KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy olyan témát vetett fel a parlamentben az államtitkár úr, ami a nyilvánosságot nagyon erősen foglalkoztatja, és ami igen hosszú ideje velünk van, és eddig igazából nem tudtunk vele mit kezdeni. Vita bontakozott ki arról, hogy kellenek-e új szabályok, vagy a régieket kell megfelelő módon alkalmazni. Ha ez az utóbbi igaz, akkor is van mit tenni. El is hangzott államtitkár úr felszólalásában, hogy a felkészítés, a képzés terén, a szereplők kellő felkészítésében van mit javítani, hiszen sokszor azok a szereplők, akik tehetnének valamit, nincsenek tudatában annak, hogy cselekedniük kell, adott esetben nem veszik észre, hogy lépniük kellene, vagy eszközök hiányában nem cselekednek, mint például azt a rendőrség időnként szokta tenni.
Meg kellene erősíteni az 1997-es gyermekjóléti törvénnyel létrehozott gyermekjóléti szolgálatokat, mert sok esetben nem végzik vagy nem tudják végezni kellő színvonalon a tevékenységüket, illetve szükség van a civil szféra erőteljes bevonására, s nemcsak a törvény vagy a jogalkotás előkészítése során, hanem a probléma megoldása terén is, hiszen léteznek, tudnának segíteni, ezért megfelelő kereteket teremtve számukra igénybe kell venni az ő segítségüket is.
Persze lehet, hogy nem elegendők a jogszabályaink. Államtitkár úr is utalt arra, hogy például a távolságtartás intézményét be lehetne emelni a magyar jogba. Ezért értek egyet azzal, hogy legyen átfogó vizsgálat, készüljön egy nemzeti stratégia a probléma kezelésére, de addig is van mit tenni. Kampánnyal kell felhívni a problémára a figyelmet, és kampánnyal kell hozzákezdeni a gyermekek, a nők és mindenki érdekében, aki családon belüli erőszak áldozata lehet, ennek a problémának a megoldásához.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
