézmény, az úgynevezett távolságtartás. Ezen intézkedés bevezetésének lehetőségét főképp osztrák és német tapasztalatokra támaszkodva meg kell és meg lehet vizsgálni. Ezen intézmény célja, hogy ne a bántalmazott, megfélemlített áldozatoknak, hanem az elkövetőnek kelljen elhagynia az elkövetés helyszínét, illetve ne fenyegethesse, zaklathassa a sértettet. Ezeket a rendelkezéseket általában a bíróság hozza, ám a rendőrség is intézkedhet a valószínűsíthető elkövető eltávolításáról.
Úgy gondolom, van bőven (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mit tennünk ebben a témában. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
