DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök Asszony! Frakcióvezető-helyettes Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ön szavaiból is kiderült, hogy egyetértünk abban, közös nemzeti kérdés a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megállítása és megfordítása. Sajnálatos módon azonban már nagyon sokszor megtapasztaltuk azt, hogy a népesedési folyamatokba való közvetlen beavatkozás nemcsak hogy nem jár eredménnyel, de nagyon sok esetben pontosan ellenkező hatást vált ki. Ha mérlegre tesszük az elmúlt négy év kormányzati erőfeszítéseit, amikor a politika minden lehetséges módon be kívánt avatkozni a családok életébe, igen, ez alatt az időszak alatt is azt tapasztalhattuk meg, hogy pontosan a szándékolt hatással ellentétes demográfiai folyamatok folytatódtak Magyarországon.
A tények nemcsak azt mutatják, hogy az elmúlt négy évben, az önök kormányzása alatt a házasságkötések és a születések száma is csökkent, hanem azt is, hogy 1994 és 1998 között 48 ezerrel több gyerek született, mint 1998 és a 2001. év vége között - 2002 közepéig szólnak a pontos statisztikai adatok. Sőt, a statisztikai adatok azt is mutatják, hogy 20 ezerrel több pár kötött házasságot 1994 és 1998 között, mint az önök kormányzása alatt - itt vannak a KSH megfelelő adatai. A tények tehát azt bizonyítják, hogy azok a beavatkozások, amelyeket a politika közvetlenül a magánszférában tett a népesedési folyamatok megfordítása érdekében, ezek nemcsak hogy nem jártak eredménnyel, hanem ellentétes hatást váltottak ki, és a helyzet még rosszabb lett, mint a korábbi kedvezőtlen folyamatok esetében.
Ezért gondolom tehát, hogy másra van szükség. Ezért gondolom, hogy a nemzeti közép kormányának az az elképzelése, hogy esélyt és feltételeket teremt a gyermekek születéséhez és ahhoz, hogy minél jobb körülmények között lehessen gyerekként felnevelkedni, és nem beavatkozik az emberek és a családok magánéletébe, a szexuális életébe, legszemélyesebb döntéseik meghozatalába, ezért a helyes magatartás az esélyteremtő állam megvalósítása és így a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megfordítása.
Melyek ezek a célok? Négy pontban szeretném összefoglalni az eddigi munkánk alapján kialakult célokat. Az első: igen, a gyerekeket és a gyerekeket felnevelő szülőket, elsősorban az anyákat támogassa az állam, minden megszorítás és különbségtétel nélkül. Ezért fogjuk a gyest a nyugdíjminimummal egyidejűleg emelni, ezért emelkedik a megállapítható gyed legnagyobb összege is, és bár az anyákról beszéltem, de a papák is fontosak, ezért van az az intézkedés, hogy most egy hétig fizetett szabadságon otthon lehetnek az édesapák, amikor a picit hazahozza az édesanya a kórházból.
A második cél: szerintünk az állam feladata, hogy olyan feltételeket és körülményeket teremtsen, amelyek között többen érezhetik úgy, hogy képesek több gyereket felnevelni, mert a magyar társadalom gyerekszerető, minden közvélemény-kutatás és minden tapasztalat ezt mutatja. A fiatal párok több gyermeket szeretnének, mint amennyit vállalni mernek, mert félnek az élet- és a lakáskörülmények kedvezőtlen alakulásától. Ezért előlegezzük meg most a lakástámogatást még a megszületés előtt két gyermekre, hogy amikor a pici megszületik, akkor már lehetőség szerint a szülők a saját lakásukba tudják őket vinni, ezzel is segítve azt, hogy minél több gyerek szülessen.
A harmadik cél: a gyerekek neveléséből adódó társadalmi hátrányokat csökkentse az állam - ebben is egyetértünk -, tehát hogy ne legyen hátrány az, hogy valaki egy vagy több gyermeket vállal. Ezért emeltük fel a családi pótlékot, ezért van 13. havi családi pótlék és a többi intézkedés.
(9.30)
Végül a negyedik, hogy a nők egyszerre lehessenek egyenlő esélyű, tehetségük és tudásuk szerint karriert befutó személyiségek, és egyben anyák; ezért van az, hogy ha az édesanyának el kell menni dolgozni, akkor a nagyszülő most már megkapja a nyugdíj mellett a gyest, és át tudja vállalni a kezdeti időszakban a gyermek nevelését.
Tehát azt valljuk, hogy az esélyt teremtő állam feladata az esélyek és a feltételek meghatározása, és ezért dolgozunk ki programot 2003. december 31-ig. Miért addig? Azért, tisztelt frakcióvezető-helyettes úr, mert önök nem dolgozták ki! Önök hoztak egy határozatot, hogy 2001. december 31-éig elkészítik a népesedéspolitikai programot. Ezt a határozatot, amelyet önök hoztak, nem teljesítették! A korábbi miniszterelnök összesen egy alkalommal, 15 perc erejéig jelent meg az általa vezetett népesedési kormánybizottság ülésén. (Dr. Deutsch Tamás: Nem igaz, én ott voltam!) Kutatásokat végeztettek (Az elnök csenget.), ezek a kutatások jók voltak, és ezeket a kutatásokat használjuk most fel arra, hogy megalapozott programot készítsünk el (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget.), és ehhez kérem az önök támogatását. (Dr. Deutsch Tamás: Ez nem igaz, államtitkár úr, én ott voltam!)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
